Utoljára 18+

Gwendolyn Tussand-nek.

Egy üveg bor állt a nappalink asztalán. Azt írta a címke, hogy édes ital, mégis összerándultam fanyar ízétől, miután belekortyoltam. Talán akkor a cukrot és savanyúnak érezte volna, s talán a borral sem volt probléma, csupán én képzeltem szörnyűnek. Pont, mint az életem. Nem érdekelt a kellemetlen íz, összeszorított szemmel gurítottam le a pohár tartalmát, majd még egyet töltöttem, s már éppen bele akartam inni, amikor meghallottam a kulcsok zörgését.
Megjött.

Arcomra gúnyos, ám mégis fölényes mosoly kúszott, majd kényelmesen hátradőltem a kanapén, arra várva, hogy belépjen a nappaliba. Délután sokat sírtam, de mint tudjuk, egy kis smink és egy fantasztikus terv csodákra képes. Ajkaimhoz emeltem a poharat, majd kortyoltam egy aprót, már nem is éreztem olyan rossznak. Talán a bosszú? Biztosan az tette édessé. Csapzottan, láthatóan fáradtan érkezett meg, majd miután lerugdosta a cipőit, elindult felém. Arcán öröm játszott, de tudtam, hogy megjátssza.
- Szervusz, drágám. – néztem fel rá, s biztos voltam benne, hogy érezte a hangomban bujkáló undort. – Merre jártál ma? Későn értél haza. – mutattam a kandalló fölötti órára. 11:23.
- Kicsim… elhúzódott a stúdiózás a srácokkal. Tudod, milyen ez a szakma… - mosolygott rám, majd egy csókért hajolt, ám én gyorsan ittam még egy kicsi bort, ezzel megfékeztem mozdulatában, ő pedig leült mellém. – Mit ünneplünk?
- Mi? Semmit. – nevettem fel, majd felpattantam és a táskámhoz sétáltam, amiből kivettem egy hófehér borítékot. Elolvastam a rajta lévő szöveget, gyomrom ismét megremegett, fogaimat vészesen összeszorítva türtőztettem könnyeimet. Visszasétáltam mellé, majd elé dobtam. – Te azt, hogy apa lettél, én pedig azt, hogy szingli.
- Mi van? Ne hülyéskedj már, [T/N]! – állt fel, s göndör fürtjei közé túrt. – Ez nevetséges!
- Nyisd csak ki, gyerünk! – mordultam rá, mire tette, amit mondtam.
Egy pillanat alatt vált falfehérré, ajkai pedig elnyíltak, ahogy levegőért kapkodott. Szemei fürgén jártak a papíron, majd egy számomra elviselhetetlenül fájó mondatot nyögött ki.
- Tényleg az enyém a gyerek! – szörnyülködött, majd a lapot letéve, az üvegért nyúlt s hosszan meghúzta azt. – Nem lehet igaz, a francba!
- Szóval ki is az anyja? – kérdeztem idegesen, ám még korántsem olyan durván, mint ahogy szerettem volna. – És egyáltalán ki ez a gyerek?
- Tayloré. – nyögte ki, nekem pedig könnybe lábadtak a szemeim.
Tudtam, hogy Taylor anya lett, azt is, hogy senkinek nem mondta el az apja kilétét, de ez… Volt pár hónap, amikor azt pletykálták, Harry megcsal engem, de nem hittem el. Túlzottan szerelmes voltam. Akkor is veszekedtünk a kimaradásaiért, de megbeszéltünk mindent és elsimultak a dolgok, ez viszont túlment minden határon.
- Akkor valóban igazak voltak azok a pletykák? – kérdeztem hitetlenül, amire csak lehajtotta a fejét, így egyből tudtam, hogy igen. Szemétláda. – Ebben az esetben holnap elköltözöm, addig pedig örülnék, ha a kanapén aludnál! – mondtam erőteljesen, de csak pillanatok kérdése volt, hogy zokogva essek össze.
- [T/N]! Kérlek, beszéljük meg! – kiáltott utánam, azonban én már a lépcsőkön siettem felfelé. – Nem jelentett semmit, ez pedig biztosan téves! – hallottam, majd még valamit tompán, de azt az ajtónak köszönhetően már nem értettem.
Zokogva dőltem be az ágyamba, majd ruhástul, sminkben, felkötött hajjal sírtam magam álomba. Még mindig nem hittem el, álmaimban kettejük képe kísértett, ahogy örömet szereznek egymásnak, majd néhány másik, ahogy egy kislányt vezetgetnek kézen fogva. Szörnyen fájt, minden porcikám remegett, s nem az volt a legrosszabb, hogy gyereke lett, hanem az, hogy nem voltam neki elég jó.
Tudat alatt magamat hibáztattam, hiszen sokáig nem tudtunk találkozni, amikor ő turnén volt, én pedig egyetemen, vagy amikor nem tudtam elkísérni rendezvényekre, mert a vizsgáimra tanultam… Gyakran kellett egyedül hagynia, én mégis kitartottam mellette jóban, rosszban, ő mégsem volt hűséges. Az egyetlen dolog, amit egy férfinak sem tudnék megbocsátani és ezt ő is pontosan tudta, mikor megtette.
Reggel nagyon korán felébredtem, tulajdonképpen még hajnalodott csak, de én nem tudtam tovább abban az ágyban maradni. Megkerestem a bőröndjeimet, majd amilyen gyorsan csak tudtam, összepakoltam a ruháimat és néhány fontosabb tárgyamat, majd egy kis papírt hagytam az ágyon.
A többit küld el apáékhoz a héten, kérlek! [T/N]
A könnyeimet törölgetve siettem le a lépcsőn. Mikor már fordultam volna ki a nappaliból, két kar fonódott a csípőm köré, majd a testéhez rántott.
