2014. december 7., vasárnap

Mr. Tomlinson 18+

- Valaki megmondaná a végeredményt? – kérdezte selymes hangján, melytől megborzongtam. Mielőtt a szemembe nézhetett volna, gyorsan elkaptam tekintetem, s elpirulva néztem lefelé, hogy számolhassak. Nem is írtam semmit. Annyira belemerültem a bámulásába, hogy egy betűt sem írtam a fizikafüzetembe. – Thomas? – szólította fel a fiút, aki egyel előttem ült, de ő is csak egy vállrándítással felelt. – Esetleg a hölgy mögötte? – szegezte rám a tekintetét, majd ijedt ábrázatomat látva felém indult.
- Nem tudom. – böktem ki halkan, magamban pedig abban reménykedtem, hogy megtorpan és majd valaki mást kérdez, ő azonban tovább sétált és mellettem állt meg. Rosszallón hümmögött egyet, majd visszasétált a táblához. Szemeimet végig formás hátsóján nyugtattam.
- Van esetleg még valaki, aki képtelen volt egy ilyen egyszerű egyenletet leírni a füzetébe? – tette fel az újabb kérdést bosszankodva. Néma csend fogadta. – Remek, akkor [T/N], megtennéd, hogy itt maradsz óra után? Beszédem van veled.
Szégyenlősen bólintottam egyet, majd ismét őt kezdtem tanulmányozni a fizikai egyenletek helyett. Világos nadrágja úgy simult a combjaira, mintha csak neki tervezték volna. Fekete pulóvere pedig hihetetlenül férfiassá tette. Mr. Tomlinson volt az iskola, sőt, valószínűleg a világ leghelyesebb tanára. Fekete keretes szemüvege tökéletesen illett arcához, felzselézett haja pedig sokkal fiatalabbnak láttatta. Egyszer elkaptam egy beszélgetést, amiben említették, hogy nemrég ünnepelte a huszonkilencedik születésnapját.
Csak tíz év.
Kicsengettek. Összeszedtem minden könyvemet és amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam helyemről, s az ajtó felé kezdtem rohanni.
- [T/N], nem felejtettél el valamit? – hallottam meg magam mögül azt a hangot, ami már hónapok óta kísért engem.
- Sajnálom. – mondtam, majd már indultam volna kifelé, de ő ismét feltartott, ezúttal egy torokköszörüléssel. Lehunyt szemekkel fordultam vissza, s vártam, ahogy ordítani kezd. Semmi sem történt.
Érdeklődve, kicsit félve pillantottam ki szempilláim alól, de csak a hátát láttam, ahogy éppen a táskájába pakolja könyveit. A teremben már csak pár diák maradt, de ők is hamarosan távoztak. Óvatosan letettem a cuccaimat a tanári asztal mellé, majd annak nekidőlve kezdtem kémlelni tökéletes testét.
- Mi volt ez órán, [T/N]? – tette fel az újabb kérdést, miközben lassan felém fordult. Arcán egy sejtelmes félmosoly terült el. – Te választottad az emelt óraszámú fizikát. Mi a baj, hogy nem figyelsz az órákon?
- Semmi, nem fordul elő többet, csak én… - kezdtem, de inkább abbahagytam. Nem szeretném, hogy bárki is megtudja az őrült vonzalmamat Mr. Tomlinson iránt. – Csak rossz napom van. – hazudtam.
- Hm. – támasztotta csípőjét az asztalnak, ezzel egy időben karjait összefonta a mellkasán. Nem tudtam megállni, hogy ne vezessem rajta végig a szemeimet. A vékony anyag láttatni engedte izmait. – Nincs ennek semmi köze… - egy pillanatra szünetet tartott, s mélyen az enyémbe fúrta tekintetét. - … hozzám?
- Micsoda? Önhöz? Dehogy. – nevettem fel, de biztosra tudom, hogy észrevette rajta az erőltetettséget. Arca elkomorult, valószínűleg a sorozatos hazugságokból lett elege. – Tényleg. – bizonygattam.
- Rendben, de kérlek, ne falj fel máskor a szemeiddel, ha lehet. – mondta halkan, majd táskájával együtt elhagyta a termet.
Én csak ámulva, talán nyitott szájjal álltam ott egyedül, még a következő óra kezdetét jelző csengő sem tudott kizökkenteni a sokkból, amit utolsó mondatával okozott. Ő most flörtölt velem? Vagy csak a gyermekies tréfáját űzte velem? Néhány alsóbb éves jött be a terembe, mire én valahogy összeszedtem magamat és kirohantam onnan. A következő órákon csak magam elé bámultam, eszem pedig azokon a szavakon járt, melyeket csodás, csókolni való ajkain ejtett ki.

