2014. március 31., hétfő

Erőszak 18+

Flórának! Remélem tetszik!





Már éppen a lefekvéshez készülődtem, mikor kopogtak az ajtón. Nem sok kedvem volt valakivel is beszélni, de ha már ajtó közelben vagyok, kinyitom. Elfordítottam a kulcsot a zárban és amint megláttam kik is állnak az ajtó túlsó oldalán, meg is bántam, hogy kinyitottam. A suli két rossz fiúja álltak kinn. Arról híresek, miszerint minden lányt megdöngetnek. Nekem is volt már sajnos szerencsém hozzájuk. Könyörtelenek és folyton csak azt lesik, mivel lenne nekik élvezetesebb az aktus. Múltkor mikor velük voltam, mondták, hogy még keresni fognak, de nem vettem komolyan, gondoltam találnak egy szebbet és egy jobbat. Azonban úgy tűnik jöttek beváltani az ígéretüket.
- Hát ti? – fontam össze a karjaimat mellkasom előtt.
- Ugye nem felejtetted el az ígéretünket? – jött, azaz csak akart beljebb jönni Harry.
- Mi az cica? Nem akarsz beengedni? – kérdezett vissza.
- Nem vagyok köteles beengedni titeket. – tudtam, hogy ezzel csak tovább hergelem őket. És igazam lett. Louis nekem esett, így könnyebb beljebb jöhettek. Lou egészen a falig tolt, s ott szabályosan letépte a pólómat. Jobbnak láttam, ha nem szólók semmit, se most, sem később. Harry rögtön a melleimet kezdte szorongatni, ami nem kicsit fájt. Felszisszentem, mire mind a ketten egy elégedett mosolyt villantottak felém. Elkezdtek a kanapé felé tolni, majd mikor a lábam nekiütközött a tárgynak, lefektettek rá és Harry került fölém.
- Gondolom sejted, hogy ez nem a te élvezetedre lesz. – duruzsolta bele a fülembe. Bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem, amit mondott. Csak legyünk túl rajta. Rögtön letámadta a nyakamat, s közben Louis is letérdelt mellénk, azonban ő a melltartómért nyúlt, amit meg is szerzet. Azt hittem megáll a melleimnél, de tévednem kellett. Rögtön a nadrágomért nyúlt, s valahogyan azt is eltávolította rólam, miközben Harry nyelve erőszakosan tört át számba. Kicsit sem volt kedvem ehhez, azonban simán el tudom képzelni, hogy megvernének, ha nem az történik, amit ők akarnak.
- Cica készen állsz a kényeztetésünkre? – húzódott el tőlem Harry. Felrángatott a kanapéról és mind a ketten elém álltak.
- Mire vársz? Vetkőztess le minket! – parancsolt rám Louis. Kicsit hezitáltam és nekiálltam a ruhadarabok eltávolításának. Először Louis-t kezdtem vetkőztetni, addig el is jutottam, hogy a nadrággombjával szórakozzak, de akkor Harry maga felé rántott és hangosan rám rivallott.
- Ne húzd az időt te kis kurva! – a vállamnál fogva kezdett el rángatni. Kezeibe kapaszkodtam, nehogy kihányjam a vacsorámat. Egy kis idő múlva abbahagyta és visszalökött Louis-hoz. Nagyot nyelve fordultam vissza hozzá, s folytattam ahonnan Harry megszakított. Most már egyből sikerült levennem a nadrágot Lou-ról. Harry meg is jegyezte, hogy csak egy kis bíztatás kellett. Hát igen… Nagyon nagy bíztatást adott. Ezek után félve léptem a másik fiú felé. Vele nem készültem szívózni, így egyből lekaptam róla a felsőt, majd azt a ruhadarabot követte a többi. Mind a kettőjükön csak egy boxer volt.
- És ezzel mi lesz? – mutatott Louis az alsójára. Ismét nyeltem egy nagyobbat, majd az utolsó ruhadarabot is eltávolítottam róluk. Nem lepett meg méretük, hisz’ már voltam velük. Louis a kanapéra ült, majd őt követte a göndörke is. Először Lou-hoz térdeltem le, s elégítettem ki. Először csak kézimunkát alkalmaztam, és csak utána kezdtem bele az igazi kényeztetéshez. Minél előbb túl akartam lenni ezen, így mindent megadtam hozzá, hogy gyorsan elélvezzen.