- Engedj el, Harry! – mondtam, bár én sem akartam igazán.
- Nem. Most megmutatom, hogy mit vesztenél, ha elhagynál. – suttogta a fülembe, majd maga felé fordított, így kénytelen voltam elengedni a bőröndöket.
Mohón tapadt az ajkaimra, amit én sem voltam rest viszonozni. Pillanatokon belül egy mély, szenvedélyes és mindkettőnket feltüzelő csók alakult ki köztünk, ami ahhoz vezetett, hogy meztelen felsőtestét kezdtem simogatni. Belenyögött a számba, mire végigfuttattam körmeimet tetoválásain, ezzel is tovább hergelve őt.
- Ahh, cica, imádlak! – morogta a fülembe, majd hirtelen a nyakamat kezdte kényeztetni.
Szívta, harapta, bevetette minden módszerét, én pedig megpróbáltam nem arra gondolni, hogy ugyanezt tehette Taylorral is. A folytonos nyögéseink elkeveredtek, majd elvesztek a csendben, ami minket körülvett.
Vadul tépte le rólam a felsőmet, ami szerencsére épségben landolt a földön. Egyből levándoroltak ajkai a kulcscsontomra, onnan pedig a melleimet csókolta körbe, de a melltartóm fölött megállt. Rám emelte csodálatosan zöld szemeit, majd miután bólintottam egy aprót, hátranyúlt, s kikapcsolta a csipkés fehérneműt. Az is lehullott rólam, így már félig meztelenül álltam előtte. A kanapé felé kezdett húzni, ahova úgy feküdtünk le, hogy közben maga alá gyűrt, ezzel is meggátolva engem abban, amit tenni akartam. - Most pedig nem játszunk, ha nem gond. Rettenetesen felizgattál, [T/N]! – mondta kéjesen, amitől összeszorult a gyomrom. A francba is, miért csinálom ezt?
- Jó.
Gyorsan kapott a farmerem széléhez, s egy rántással leszedte rólam, amit a fehérnemű-szettem másik darabja követett. Én is így tettem, azzal a különbséggel, hogy rajta nem volt alsónadrág, csak egy bő melegítőalsó. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, közben érintésétől vonaglottam, majd megéreztem, ahogy ujjai ügyesen mozogtak a legérzékenyebb pontom körül. Felmordult, ahogy melleim az ő testéhez préselődtek, mert felnyomtam a törzsem, ezzel is jelezve, többet akarok. Többet, de nem belőle. Tüstént elvette kezét, majd kemény férfiasságát éreztem meg a bejáratomhoz nyomulni, azonban itt megállítottam.
- Vegyél fel gumit! – sziszegtem, ő pedig zavarodottan nézett rám. Tény, egy ideje nem használtunk, mert örültünk volna egy kisbabának, de sajnos ez a terv füstbe ment. Nekünk már nem lesz közös gyerekünk. – Harry!
- Oké, csak egy pillanat. – mondta, majd nadrágjához sétált, s kivett belőle egy ezüstszínű csomagot. Meglepett, hogy tart magánál. – Meg is vagyunk.
Ismét fölém került, immáron biztonságosan, majd ajkaimnak esve nyomta magát nekem. Felnyögtem az érzéstől, majd mikor elkezdett belém siklani, egy apró kiáltás is elhagyta ajkaimat. Élveztem, amikor fájdalmat okozott méretével, mindig azt szerettem, ám akkor nem esett jól. Egy könnycsepp gurult végig arcomon, amit ugyan észrevett, de nem foglalkozott vele. Ütemesen kezdett mozogni, én pedig egyre inkább átadtam magam az élvezetnek. Csontos ujjai megint megtalálták a csiklómat és masszírozni kezdték.
- Gyorsabban, Harry! – mondtam hangosan, amire egy kisebb morgást hallatott, de tette, amit kértem.
Mindketten lihegtünk, csak néha szakítottuk meg egy-egy csókkal. Repültünk a csúcs felé, miközben én Harry hátát karmolásztam, ő pedig a fenekemet markolászta.
- Mindjárt… HARRY! – sikítottam fel, ahogy elélveztem, majd még mámorban úszva hagytam, hogy ő is a csúcsra juthasson.
Fáradtan, szabálytalan lélegzettel dőlt mellém, s leszedte magáról az elhasználódott óvszert. A mellkasára húzott, majd óvatos puszit lehelt a hajamra.
- Szeretlek, [T/N]! – mondta, ezzel egy hatalmas kést szúrt a szívembe. – Nem akarlak elveszíteni az ostobaságom miatt, azt nem élném túl. – suttogta, s közben letörölt néhány előtörő könnycseppet. Megforgatta azt a bizonyos kést. – Mondj már valamit…
- Egy valamit nem értek… - kezdtem, mire kíváncsian pillantott le rám. – Miért tartasz magadnál óvszert?
- Hogy mindig legyen, ha szükség lenne rá. – válaszolt egyszerűen. Lassan bólintottam egyet, majd felkeltem mellőle. – Jézusom, [T/N], nem úgy értettem!
- Biztos vagyok benne, Harry. – mosolyogtam, de könnyeim elárulták a valódi érzéseimet.
Magamra kapkodtam a ruháimat, majd miután felvettem a bőröndjeimet, elhagytam a házat. Meg sem akart állítani, de nem is szerettem volna. Jó volt ez így. Három szép, izgalmakkal teli év, amit mondhatni elvesztegettem, de nem bánom. Szerelmes voltam, megtörtént.