Este már majdnem lefeküdtem, mikor a telefonom csipogott egyet. Fáradtan nyitottam meg az üzenetet, ami egy számomra ismeretlen feladótól érkezett. A tartalmán meghökkentem:
„Holnap elmagyarázom a mait. Adj okot rá, hogy beszélhessünk!”
Összezavartan, a fejemet ingatva töröltem ki az üzenetet. Biztosan téves számra küldte valaki az ország másik végéről. Gyakran megesik.

***

Remegve nyomtam le a terem kilincsét. Lábaim alig tartottak meg, magam is csodálkoztam rajta, hogy jutottam el a helyemig. Átható kék tekintete végig követett, s még akkor is magamon éreztem, mikor már leültem a padba, és a könyveimet kezdtem kipakolni.
- Ma csak feladatokat oldunk. – mondta tömören, majd felírta a táblára az első számát. – Daniel, gyere ki, a tiéd lesz.
A fiú felállt, Mr. Tomlinson pedig a helyére ült, és a füzetébe kezdte írni a feladat megoldását. Mindig így csinálta, hogy senki se maradjon le, amíg a táblánál dolgozik. Velem egy sorban ült, csak a szemem sarkából láttam, ezért egy kicsit elfordítottam a fejemet. Teljesen belefeledkeztem a látványába, neki még egy egyszerű fehér póló is jól áll. Lábait fekete csőnadrágba bújtatta, így még fiatalosabban nézett ki, mint bármikor.
- Helyes, a következő legyen [T/N]! – mondta, én pedig összerezzentem. Arcára emeltem a tekintetem, s láttam, hogy engem néz. Végig tudta, hogy bámulom?
Megint nem írtam semmit. Kicsit elpirultam, ahogy az üres lapot tanulmányoztam a füzetemben. Azzal sem voltam tisztában, hogy Daniel milyen típusú feladatot oldott meg. Lehajtott fejjel indultam meg a tábla felé, majd visszafordulva láttam, ahogy a leült a helyemre.
- Megint nem dolgoztál? Ez így nem mehet tovább! Megint el kell beszélgetnünk! – mondta erélyes hangon, azonban arcán mintha valami mosolyféle suhant volna át.
Lediktálta a feladatot, amit gyorsan megoldottam, hiszen csak két egyszerű képletet kellett használni. Örültem, hogy nem adott nehezebbet, mert abba biztosan beletört volna a bicskám. Visszaültem a helyemre, ahol is összefirkált füzetem fogadott. Benne volt a feladat, valamivel rendezetlenebbül, mint ahogy én a táblára felírtam, mellette pedig néhány sor, amit nem tudtam hova tenni.
„Köszönöm! Végre tudunk rendesen is beszélni.”
Mintha nem is nekem címezte volna, egyszerűen értelmetlennek tűnt. Gyorsan vége lett az órának, már csak azt vettem észre, ahogy a többiek kisétálnak a teremből. Egyedül maradtam vele. Összeszedtem mindenemet és miután belegyömöszöltem a táskámba, az asztalához sétáltam, ahogy előző nap is tettem.
- Nem értem, hogy mit köszön, tanár úr. – kezdtem bele, mire mosolyogva nézett rám fel a papírjai mögül. Kék szemei szinte szikrákat szórtak.
- Hogy okot adtál rá, hogy tudjunk beszélni. Nem gondoltam, hogy érteni fogod, de mégsem írhattam oda a végére a nevemet… - mondta, mire nekem egyből beugrott az este kapott üzenet. Ő írta volna?
- Mi? Honnan tudja a számomat? – akadtam ki, hangom magasabban csenget, mint valaha. – Egyáltalán miért írt nekem SMS-t? És egyébként is…