- Elég! – szólt rám és a hajamnál fogva elrántotta a fejemet férfiasságáról. Kicsit felszisszentem, s a fájó ponthoz kaptam. Átlökött Harry-hez, aki még azt sem várta meg, hogy tudjam hol is vagyok, azonnal lenyomta a farkát a torkomon. Tövig nyomta, amiatt öklendeztem és alig tudtam levegőhöz jutni. Combjánál fogva próbáltam eltolni, de ő erősebb volt, mint én.
- Ha el-ellenkezel, hidd el, hogy cs-csak rosszabb lesz. – mondta nyögésekkel küszködve, miközben mozgatta a fejemet magán. Gyorsítani kezdett a tempón, amit akkor éreztem azt nem lehet szavakba önteni. Rettentően rossz érzés, amikor újra és újra a torkomra csúszik.
- Na, most te ribanc mutasd a picsád! – rángatta le a fejemet Harry magáról és a kanapéra dobott. Lou leült mellém és magára húzott. Csípőmnél fogva húzott magára. Felsikítottam fájdalmamba, szinte felnyársalt. Mit sem törődve sírásommal, durván kezdett el lökni alulról.
- Én is csatlakozom. – simított végig fenekemen Harry.
- Kérlek ne. – suttogtam halkan. Még sosem csináltam análisan és nem most akartam kipróbálni.
- Tudod mit? Ha, most remekelni fogsz, soha többet nem bántunk. – beleegyeztem az ajánlatába, mivel így is, úgy is meg fogja tenni. Felkészültem a legnagyobb fájdalomra, ami jövet, és Louis vállába kapaszkodtam. Harry a férfiassága végével kezdett izgatni, bár nem igazán sikerült. Belemarkolt a fenekembe és ezzel egy időbe belém is hatolt. Nagyon fájt, szinte mindenem sajgott. Még a Louis által okozott fájdalom sem múl el, s most csak jobban fájt a göndör fiú miatt. Nem várt, gyorsan mozogni kezdett. Folyamatosan sikítottam a fájdalomtól, és ezen, párszor nevettek, de Harry megunta.
- Ha, nem fogod be a mocskos szádat, és átjönnek a szomszédok, visszajövünk. – nem láttam, de tudtam, hogy egy gonosz vigyor díszeleg az arcán. Nem tudtam kontrollálni a sikításaimat, ezért Lou befogta a számat egy csókkal, később a tenyerével.
- Ohh… Bazd meg. – hajtotta hátra a fejét az alattam ülő fiú. Tudtam, hogy közel van és akkor valami eszembe jutott! Egyikük sem húzott föl óvszert én pedig nem szedek fogamzásgátlót. Nem akartam sírni, így az alsó ajkamba haraptam.
- Ahh… Ez az! – érte el a csúcsot Louis. Még egy kicsit pihentette bennem magát, majd kihúzódott és ha, jól láttam, kiment a konyhába. Harry is kihúzódott belőlem és négykézlábra állított a kanapén. Ismét betolta magát és folytatta a dolgát. Nem sokkal később hangosakat nyögve érte el a csúcsot. Újra kihúzta magát és öltözni kezdett. Én is ekképpen cselekedtem volna, ha Louis vissza nem ér és rám nem szól.
- Feküdj le a kanapéra. – mutatott az említett tárgyra. Megtettem, amit kért, majd ő is felém mászott. Lábaimat felhúzta, s eltemette arcát a lábaim között. Megnyalta a csiklómat, mire egy kellemes nyögés hagyta el a számat. Nagyon jól esett, mert mindenem sajgott. Az ujjait nem használta, inkább nyelvével kényeztetett egészen addig, míg el nem értem a csúcsot.
- Most már öltözhetsz. – mondta és ő is felvette a ruháit.
- Harry megígérte, hogy nem bántunk többé, én pedig örömet okoztam neked. Azt hiszem, megérdemlünk egy puszit. – mutatott az arcára Louis. Megkapták, amit kértek, s magamra hagytak.