*Fél évvel később*

Mégis igazak voltak a hírek? Harry Styles a gyerek apja?

Az utóbbi időben sokat látták a One Direction göndör énekesét, Harry-t a szőke, szintén szakmabeli anyuka, Taylor Swift, s annak majdnem egy éves lánya társaságában. A hírek szerint Harry néhány hónapja szakított barátnőjével, így bármi elképzelhető. Taylor egyik internetes oldalára egy képet is feltöltött, melyen a nála négy évvel fiatalabb férfi és Tay kislánya látható, s csak annyit fűzött hozzá: „Együtt!”. Vajon mire célozgatott az énekesnő? A jövő heti lapból kiderül!

Könnyes szemekkel olvastam végig a sorokat, majd egy gyenge mosoly kúszott ajkaimra. Boldog volt nélkülem is, ez pedig fájt, bár senkinek nem vallottam volna be. Örültem a boldogságának és annak is, hogy a lánya egy szerető családban nőhet fel.

****

Sziasztok! Ennek a történetnek nem terveztem folytatást írni, azt hiszem, ennek így kellett véget érnie, ilyen keserédesen. Remélem tetszett, puszi:

Aine.

Ne az órám közben... 18+

M. Lucy-nak.

Megint el fogok késni. Minden kedden ez van, mert nekem kell óvodába vinnem az unokahúgomat. A kis Kelly nem foglalkozik az idővel, ő mindig ráér, ellentétben velem, akinek végzős létére már illene beérni az óráira. Ezen a napon matek az első órám, a tanárunk már nem is kezd velem veszekedni, amiért elkéstem, csak int, hogy üljek le a helyemre.
Nos, igen, a tanárunk, Mr. Malik. Ő is csak egy éve tanít, de annyira jól, hogy rögtön minket kapott meg. Eszméletlenül néz ki, emellett okos és érett férfi is, így természetesen kedveljük. Összesen négy évvel idősebb nálunk, de tiszteletparancsoló megjelenésével és mély hangjával érezteti velünk, hogy ki a főnök. Az osztályból többen is rajonganak érte, ám ő még csak észre sem veszi ezeket a tekinteteket, annyira imádja a matekot.
- [T/N], ha befejezted a bámulásomat, kérlek, gyere ki a táblához megoldani a feladatot! – mondta kimérten, szeme dühösen villant rám.
- Jó. – motyogtam, s fülig pirulva sétáltam ki az egész osztály elé, s észrevettem, hogy sokan összesúgnak, s jókat mosolyognak rajtam.
A tanárunk felé fordultam, akinek sötétbarna szemeiben valami megfogalmazhatatlant véltem felfedezni, de mire rájöhettem volna mi az, a tankönyvre pillantott, s lediktálta a feladatot. Gyorsan végeztem vele, nem volt túl nehéz, majd mielőtt a helyemhez értem volna, érdes hangja megállásra késztetett.
- Legközelebb ne az órám közben stírölj, [T/N]! – mondta, amire mindenki jóízűen felnevetett, csak én éreztem mogyoró nagyságúra zsugorodni a gyomromat.
Hamar vége lett az órának, de mivel nekem a következő szabad volt, az osztályban maradtam, hogy kicsit felkészülhessek a későbbi tantárgyaimra. Már mindenki kiment, valaki az órájára, valaki kávézni, s erre-arra. Én a hátsó padok egyikén üldögéltem, s a könyvem mögül kukucskáltam a pakolászó tanáromat. Sima, fekete póló volt rajta, amire kénytelen volt kardigánt húzni, hogy elrejtse a tetoválásait. Egyszer láttam suli után, amikor hazafelé tartott és levette a zakóját.
- Mi volt ez az órán, [T/N]? – kérdezte, s megint észre sem vettem, hogy őt bámulom. Tekintete ködös volt, lassan sétált felém kezében a táskájával. – Egy ideje észrevettem, hogy folyamatosan engem nézel.
- Mert ön a tanár, Mr. Malik. Ha nem önre néznék, akkor az lenne a baj. – mondtam egyszerűen, bensőm mégis idegesen remegett.