- Nyugodj meg, kérlek. – állt fel, majd megkerülve az asztalát velem szemben állt meg, akárcsak tegnap. – Ez volt az utolsó órád, ugye?
Egy hang sem jött ki a torkomon, így jobb híján egy bólintással feleltem kérdésére. Felém nyúlt, vékony ujjai a csuklómra fonódtak, majd pár pillanat múlva a szertárban találtam magamat. Bizonytalanul néztem rá.
- Szóval, most újra megkérdezem azt, amit tegnap. Őszintén válaszolj! – mondta a szemembe nézve, veszélyesen közel állva hozzám. – Miattam nem figyelsz a tananyagra?
- Ne- nem. – válaszoltam, de kérdő tekintete kényszerített, hogy az igazat mondjam. – Jó, igen.
- Jó ezt hallani. – nyalta végig a száját, majd ismét megfogta a kezeimet, ezúttal az ujjait fonta az enyéim közé. – Mit gondolsz, tudnánk segíteni a problémádon?
- Talán. – motyogtam, mire egyik kezét kiszabadítva felemelte az államat. Majdnem összeértek ajkaink, olyan közel került hozzám.
- Csak talán, [T/N]? Nekem az nem elég. – morogta a bőrömre, majd finom puszikat szórt az arcomra.
Szívem hevesen dobogott, tudtam, hogy megérezte az ütemtelen pulzusomat. Elmosolyodott. Hirtelen cikázott át rajtam a felismerés, miszerint tényleg ő áll előttem, és tényleg akar tőlem valamit.
- Szóval? Kívánsz engem? – érdeklődött, de igazán nem is érdekelte a válaszom, kemény férfiassága úgy feszült a combomhoz, mintha már ezer éve erre várna. – Szeretnéd, hogy végigcsókoljam a tested? Hogy órákon át kényeztesselek? Szeretnéd átélni velem a legnagyobb gyönyöröket? – döntötte nekem homlokát, így megint egy vonalba kerültek ajkaink.
- Igen. – leheltem, s közben előrébb nyomtam magamat, így minden porcikánk érintkezett.
Karjai lesiklottak a derekamig, majd onnan a hátamra. Hirtelen értek össze ajkaink, majd rögtön kutakodó nyelvét is megéreztem a számban. Egy pillanatig sem tiltakoztam, egyszerűen csak akartam őt. Nem érdekelt, hogy mi lesz utána, csak érezni akartam őt.
- Voltál már férfival? – nézett mélyen a szemembe, mikor elváltunk egymástól, hogy levegőhöz jussunk.
- Igen.
- Korodbelivel vagy rendes férfival? – kérdezte ismét, hangja remegett a kuncogástól. – Válaszolj, szépség!
- Daniellel. Vele egyedül. – válaszoltam gyorsan, mire izmai megfeszültek, de egy pillanat múlva már ismét vággyal teli szemekkel nézett le rám.
- Akkor most megtudod, hogy mi az, amit igazi szeretkezésnek neveznek.
Éhesen tapasztotta ajkait az enyéimre, miközben keze a hátamon futkosott fel-le. Mikor a derekamhoz ért, benyúlt a pólóm alá, majd egy kis simogatás után lehúzta rólam az anyagot. Belül sikított egy hangocska, hogy ennek rossz vége lesz, de a vágyam felülkerekedett rajta. Minden porcikám vágyott az érintésére.