Kihagyás 18+

Emily Salvatore-nak, remélem tetszeni fog!





- Jó reggelt szerelmem! – hintette be a vállam Louis. Lustán fordultam meg másik oldalamra, így tökéletes kilátás nyílt a kidolgozott, felsőtestére és persze az egész lényére. Még mindig nehezen tudom felfogni, hogy ez a csodás srác az enyém és senki másé.
- Neked is. – nyújtózkodtam, viszont a nagy örömömet az a tény rontotta el, hogy Hétfő van. Én Louis-al ellentétben járok iskolába, egészen pontosan főiskolára. Nagyon nagy a hajtás, sokat kell tanulni. Ez az egyik ok, amiatt nem jut annyi időm Lou-ra, mint amennyit megérdemelne.
- Beviszel a suliba, vagy menjek busszal? – ültem föl egy nagyot ásítva az ágyról.
- Ha, engem kérdezel, mára maradj itthon és lazíts egy kicsit. – húzott vissza derekamnál fogva. Igazán hízelgő az ajánlata, de mégsem fogadhatom el.
- Kicsim, tudod, hogy nem lehet. – sajnos nagyon szigorúan veszik a hiányzások számát, max 15 napot hagyhatsz ki, ezért nem szeretek lógni.
- Csak most az egyszer. Egész nap kényeztetnélek. – mondta, s csókokkal hintette be a nyakamat.
- Felhoznám neked a reggelit, és az ebédet is. Na, csak most az egyszer. – olyan szépen kért, s végül beadtam a derekamat. Ajkaira tapadtam, majd hosszas csókcsatába kezdtünk. Keze közben elvándorolt testemen, melleimet, s hasamat kezdte simogatni. Pólóm kicsit feltűrte, így könnyen befurakodhatott kezével alá. Nem volt rajtam melltartó, estére sosem veszek fel. Felsőmet lekapta rólam, rögtön szájával kezdte kényeztetni jobb mellem, míg a másikat kézzel. Nagyokat sóhajtoztam, a levegőt is gyorsabban vettem.
- Louis ne húzd az időt! – szóltam rá, hiszen már elég kényelmetlen volt nedvesen ülni. Bólintva jelezte, hogy megértette és mehetünk tovább. Eddig nem voltunk sokszor úgy együtt, viszont nem is hiányzik a párkapcsolatunkból. Louis szerencsére nem egy szex mániás állat, így mind a kettőnknek jó. Végig csókolva a hasamat érte el a bugyim. Szinte remegtem a vágytól. Kínzóan lassan szabadított meg az említett ruhadarabtól.
- Máris ilyen nedves vagy? – nyalta meg ajkait. Meg sem várva a válaszom kezdett bele a „munkájába”. Két ujját fölnyomta, s a hüvelykujjával a csiklómat dörzsölgette. Muszáj volt felsikítanom, ami Loui-nak igencsak tetszett. Ujjai szorgosan mozogtak, s közben mocskos szavakat suttogott a fülembe. Néha sikerült lopnom tőle egy-két csókot is. Hangosan ziháltam, olykor-olykor pár kisebb nyögés is elhagyta ajkaimat.
- Louis… - motyogtam partnerem nevét, a csúcshoz közeledve. Vette az adást, hüvelykujját eltávolította csiklómról, s selymes nyelve váltotta fel. Hátam ívbe feszült, hajába túrtam, majd megszorítottam pár tincsét. Mikor ujjait mélyebbre nyomta, elért az orgazmus. Lou tisztára nyalt, azt követően fölém hajolt, s újabb csókcsatába kezdtünk. Kicsit éreztem még a szájában az orgazmusom ízét, ettől még jobban felizgultam.  Átvettem az irányítást, immáron az ölében ülve csókolgattam ajkait.