- Nem, nem lenne baj. – morogta, majd otthagyott engem.
Egész nap azon törtem a fejemet, hogy miért nem örül annak, hogy felkeltette valakinek az érdeklődését. Alig figyeltem oda a többi órámon, sőt otthon sem voltam teljesen önmagam. Tisztában van vele, hogy egy lánynak sem közömbös, ő mégis kiakad, amikor rajtakap, hogy bámulom.
Másnap az utolsó órám volt a matek, amire azzal az elhatározással érkeztem, hogy az egyik osztálytársamat fogom figyelni. A szünetben megbeszéltem vele, hogy ne vegye magára, csak a tanárunkat akarom hergelni.
Az óra már tíz perce ment, s ezt a tíz percet Josh bámulásával töltöttem, oda sem figyelve, hogy éppen miről van szó. Egyszer csak torokköszörülésre lettem figyelmes, így szemeimet felemeltem az előttem magasodó férfira.
- Nem zavarok, [T/N]? Miért nem figyel az órára? – kérdezte idegesen, fojtott hangjától összerezdültem.
- Úgy beszéltük meg tegnap, hogy többet nem figyelem magát, Mr. Malik. – mondtam a szemeibe nézve, amitől kissé elképedt, ajkait résnyire nyitotta.
- Óra után maradj itt, szeretnék elbeszélgetni veled. – morogta, majd ismét a tananyagnak szentelte figyelmét, ám én megint Joshra szegeztem a tekintetem.
Hamar vége lett az órának, s mindenki azonnal elrohant, hogy minél előbb hazaérjenek. Én hátradőlve ültem tovább a helyemen. Mr. Malik megint sokáig szöszmötölt a papírjaival, s mikor már becsengettek a hetedik órára, akkor indult csak meg felém.
- Mikor mehetek el? – kérdeztem nemtörődöm stílusban, amitől neki ráncba szaladt a szemöldöke.
- Majd ha én azt mondom, [T/N]. – mondta kemény hangon, szemeiben megint azt a különös csillogás láttam. Az előttem lévő padra dobta a táskáját, majd az ajtóhoz sétált és egyszerűen csak bezárta azt. – Azt hitted, hogy nem veszem észre ezt a kis színjátékot? – hallottam megint, bár még mindig háttal állt nekem.
- Nem tudom, miről beszél. – Ó, dehogynem! – gondoltam.
- Nos, akkor hadd emlékeztesselek, drága [T/N] – morogta, ezzel ledobta a karjait takaró pulóvert, így ismét meglátattam fantasztikus tetoválásait. Tekintetével az enyémet kereste, ám én megbabonázva figyeltem a bőrét díszítő rajzokat. – Megijedtél a külsőmtől? – kérdezte nevetve, mire én megráztam a fejemet, s ajkaimat harapdálva keltem fel a helyemről, majd a padomnak dőlve, karba tett kézzel kémleltem tovább a tanáromat.
- Imádom a tetkókat, Mr. Malik. – mondtam, mire csibészies mosolyt villantott, s néhány lépéssel előttem termett, majd kérdezés, s bármiféle figyelmeztetés nélkül csapott le az ajkaimra.
Hirtelen nem tudtam reagálni, de amilyen gyorsan csak tudtam, én is csókolni kezdtem. Kezei az oldalamon futkostak, míg enyéim a hajában tűntek el. Óvatosan nyúlt combom alá, majd felültetett a mögöttem lévő padra. Tétovázás nélkül szabadítottam meg a pólójától, s ő is követte a cselekedetemet, így lefejtette rólam a halványkék blúzomat. Szemei hirtelen kerekedtek ki, ahogy végignézett felsőtestemen, s valószínűleg meglepődött, amikor egy viszonylag nagy, virágokból álló tetkót pillantott meg az oldalamon végigfutni.
- Nem is gondoltam volna. – suttogta ajkaimra.
- Én sem. – mondtam, mikor ujjaimat a pisztolyt ábrázoló tetoválására simítottam, s finoman belecsíptem az érzékeny bőrbe. – Nagyon izgató. – morogtam a nyakába.