Vad csókok között vetkőztettük egymást, gyors ütemben kerültek a ruháink a földre, míg rajtam csak egy bugyi, rajta pedig az alsónadrágja maradt. Melleimet kényeztette kezeivel, míg ajkait nyakamon nyugtatta, s finoman harapdálta. Oldalam mentén vezette le az ujjait, míg el nem érték a fenekemet, majd minden megerőltetés nélkül felültetett egy kis asztalra. Nem vette el csak úgy a kezeit, a bugyimat is húzta velük együtt. Mire levette, már én is a boxeréért nyúltam, s néhány simítás után megszabadítottam tőle. Férfiassága már kőkeményen lüktetett, szinte a hasáig felért. Ujjait becsúsztatta az állam alá, majd felemelte a fejemet. Komolyan nézett rám, tekintete fogva tartott.
- Most még leállhatunk. Szeretnéd, ha abbahagynánk, [T/N]? – kérdezte, hangjából eltűnt az iménti játékosság.
- Nem! – mondtam hirtelen, mire elvigyorodott. – Vagyis… - kezdtem, de ujjai a számra simultak, ezzel elhallgattatva engem.
- Nem szégyen, ha akarod. Én is majd belepusztulok, hogy az enyém legyél. – suttogta a fülembe, majd egy lépéssel a két combom közé állt. Az egyik polcról levett egy dobozt, melyben óvszerek voltak, s magára görgetett egyet.
Férfiassága a csiklómnál lüktetett, ezzel is tüzelve a bennem lévő vágyat. Néhányszor én is megmozdultam a csípőmmel, s talán ez volt az, ami nála is betette a kiskaput, mert egy mélyről jövő morgás után lenyúlt kettőnk közé, beigazította a farkát, majd néhány centi mélyen belém vezette.
Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy az a férfi hatolt belém, akiért annyi ideje sóvárgok. Megpróbáltam kikapcsolni az agyamat, hogy teljesen átadhassam magam a pillanatnak.
Végigfektetett az asztalon, majd fölöttem helyezkedett el, de nem húzódott ki belőlem. Mozogni kezdett, először csak ki és néhány centit be, majd egyre mélyebben és mélyebben, miközben végig a nyakamba volt borulva. Minden lökése közelebb sodort a gyönyörhöz, s ahogy erősödtek a tolásai én úgy kezdtem elveszíteni minden kontrollomat, s mikor már nem bírtam tovább egy hangos nyögés kíséretében hulltam darabokra a karjaiban.
Ő még nem élvezett el, de felfoghatatlanul gyors mozgásából arra következtettem, hogy már nincs neki sok hátra. Igazam volt. Hirtelen rázkódott meg, belül melegség öntött el, szívem hangosan dobogott, az ő orgazmusa engem is újra megrengetett.
Arcát a nyakamba fúrta, s reszelős, mély hangon szólt hozzám:
- Ezentúl figyelsz majd az óráimon, szépségem? – kérdezte, közben még néhányszor megmozdult bennem.
- De csak ha mindennap emlékeztet erre a délutánra. – mondtam neki mosolyogva, bár azt ő nem láthatta. Belenevetett a nyakhajlatomba.
- Azt hittem, rögtön tegezni fogsz, és nem kell majd külön megkérni rá, de akkor most megteszem: kérlek, hívj Louis-nak és kezelj úgy, mintha a pasid lennék. – morogta a fülembe, majd ismét visszaejtette fejét a vállamra. – Vagyis… ne csak úgy kezelj, mint a pasidat. Szeretnék a barátod lenni.
- Szeretném, ha az lennél! – mondtam az ő szavaival, így csak egy édes nevetés és egy csók volt a válasza.
- Azt a Daniel gyereket pedig kiherélem, esküszöm! – mondta a szemeimbe nézve, mire rosszalló tekintettel meredtem rá. – Jó, csak akkor teszem meg, ha még egyszer rád néz.
- Oké. – nyögtem a szájába, majd ismét csókolózni kezdtünk.