- Most te jössz. – mondtam és a hátára löktem. Kulcscsontjánál kezdtem apró puszikkal ellepni, s így haladtam lefelé. Kezei ökölbe voltak szorítva, ezek szerint már türelmetlen volt, és nem akart szólni. Sosem siettetett, vagy erőltetett rám valamit. Türelmes velem szemben, talán túlságosan is, és ezt nagyra értékelem. Őt nekem találták ki, s remélem engem is neki. Ameddig szeret, lehetünk csórók, vagy akár rabszolgák is, nem érdekel, csak az, hogy szeret. Lassan szabadítottam meg a boxerétől, és dobtam el a szoba másik felébe. Férfiassága már a hasa alját csapta, jobbnak láttam, ha teszek valamit. Kezembe vettem méretét, majd fel-le kezdtem rajta húzogatni. Louis a hangos nyögésivel próbált bíztatni, mivel tudta, nem szeretem ezt csinálni. Nem azért, mert nem szeretnék neki örömet okozni, pont az ellentettje. Félek, hogy elszúrom és esetleg fájni fog neki, bár az utóbbi ritka.
- Kapd be… - a zihálástól alig tudott beszélni. Teljesítettem a kérését, hegyét bevettem a számba, s nyelvemmel játszani kezdtem rajta.
- Ez az! – nyögte, kézfejét hajamba temette, s lejjebb nyomta a fejemet férfiasságán. Ezzel majdnem mélytorkoztam, viszont annál a bizonyos határnál visszahúzta a fejemet, így már a tempót is ő diktálta. Nyögései egyre sűrűbbek, hangosabbak lettek, s ezektől zengett az egész szoba, talán még a ház közelebbi tájékain is lehetett hallani.
- Ah… Elég. – kicsúsztattam műszerét a számból, majd fölé kúsztam és ajkaira tapadtam. Csókunk közben maga alá fektetett, lábainak térdhajlatomnál feljebb húzta, ezáltal kényelmesen elhelyezkedett közöttük. Bepozícionálódott, majd egy határozott mozdulattal behatolt. Egy kicsit fájt, nem vagyok méh hozzászokva a méretéhez, ami így is nagy. Fájdalmasan felnyögtem, mire Louis mozdulatlan lett.
- Sajnálom. Várjak egy kicsit. – nemlegesen megráztam a fejemet, majd folytatta az előre nyomulást. Most kicsit lassabban csinálta, ezáltal nem is fájt annyira. Mire tövig bennem volt, már kicsit sem fájt. Csípőmmel felfelé löktem egyet, ilyen módon kényszeríteni a mozgásra. Szófogadóan kezdett mozogni bennem, ami nyögésre késztetett mindkettőnket. Míg Lou-nak az izmai feszültek meg, én a hátát karmoltam élvezetemben. Neki sem volt ellenére, néha még direkt meg is kér. Lökései felgyorsultak, bennem pedig csak úgy épült az élvezet. Egymás után hagyták el a szájainkat a nyögések.
- Oh, Louis gyorsabban! – lábaimat dereka köré fontam, hogy beljebb tudjon hatolni. Szorosan kapaszkodtam nyakába kezeimmel, s felsőtestemmel hozzásimultam.
- Louis, mindjárt… - ziháltam a csúcs felé közeledtében.
- Én is… - Lou még jobban begyorsított, ennek következtében hátán végigkarmolva élveztem el. Szerelmem is követett, majd lihegve terült el rajtam. Picit még pihentünk, s kihúzódott belőlem.
- Remélem nem bántad meg, hogy itt maradtál velem. – mosolygott édesen, bár mikor nem?
- Eddig még nem, de várom a folytatást. – kacsintottam a megígért ágyba hozott reggelimre célozva.
- Ne aggódj, azonnal hozom a kedvenc ételedet hercegnőm. – hagyott egy puszit a homlokomon, utána elhagyta a szobát és már csak azt lehetett hallani, hogy megy le a lépcsőn. Nem tudom mivel érdemeltem ki, mind ezt a jót. Ez a fiú maga a tökéletesség és az életem adnám érte.