Érdes hangon nevetett fel, majd lefejtette rólam a nadrágomat, s blúzom után hajította. A melltartóm kapcsával kezdett ügyeskedni, miközben én a farmerját gomboltam ki, hogy minél előbb megkaphassam, amit akarok. Hirtelen abbahagyott mindent, majd letolta alsóját, s a vállamnál fogva térdre kényszerített maga előtt.
Élvezettel nyaltam meg ajkaimat, majd szemébe nézve kaptam be makkját, majd nyelvemmel kezdtem rajta munkálkodni. Hajamban vezette erős kezeit, s így késztetett arra, hogy többet engedjek a számba csúszni. Engedelmeskedtem kérésének, így már hossza felét kényeztettem ajkaimmal. Még sosem próbáltam mélytorkozni, ezért nem akartam a kelleténél többet magamba erőltetni. Amikor már közel járt, felrántott magához, s érzelmekkel teli, szenvedélyes csókra hívott.
- Most pedig, dugjon meg, Mr. Malik. – nyögtem a fülébe, amitől kirázta a hideg, s nyakamba mart fogaival. Éreztem, hogy nagyon be van indulva, így nem akartam tovább várni.
Erős karjai a derekamra kulcsolódtak, így ültetett fel a padra, majd finomkodás nélkül rántotta szét a combjaimat, s vette le a bugyimat, hogy jobban hozzáférjen a gyengepontomhoz. Kezével néhányszor végigsimított a nyílásomon, ami belőlem hangos sóhajokat csalt elő. Bepozícionálta megát, majd egy határozott lökéssel már bennem is volt. Nem mondanám, hogy fájt, de az a bizonyos feszítő érzés jelen volt.
Lökött néhány lassút, majd mikor érezte, hogy már nekem sem kellemetlen a hossza, gyorsított a tempónkon. Ajkaimat csókolgatta, harapdálta, vagy egyszerűen csak összeérintette az övéivel. Minden döfésével egyre nagyobb energiát éreztem a hasamban gyűlni, s tudtam, hogy neki sem kell már sok a gyönyörig. Arcán izzadtságcseppek gyöngyöztek, tekintete az enyémet ejtette fogságba, s mindeközben melleimet kényeztette kezeivel.
Mikor már nem bírtam tovább, egy hatalmas sikollyal élveztem a farka köré, majd néhány tolás után kihúzódott belőlem, és markába vette férfiasságát. Pumpált rajta párat, amitől spriccelve élvezett el, gyönyörének bizonyítéka pedig a padlóra hullott.
Lihegve hajolt hozzám, ajkait szenvedélyesen tapasztotta enyéimre. Kezemet tetovált karjain jártattam, s mikor a mellkasára is áttértem, csókot nyomtam a rúzsfoltot ábrázoló tetkójára.
- Én… azt hiszem, hogy… talán fel kellene öltöznünk. – motyogtam zavartan, mire mosolyogva távolodott el tőlem, szemei gyermekien, mégis kielégülten csillogtak.
- Megbántad, [T/N]? – kérdezte, s azonnal lehervadt arcáról a mosoly. Tekintetéből eltűntek az érzelmek, s megint olyan hidegen nézett rám, mint ahogy a többi diákjára is szokott.
- Ha megbántam volna, akkor már itt sem lennék. Viszont, ahogy látom, még mindig a karjaiban ülök meztelenül és teljesen kitárulkozva önnek. – mondtam, s ettől ismét elmosolyodott.
Azt hittem, hogy ha vége, azt mondja, hogy menjek el a francba, és felejtsem el, ami köztünk történt, ám mégis ő volt az, aki attól félt, otthagyom. Megint közelebb hozta a fejét, s óvatosan összeérintette ajkainkat. Most nem volt benne semmi sürgető, vagy követelőző. Lustán csókolt, nyelvével az enyémet simogatta, kezeivel pedig a tetovált oldalamon cirógatott.
- Köszönöm a délutánt, Mr. Malik. – mosolyogtam rá, s ő is hasonlóan reagált.
Egyszerre kezdtünk el öltözni, ám amikor a pulóverét akarta felvenni, elkaptam a kezét, s kivettem belőle felesleges ruhadarabot.
- Azt szeretném, ha Zaynnek szólítanál, és tegeznél. – nézett komolyan a szemembe, amitől nekem bukfencezett egyet a gyomrom. – Persze csak az órákon kívül, mert még két hónapig a tanárod leszek, addig muszáj lesz titkolnunk a kapcsolatunkat, de utána… - hagyta függőben.
- Rendben, Zayn. – mondtam vigyorogva, majd egy hosszadalmas csók után kizártam az ajtót és elhagytam a termet.