***

Sziasztok! Bocsánatkéréssel tartozom, amiért ennyi ideje nem volt friss rész. Elkezdődött a suli, és keményebb, mint (Louis a történetben) amire számítottam. Sajnálom, hogy nem jelentkeztem, de egyszerűen nem volt pofám ideállni elétek azzal, hogy ne írjatok, mert nem lesz friss. Nincsenek jó kifogásaim, hogy miért nem írtam (a suli sem jó érv, mert sokan írnak akár egyetem mellett is)… Egyszóval SAJNÁLOM! Nem ígérek semmit, hogy mikor lesz rész, de megpróbálok hozni néha valamit.

Legyetek jók,

Aine.

2014. szeptember 15., hétfő

Utoljára 18+

Gwendolyn Tussand-nek.

Egy üveg bor állt a nappalink asztalán. Azt írta a címke, hogy édes ital, mégis összerándultam fanyar ízétől, miután belekortyoltam. Talán akkor a cukrot és savanyúnak érezte volna, s talán a borral sem volt probléma, csupán én képzeltem szörnyűnek. Pont, mint az életem. Nem érdekelt a kellemetlen íz, összeszorított szemmel gurítottam le a pohár tartalmát, majd még egyet töltöttem, s már éppen bele akartam inni, amikor meghallottam a kulcsok zörgését.
Megjött.
Arcomra gúnyos, ám mégis fölényes mosoly kúszott, majd kényelmesen hátradőltem a kanapén, arra várva, hogy belépjen a nappaliba. Délután sokat sírtam, de mint tudjuk, egy kis smink és egy fantasztikus terv csodákra képes. Ajkaimhoz emeltem a poharat, majd kortyoltam egy aprót, már nem is éreztem olyan rossznak. Talán a bosszú? Biztosan az tette édessé. Csapzottan, láthatóan fáradtan érkezett meg, majd miután lerugdosta a cipőit, elindult felém. Arcán öröm játszott, de tudtam, hogy megjátssza.
- Szervusz, drágám. – néztem fel rá, s biztos voltam benne, hogy érezte a hangomban bujkáló undort. – Merre jártál ma? Későn értél haza. – mutattam a kandalló fölötti órára. 11:23.
- Kicsim… elhúzódott a stúdiózás a srácokkal. Tudod, milyen ez a szakma… - mosolygott rám, majd egy csókért hajolt, ám én gyorsan ittam még egy kicsi bort, ezzel megfékeztem mozdulatában, ő pedig leült mellém. – Mit ünneplünk?
- Mi? Semmit. – nevettem fel, majd felpattantam és a táskámhoz sétáltam, amiből kivettem egy hófehér borítékot. Elolvastam a rajta lévő szöveget, gyomrom ismét megremegett, fogaimat vészesen összeszorítva türtőztettem könnyeimet. Visszasétáltam mellé, majd elé dobtam. – Te azt, hogy apa lettél, én pedig azt, hogy szingli.
- Mi van? Ne hülyéskedj már, [T/N]! – állt fel, s göndör fürtjei közé túrt. – Ez nevetséges!
- Nyisd csak ki, gyerünk! – mordultam rá, mire tette, amit mondtam.
Egy pillanat alatt vált falfehérré, ajkai pedig elnyíltak, ahogy levegőért kapkodott. Szemei fürgén jártak a papíron, majd egy számomra elviselhetetlenül fájó mondatot nyögött ki.
- Tényleg az enyém a gyerek! – szörnyülködött, majd a lapot letéve, az üvegért nyúlt s hosszan meghúzta azt. – Nem lehet igaz, a francba!
- Szóval ki is az anyja? – kérdeztem idegesen, ám még korántsem olyan durván, mint ahogy szerettem volna. – És egyáltalán ki ez a gyerek?
- Tayloré. – nyögte ki, nekem pedig könnybe lábadtak a szemeim.
Tudtam, hogy Taylor anya lett, azt is, hogy senkinek nem mondta el az apja kilétét, de ez… Volt pár hónap, amikor azt pletykálták, Harry megcsal engem, de nem hittem el. Túlzottan szerelmes voltam. Akkor is veszekedtünk a kimaradásaiért, de megbeszéltünk mindent és elsimultak a dolgok, ez viszont túlment minden határon.