2014. március 30., vasárnap

Tényleg utász?






Nagyon jól ki szoktam jönni az emberekkel, de van egy fiú az osztályban, akivel még, ha próbálkozok, sem találom meg a közös pontot. Ez az egész próbálkozás dolog fél éven keresztül ment, de semmi. Azóta egy év telt el és azon a ponton vagyunk, hogy utáljuk egymást, vagyis inkább csak ő engem.  Próbáltam rájönni a barátaimon keresztül mi is a baja, viszont a manőverek után egyből jött és leordította a fejem, így hát ráhagytam. Mint mindig most is az utolsó pillanatban estem be az iskolába, s siettem be a terembe. Más esetben nem szedem ennyire a lábaimat, de most az első óra osztályfőnöki, ezért jobban teszem, ha nem kések. Gyorsan köszöntem még a barátaimnak, majd elfoglaltam a helyemet.
- Nos, osztály, ültetés. – jött be Mrs. Hill köszönés nélkül. Tudtuk a dolgunkat, megfogtuk a táskánkat, kivettük a padból a személyes cuccainkat és az osztályterem legvégébe vonultunk. Mrs. Hill elkezdte sorolni a párok nevét, s mikor rám került a sor, kicsit hezitált, majd döntött.
- (T/N) és Harry! Baloldal hatodik pad. – remek. Nem elég, hogy mellé ültet, de még a legutolsó padba is. Sejtettem, nem leszünk puszipajtások. Fintorogva, de helyet foglaltam a fiú mellett. Rám sem nézett, rögtön a könyveit kezdte előszedni. Én sem törődtem vele, inkább figyeltem a tanárra, aki most már a német cserediákok érkezéséről beszélt. Harry párszor rám pillantott, viszont mire én is ránéztem elkapta a tekintetét, és egy így ment egészen a kicsöngőig. Már mentem volna a másik órámra, amikor Harry elém állt.
- Mit akarsz? – kérdeztem flegmán.
- Tudunk beszélni? – vakargatta a tarkóját. Nem akartam hinni a szememnek. Egészen olyan volt, mint aki zavarban van. Nem gondoltam volna, hogy neki van egy normális és nem rosszfiús oldala.
- Attól függ mikor.
- Most. Mi a következő órád?
- Matek. – kicsit furcsa volt, hogy nem tudja, hiszen egy csoportban vagyunk.
- Remek, akkor gyere, én pedig szerzek igazolást. – kézen ragadott és elhúzott egészen a parkig. Addig rám sem nézett, de meg sem szólalt. Én is csendben voltam, s mikor beértünk a kisebb kapun, elengedett.
- Szóval mi is szerettél volna? – kérdeztem, miközben sétáltunk.
- Te most azt hiszed, utállak igaz? – nézett mélyen szemeimbe. Csak most vettem észre, milyen szépek is azok.
- Igen, vagy talán nem így van?
- Tulajdonképpen nem. Már vagy egy éve el kellett volna mondanom, csak nem mertem. Vagyis inkább csak nem érzetem magamat készen, de most akkor belevágok. – kicsit megijesztett ezzel a hivatalos beszédstílussal.
- Csak annyit akarok mondani, hogy szeretlek és ezért próbáltam magamnak bedumálni, hogy utállak. Tudtam már akkor is; nincs nálad esélyem, hisz’ eddig csak a „jó fiúkkal” jártál, én pedig igen csak az ellentéte hírében állok. – mosolygott, de hamisan. Még mindig azt hiszi nincs nálam esélye, pedig ha tudná.
- Most csak szívatsz? – furcsa arcot vághattam, mivel tekintete kicsit megrémült.
- Nem. – határozottnak látszott, hangja mégis megremegett.
- Te nem szeretsz, engem igazam van? – fejét lehajtotta, s készült elmenni, azonban megakadályoztam. Válla után kaptam, mire visszafordult felém.
- Nincs igazad. Nekem is bejössz. – mosolyogtam, s ő is. Ezek után megívott egy fagyira, aztán már az iskolába sem mentünk vissza, annyira jól érzetük magunkat. Kicsit jobban megismertük egymást, és mint kiderült, Harry sokkal inkább hasonlít egy nagy gyerekre, mint egy rosszfiúra.

2014. március 29., szombat

Fizetség 18+



   
              