Kíváncsian várom a holnapi órát

***

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem sorrendben hozom, de egyszerűen nem tudtam megírni azt, ami éppen következne. Ahányszor eszembe jut egy új ötlet, valamilyen oknál fogva a süllyesztőbe kerül... 

Aine.

A kivételek 18+

Rebeka Killermann-nek.

A nyári szünet számomra most nem a kikapcsolódásról, sokkal inkább a munkáról szólt, bár ezt a fajta időtöltést is nagyon élveztem. Egy ideje szeretném letenni a jogosítványt, így elkezdtem arra gyűjteni. Mivel hatalmas állatbarát vagyok, úgy gondoltam, hogy a legjobb módja ennek a kutyasétáltatás. A közeli lakóparkban kitettem néhány szórólapot, s másnap csak úgy záporoztak a hívások, hogy segítsek be. Az elmúlt két hónap java részét a közeli parkokban és sétányokon töltöttem, rendszerint kettő-három kutyával. Minden alkalommal voltak emberek, akik megállítottak, hogy megcsodálhassák az ebeket, sőt már néhány barátra is szert tettem.
Egy nap, mikor már az utolsó körömet mentem a két dalmatával, akiket egy idős néni nevel, hatalmas ugatásra lettem figyelmes. Azonnal körbenéztem, s az általam sétáltatott kutyák is értetlenkedve forgolódtak, hogy mire fel ez a hangoskodás. Egy kisebb játszótérről jött, ahol általában csak kisgyerekek vannak, ugyanis oda nem szabad ebeket bevinni. Néhány másodperccel később egy aranyos, talán a lábszáram közepéig érő Westi rontott ki a bokrok közül gazdája oldalán. Először mindhárman a pajkos kis vérebet csodáltuk meg, aki harsányan közelített felénk. Úgy tűnt, nem méregből ugat, sokkal inkább üdvözölni akarta a dalmatákat. Az őt követő férfire emeltem a szemeim, aki nagyokat nevetve próbálta féken tartani a fehér szőrmókot.
Göndör haján akadtak meg először a tekintetem, majd széles mosolyán. Túl messze volt még, hogy részletesebben lássam arcát, azonban testét teljesen fel tudtam mérni. Gyors iramban közelített felénk, hamarosan kirajzolódtak izmos kezei, melyeket sűrű tetoválások díszítettek, s az sem kerülte el a figyelmemet, hogy Ramones-es pólója volt, így tudtam, hogy a zenei ízlésünk is hasonló. Ismét arcát fürkésztem, már zöld szemeit és gödröcskéit is felfedeztem. Elárasztott egy különös érzés, amit csodás külseje okozott.
- Szia, ezek nem Mrs. Lawson kutyái? – kérdezte meglepetten, azonban egy pillanatra sem csökkent jókedve. – Egyébként Harry vagyok.
- [T/N]. – nyújtottam felé a szabad kezem, mire finoman megrázta. – A kutyusok pedig valóban az övéi, csak már nem bírja sétáltatni őket.
- Értem. Nagyon szeretik egymást! – biccentett fejével a lábaink elé.
Fürtjei a mozdulat hatására ugrottak egyet, amitől az ajkamba kellett harapnom. Őrületes látvány volt a férfi, ezt pedig még azzal is tetőzte, hogy olyan csillogó szemekkel nézett az ebekre. Hirtelen kaptam el a tekintetem, amikor torokköszörüléssel jelezte, hogy túlságosan is elbambultam.
- Merre mentek? Esetleg elkísérhetünk egy darabon? – kérdezte, hangján tisztán érződött, hogy nevetségesnek tart. Szuper.
- Igazság szerint már éppen hazafelé. – mondtam egy félmosoly kíséretében, mire az övé inkább - Az szuper, Mrs. Lawson utcájában lakom én is, szívesen megyünk veled, ha szeretnéd.
- Rendben. – tűrtem egy tincset a fülem mögé, majd egy aprót fütyülve intettem rendre a kutyákat, akik gyorsan leültek a lábam elé, arra várva, hogy induljunk.