- Akkor valóban igazak voltak azok a pletykák? – kérdeztem hitetlenül, amire csak lehajtotta a fejét, így egyből tudtam, hogy igen. Szemétláda. – Ebben az esetben holnap elköltözöm, addig pedig örülnék, ha a kanapén aludnál! – mondtam erőteljesen, de csak pillanatok kérdése volt, hogy zokogva essek össze.
- [T/N]! Kérlek, beszéljük meg! – kiáltott utánam, azonban én már a lépcsőkön siettem felfelé. – Nem jelentett semmit, ez pedig biztosan téves! – hallottam, majd még valamit tompán, de azt az ajtónak köszönhetően már nem értettem.
Zokogva dőltem be az ágyamba, majd ruhástul, sminkben, felkötött hajjal sírtam magam álomba. Még mindig nem hittem el, álmaimban kettejük képe kísértett, ahogy örömet szereznek egymásnak, majd néhány másik, ahogy egy kislányt vezetgetnek kézen fogva. Szörnyen fájt, minden porcikám remegett, s nem az volt a legrosszabb, hogy gyereke lett, hanem az, hogy nem voltam neki elég jó.
Tudat alatt magamat hibáztattam, hiszen sokáig nem tudtunk találkozni, amikor ő turnén volt, én pedig egyetemen, vagy amikor nem tudtam elkísérni rendezvényekre, mert a vizsgáimra tanultam… Gyakran kellett egyedül hagynia, én mégis kitartottam mellette jóban, rosszban, ő mégsem volt hűséges. Az egyetlen dolog, amit egy férfinak sem tudnék megbocsátani és ezt ő is pontosan tudta, mikor megtette.
Reggel nagyon korán felébredtem, tulajdonképpen még hajnalodott csak, de én nem tudtam tovább abban az ágyban maradni. Megkerestem a bőröndjeimet, majd amilyen gyorsan csak tudtam, összepakoltam a ruháimat és néhány fontosabb tárgyamat, majd egy kis papírt hagytam az ágyon.
A többit küld el apáékhoz a héten, kérlek! [T/N]
A könnyeimet törölgetve siettem le a lépcsőn. Mikor már fordultam volna ki a nappaliból, két kar fonódott a csípőm köré, majd a testéhez rántott.
- Engedj el, Harry! – mondtam, bár én sem akartam igazán.
- Nem. Most megmutatom, hogy mit vesztenél, ha elhagynál. – suttogta a fülembe, majd maga felé fordított, így kénytelen voltam elengedni a bőröndöket.
Mohón tapadt az ajkaimra, amit én sem voltam rest viszonozni. Pillanatokon belül egy mély, szenvedélyes és mindkettőnket feltüzelő csók alakult ki köztünk, ami ahhoz vezetett, hogy meztelen felsőtestét kezdtem simogatni. Belenyögött a számba, mire végigfuttattam körmeimet tetoválásain, ezzel is tovább hergelve őt.
- Ahh, cica, imádlak! – morogta a fülembe, majd hirtelen a nyakamat kezdte kényeztetni.
Szívta, harapta, bevetette minden módszerét, én pedig megpróbáltam nem arra gondolni, hogy ugyanezt tehette Taylorral is. A folytonos nyögéseink elkeveredtek, majd elvesztek a csendben, ami minket körülvett.
Vadul tépte le rólam a felsőmet, ami szerencsére épségben landolt a földön. Egyből levándoroltak ajkai a kulcscsontomra, onnan pedig a melleimet csókolta körbe, de a melltartóm fölött megállt. Rám emelte csodálatosan zöld szemeit, majd miután bólintottam egy aprót, hátranyúlt, s kikapcsolta a csipkés fehérneműt. Az is lehullott rólam, így már félig meztelenül álltam előtte. A kanapé felé kezdett húzni, ahova úgy feküdtünk le, hogy közben maga alá gyűrt, ezzel is meggátolva engem abban, amit tenni akartam. - Most pedig nem játszunk, ha nem gond. Rettenetesen felizgattál, [T/N]! – mondta kéjesen, amitől összeszorult a gyomrom. A francba is, miért csinálom ezt?
- Jó.