A csendes éjszakát csak az én magas sarkúm kopogása törte meg. Nem igazán volt ínyemre ez a dolog, de meg kellett tennem. A legjobb barátnőm komoly zűrbe került, s ezt rendeznem kell. Hogy miért nekem? Valójában ő is megtehetné, azonban személy szerint én jobban ismerem a bandatagokat, mint ő, erre alapozva gondoltuk, nekem jobban menne ez az egész. Hamarosan elértem a megbeszélt sikátorhoz. Óvatosan, kissé félve mentem beljebb, majd mikor megláttam Brad-et jobban éreztem magam.
- Hál’ égnek, hogy itt vagy má’! – közeledett felém. Beszédstílusa mindig is hanyag volt.
- A főnök má’ vár rád. – csuklómnál megragadva húzott maga után, egészen egy barnás ajtóig. Zsebembe beletúrva ellenőriztem, hogy biztosan nálam van-e a barátnőmtől kapott pénz. Nem sokat hallottam még erről a főnökről, csak annyit, hogy szőkés-barna haja van, és hogy nem a legkedvesebb ember. Az ajtó hangosan záródott mögöttünk. Félhomály uralkodott a helyiségen, emiatt csak pár ismerős alakot tudtam kivenni a mellettünk elhaladó emberekből. Ismét egy ajtó előtt találtam magamat. Brad hangosan kopogva jelezte, hogy megérkeztem. Miután bemehettünk a kisebb, már megvilágított szobába, megláttam egy húszas éveiben járó, iszonyat helyes pasit. Illedelmesen köszöntünk, s ő is vissza. Mihelyst Bradly kettesben hagyott minket, felállt, s felém közeledett.
- Én Niall Horan vagyok. Te biztosan Amy barátja vagy. – nyújtotta felém a kezét. Nem mondom azt, hogy egy kedves embernek ismerem eddig, azonban be kell vallanom, nem erre számítottam.
- Igen, én lennék. A nevem (T/N). – elfogadtam a gesztusát, majd a kanapéhoz vezetett. Tisztes távolságba leült mellém, s a pénz felől érdeklődött.
- Igen, elhoztam, pont amennyit kértél. – nyomtam a kezébe az elég vaskos pénzköteget, ami leginkább 5-10 ezresekből áll. Gyorsan átszámolgatta, arckifejezéséből ítélve nem tetszett neki valami.
- Ha, jól emlékszem, már pedig jól, akkor szerdára kértem a pénzt és nem szombatra. Nem lesz elég. – vigyorgott gonoszul. Az első, ami beugrott, azaz, hogy nincsen nálam pénz, ezáltal nem tudom kipótolni.
- Nálam nincs pénz. – suttogtam halkan, félénken. Nem tudhattam mit is fog csinálni, csak reménykedtem, számomra nem lesz fájdalmas.
- Ó, én nem is pénzben gondolkodtam. – mondta sejtelmesen egy perverz mosoly kíséretében. Mikor leesett, mit is szeretne, jobban mondva akar, menekülni akartam, bár tudtam esélyem se lenne. A kijutás ebből a szobából nem lenne kihívás, viszont megszökni annál inkább. Gondolkozásomból Niall fészkelődése zökkentett ki. Mire magam mellé néztem a kék szemű fiú a nyakamat akarta letámadni. Próbáltam arrébb menni, de Niall a csípőmnél lefogva megakadályozta ezt.
- A szabályok a következőek. Első: az lesz, amit én mondok, különben a kis barátnődnek komoly baja lesz. Második: ha, jó kislány leszel, akkor talán te is megúszod épp bőrrel. – bólogatva jeleztem, megértettem, amit mondott. Lassan vezette le egyik kezét a pólóm aljához, s kezdte felfele húzni. Ajkai rátaláltak a nyakamra, szívta, harapdálta, amíg jólesett neki. Közben a felsőmtől is megszabadított, s immáron csak egy melltartó fedte el a felsőtestem. Niall melleimet nézve megnyalta ajkait. Egy határozott mozdulattal eltávolította magáról is a felsőt. Felső testét látva, az állam a földet súrolta. Reménykedtem benne, hogy nem látta a kicsit tátva maradt szám.
- Tetszik? – mosolygott elégedetten. Nem válaszoltam, inkább vártam a folytatást. Arcával megközelítette az enyémet, tudtam, hogy meg akar csókolni. Lassan közeledett, majd ajkaimtól egy centire megállt. Nem értettem miért nem csókol meg, eddig olyan magabiztosnak, követelőzőnek tűnt. Sokáig csak néztünk egymás szemébe, egy idő után magamat is meglepve megcsókoltam. Valami okból nem bírtam tovább, vágytam a csókjára. Vadul faltam édes ajkait, nem tudtam leállni. Niall ezen jót kuncogott, s átvette az irányítást. Tenyerét hátamra vezette, melltartóm kapcsát megkeresve pattintotta ki azt. Amint karjaimon lecsúsztak a pántok, elhajította az anyagot. Rögtön markolászni kezdte melleim, ami belőlem sóhajokat, kisebb nyögéseket váltott ki. Ahogy láttam, tetszett neki a reakcióm, s jobb kezét a szája váltotta föl. Később, mikor elég keménynek vélte mellbimbóm áttért a másikra, s ami után megunta a játszadozást, nadrágomhoz vezette kezét. Gombomat kipattintva a helyéről szedte le rólam. Kezét rögtön nőiességemhez vezette, s bugyin keresztül kezdett simogatni.