Hazafelé alig beszéltünk, néhány mondatot váltottunk arról, hogy milyen kellemes ilyenkor a parkban játszani a szőrmókokkal, de azután már csendben maradtunk. Mindössze pár percig sétáltunk, amikor megérkeztünk az idős hölgy házához, ahol én el akartam köszönni, de Harry leült a járdaszegélyre, majd mosolyogva felém fordult.
- Menj csak, megvárlak. – mondta, majd figyelmét ismét a kutyájára szentelte.
Gyorsan felmentünk a verandán, ahol már tárt ajtóval várt minket a dalmaták gazdája. Mint általában, kedvesen érdeklődött, hogy jól viselkedtek-e a kedvencei, majd miután átadtam neki a pórázokat, elköszöntünk egymástól. Leugráltam a lépcsőkön, majd a rám várakozók felé siettem.
- Végeztem, köszönöm, hogy megvártatok. – mosolyogtam. Harry felállt, leporolta a fenekét, mire nekem megint ajkaimba kellett harapnom, nehogy felnyögjek.
- Nincs mit. Jössz velünk tovább? – kérdezte, majd beleegyezésemet látva megindult az utca vége felé.
Csendesen követtem, és néhány perc múlva megérkeztünk az ő házához. Beinvitált, hogy egy kicsit még beszélgessünk, ha van kedvem. Először vissza akartam utasítani, hiszen mégis csak negyed órája ismertem, ám barátságos mosolyát látva belementem az ajánlatába.
- Ez itt a nappali. – mutatott körbe a kezével, miután levettük a cipőinket. A kutyust is megszabadította pórázától, mire az hevesen rohant végig a helységen, egyenesen a másik falon lévő ajtóig, melynek alján egy apró átjáró volt szerelve. Hamarosan már csak ketten voltunk a szobában.
- Hangulatos. – mondtam, majd szemeimmel a falon lévő képeket kezdtem vizslatni. Néhányon a barátaival szerepelt, de volt, amin - feltételezéseim szerint- a családjával volt látható. – Az ott te vagy? – mutattam egy fotóra, amin egy kisfiú éppen egy melltartóban pózolt.
- Igen, és már gondolkozom rajta, hogy azt leveszem onnan. – mondta pirulva, majd vállamra helyezte kezeit, és a kanapé felé irányított. – Ülj le nyugodtan, addig hozok innivalót.
Csendben tettem, amit mondott, majd rövid időn belül két pohár narancslével tért vissza. Mellém ült, majd átadta az italt.
- Bocsi, ha tolakodónak tartod, de hány éves vagy? – kérdezte. Egy picit félrenyeltem, mikor meghallottam szavait. Biztosan gyereknek tart, hiszen ő már saját házzal rendelkezik.
- Most leszek tizennyolc. – mondtam fülig pirulva, szemeimmel a kezemben tartott poharat kémleltem. – Te?
- Sokkal érettebbnek tűnsz a korodnál. – mosolygott. – Egyébként huszonegy vagyok.
Jó érzéssel töltött el, hogy így gondolja, és az is, hogy nem olyan vészes a korkülönbség. Egy ideig elbeszélgettünk, többek között egymást kérdezgettük, így kiderült, hogy nagyon hasonló személyiséggel és érdeklődési körrel rendelkezünk.
- És hogy állsz a kapcsolatokkal? – kérdezte, amit meglepődve fogadtam, de azért válaszoltam rá.
- Jelenleg nincs senkim. Ha randizásról van szó, általában kimentem magamat. Nagyon félek, hogy elszúrnám. – mondom lesütött szemekkel.
- Miért nem próbálod meg egy olyan fiúval, aki hasonló félelemmel küzd, mint te? – csúsztatta kezét az térdemre. – Itt vagyok például én.
Hitetlenkedve emeltem rá a tekintetem, alig akartam felfogni, hogy éppen randit kért tőlem. Szemei kérdőn csillogtak, másik kezével a kanapén dobolt, egyértelműen látszott, hogy ideges. Gyomrom bukfencezett egyet, majd bólintottam egyet, és már éppen szóra nyitottam volna a számat, amikor ő vágott közbe.
- Vagy mi lenne, ha egyikünknek sem kellene szorongania egy randevún, inkább most azonnal fejest ugranánk? – nézett rám gyermekies mosollyal, amitől megborzongtam.