- Máris ilyen nedves vagy? – suttogta ajkaimra, majd megcsókolt. Nyelve céltudatosan tört át ajkaimon, táncra hívva enyémet. Egyre intenzívebben kényeztette ujjaival csiklómat, amitől a szájába nyögtem. Elszakadt tőlem, majd bugyimtól megfosztva nyomta fel két ujját, mire felnyögtem.
- Mutasd meg mennyire élvezed. – mondta és nyelvét is társította ujjaihoz. Élvezetemben a hajába túrtam, s azt húzogattam. Nyelve szorgosan járt fel-alá, ujjai egyre mélyebbre süllyedtek bennem. Egyre közelebb voltam a csúcshoz, amit Niall is észrevehetett, mert kihúzta belőlem az ujjait. Felkúszott hozzám, megcsókolt és magát is megszabadította a maradék ruhájától. Méretét látva megszeppentem, még sosem láttam ekkorát, pedig nem egy sráccal volt már dolgom.
- Mire vársz cica? Nem fog magától elélvezni. – biccentett lefelé fejével. Letérdeltem elé, megfogtam hosszúságát és fel-le kezdtem mozgatni rajta a kezem. Tisztában voltam vele, nem fog ezzel sokáig megelégedni, így nyelvemmel körkörözni kezdtem a tetején, s kezem egy pillanatra sem állt le. Nyugtalanul, szaggatottan vette a levegőt, ami tetszett. Tetszett, hogy én váltom ki belőle és az is tetszett, hogy egy ilyen szexi pasi áll előttem. Tovább akartam fokozni az élvezeteket számára, így bekaptam annyit amennyi csak a számba fért. Ez a háromnegyede volt, a többit kezemmel kényeztettem továbbra is. A fölöttem tornyosuló fiú, rendesen hangot adott érzéseinek: hangosan nyögött, zihált, s mocskos szavakat mondott nekem, amivel csak tovább izgatott. Keményebben kezdtem szopni, ujjait hajamba fonta, s szorongatni kezdte azt a pár tincset. Innen tudtam, hogy el fog menni, de úgy gondoltam „kölcsön kenyér visszajár”, ezért abbahagytam a tevékenységemet.
- Rosszkislány. – ezzel felrántott a földről, és a kanapéra fektetett. Felém helyezkedett, majd vad smárolásba kezdtünk. Szenvedélyes, édes volt. Kezét közénk helyezte, s erekcióját megfogva, csiklómat kezdte izgatni.
- Niall, csináld már! – türelmetlenkedtem, amin ismét csak nevetett. Bejáratomhoz illesztette büszkeségét, s egy egyszerű mozdulattal belém hatolt. Annyira nedves voltam már, hogy nem is éreztem fájdalmat, egyből az élvezet kerített hatalmába. Niall azonnal gyors tempóban lökött, kezeiben megfeszültek az izmok. Összességében irtó izgató látványt nyújtott, ahogy izzadt haja össze-vissza áll, s arcáról tükröződik az élvezet. Tekintve, hogy rajtunk kívül még van kint, vagy 20 ember, ajkamba harapva próbáltam elnyomni a nyögéseim hangosságát. Niall egyre mélyebbeket lökött, ezáltal érintette a g-pontom. Egyre nehezebbnek tűnt tompítani a nyögéseimet, s az orgazmusom is egyre jobban közeledett.
- Nem bírom már sokáig. – lihegtem Niall fülébe.
- Én sem. – lökései felgyorsultak, ha ez lehetséges; nyögései hangosabbak, sűrűbbek lettek. Most már én sem bírtam, szabadjára engedtem a hangomat, majd Niall hátán végigkarmolva kapott el az orgazmus. Sikítva mentem el, s nem sokkal utánam, a partnerem is követett. Rám rogyott, pár percig pihentünk utána szó nélkül kezdtünk el öltözni. Én hamarabb készen lettem, s Niall-t kezdtem el nézni. Talán nem ő volt eddig a legkedvesebb ember az életemben, és nem is ismerem annyira, de úgy érzem, valami köt hozzá. Valamiért többet akartam vele, mint a többi egyéjszakás kalandomból. 
- És, elég kielégítő voltam ahhoz, hogy a barátnőm megússza épp bőrrel? – próbáltam huncut lenni hátha imponálok neki.
- Persze hogy az voltál. – mosolygott rám. Átszelte a kettőnk közötti távot, derekamnál fogva közelebb húzott magához, s ajkaimra tapadt. Nem smárolás volt, de sokkal intenzívebb.
- Remélem, ezek után nem gondolod, hogy el foglak engedni. – motyogta ajkaimra, és miután megnyugtattam eszemben sincs akár egy méterre is távolabb kerülni tőle, kézen fogva hagytuk el a raktárféle épületet.