- Mármint fejest ugrani mibe? – kérdeztem összezavarodottan. A felbukkanó lehetőségtől nagyon beindultam.
- Egy kapcsoltba, az ágyba, vagy ahova szeretnéd. – nevetett fel, mire gondolkodás nélkül csaptam le ajkaira.
Egy szende csókként indult, de mikor beletúrt a hajamba, s közelebb húzott magához, elmélyült. Ajkaink buja táncot jártak, nyelve azonnal megtalálta az enyémet, mire apró nyögés szakadt fel belőlem. Kezét levezette a hátamon, majd a derekamhoz érve azonnal felfelé kezdte húzni a pólómat. Egy pillanatig sem ellenkeztem vele, sőt én is elkezdtem az ingét gombolgatni. Miután megszabadított a zavaró anyagtól, ügyes ujjai a melltartóm kapcsához értek, s azonnal lekerült rólam az is. Az ő felsője is lekerült, s barna, tetoválásokkal díszített testét simogattam. Körmeimet végigfuttattam mellkasán, amitől egy kicsit megremegett és még akaratosabban kezdett csókolni. Mire újra feleszméltem, már csak egy bugyiban feküdtem a kanapén, ő pedig fölöttem támaszkodott, szintén csak alsónadrágban.
- Mióta megláttalak, erre vártam. – suttogta ajkaimra, majd egyik kezét a melleimre, a másikat pedig a nedves bugyimra csúsztatta. – Ahogy érzem, te is. – vigyorgott rám, majd újra csókolni kezdett.
Ujjaimat beleakasztottam az alsónadrágja szélébe, majd ameddig csak tudtam, letoltam róla, onnan pedig magáról rugdosta le. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön, így már a combjain ültem. Kezembe vettem a büszkeségét, mire aprót nyögött. Erősen kezdtem verni, sóhajai elárulták, hogy tetszik neki, amit csinálok.
- Elég, [T/N]. – morogta, majd megint alulra kerültem, s rövidesen a testemet takaró utolsó ruhadarab is a földre került.
- Kérlek, ne húzzuk tovább az időt! – könyörögtem neki.
Felállt, majd az egyik szekrényből elővett egy óvszert, s amíg visszafelé sétált, magára is görgette. Ismét felettem volt, ajkait az enyémre tapasztotta, majd ujjaival finoman kényeztetni kezdett. Néhányat körözött legérzékenyebb pontomon, majd a farkát is bevetette, s makkjával simogatott a nyílásom körül. Éreztem, hogy már majd megőrülök érte, hogy bennem legyen, ezért derekához nyúltam, s mikor pont jó helyre ért, magamhoz rántottam, így néhány centi mélyen belém siklott kőkemény férfiassága. Kihúzódott, majd ismét belém nyomta magát, újra és újra. Lassan mozgott, mindenközben édes csókjaival hallgattatott el.
- Gyorsabban, Harry! – nyögtem ajkaira, mikor egy pillanatra megszakította ajkaink játékát.
Nem kellett kétszer mondanom, azonnal tempósabban kezdett lökni, minden egyes mozdulatával az élvezetemet növelve. Hátát karmolásztam, míg ő a melleimet gyúrta. Egymásnak préselődött a testünk, így hasa alja néhányszor a csiklómat súrolta, ezzel is gyönyört okozva nekem.
Hanyaggá váltak lökései, mellkasa gyorsabban kezdett hullámozni, ebből tudtam, hogy már közel jár, csakúgy, mint én. Elválasztotta ajkainkat, nyakamhoz hajolt, majd abba beleharapva élvezett el. Ahogy elérte a csúcsot, megremegett, így én is átélhettem addigi legnagyobb orgazmusomat.
Lihegve feküdt rajtam, ajkait elemelte a nyakamról, amin egy jókora lila foltot hagyott. Ezúttal édesen, lassan csókolt meg, s közben kihúzódott belőlem. Felkelt, levette magáról az óvszert, majd a közeli kukához vitte, s kidobta. Visszasietett mellém, leült, majd a mellkasára húzott, s simogatni kezdte a hajamat.
- Tudod, úgy érzem, remek párost alkotnánk mi ketten. – puszilta meg a homlokomat, hangján hallatszott, hogy mosolyog.
- A szexen alapuló kapcsolatok nem tartanak sokáig, ezt mindenki tudja. – mondtam egyhangúan, de belül sikítottam.
- Legyünk mi a kivétel, akik erősítik a szabályt.

Aine.