Gyorsan kapott a farmerem széléhez, s egy rántással leszedte rólam, amit a fehérnemű-szettem másik darabja követett. Én is így tettem, azzal a különbséggel, hogy rajta nem volt alsónadrág, csak egy bő melegítőalsó. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, közben érintésétől vonaglottam, majd megéreztem, ahogy ujjai ügyesen mozogtak a legérzékenyebb pontom körül. Felmordult, ahogy melleim az ő testéhez préselődtek, mert felnyomtam a törzsem, ezzel is jelezve, többet akarok. Többet, de nem belőle. Tüstént elvette kezét, majd kemény férfiasságát éreztem meg a bejáratomhoz nyomulni, azonban itt megállítottam.
- Vegyél fel gumit! – sziszegtem, ő pedig zavarodottan nézett rám. Tény, egy ideje nem használtunk, mert örültünk volna egy kisbabának, de sajnos ez a terv füstbe ment. Nekünk már nem lesz közös gyerekünk. – Harry!
- Oké, csak egy pillanat. – mondta, majd nadrágjához sétált, s kivett belőle egy ezüstszínű csomagot. Meglepett, hogy tart magánál. – Meg is vagyunk.
Ismét fölém került, immáron biztonságosan, majd ajkaimnak esve nyomta magát nekem. Felnyögtem az érzéstől, majd mikor elkezdett belém siklani, egy apró kiáltás is elhagyta ajkaimat. Élveztem, amikor fájdalmat okozott méretével, mindig azt szerettem, ám akkor nem esett jól. Egy könnycsepp gurult végig arcomon, amit ugyan észrevett, de nem foglalkozott vele. Ütemesen kezdett mozogni, én pedig egyre inkább átadtam magam az élvezetnek. Csontos ujjai megint megtalálták a csiklómat és masszírozni kezdték.
- Gyorsabban, Harry! – mondtam hangosan, amire egy kisebb morgást hallatott, de tette, amit kértem.
Mindketten lihegtünk, csak néha szakítottuk meg egy-egy csókkal. Repültünk a csúcs felé, miközben én Harry hátát karmolásztam, ő pedig a fenekemet markolászta.
- Mindjárt… HARRY! – sikítottam fel, ahogy elélveztem, majd még mámorban úszva hagytam, hogy ő is a csúcsra juthasson.
Fáradtan, szabálytalan lélegzettel dőlt mellém, s leszedte magáról az elhasználódott óvszert. A mellkasára húzott, majd óvatos puszit lehelt a hajamra.
- Szeretlek, [T/N]! – mondta, ezzel egy hatalmas kést szúrt a szívembe. – Nem akarlak elveszíteni az ostobaságom miatt, azt nem élném túl. – suttogta, s közben letörölt néhány előtörő könnycseppet. Megforgatta azt a bizonyos kést. – Mondj már valamit…
- Egy valamit nem értek… - kezdtem, mire kíváncsian pillantott le rám. – Miért tartasz magadnál óvszert?
- Hogy mindig legyen, ha szükség lenne rá. – válaszolt egyszerűen. Lassan bólintottam egyet, majd felkeltem mellőle. – Jézusom, [T/N], nem úgy értettem!
- Biztos vagyok benne, Harry. – mosolyogtam, de könnyeim elárulták a valódi érzéseimet.
Magamra kapkodtam a ruháimat, majd miután felvettem a bőröndjeimet, elhagytam a házat. Meg sem akart állítani, de nem is szerettem volna. Jó volt ez így. Három szép, izgalmakkal teli év, amit mondhatni elvesztegettem, de nem bánom. Szerelmes voltam, megtörtént.
*Fél évvel később*

Mégis igazak voltak a hírek? Harry Styles a gyerek apja?

Az utóbbi időben sokat látták a One Direction göndör énekesét, Harry-t a szőke, szintén szakmabeli anyuka, Taylor Swift, s annak majdnem egy éves lánya társaságában. A hírek szerint Harry néhány hónapja szakított barátnőjével, így bármi elképzelhető. Taylor egyik internetes oldalára egy képet is feltöltött, melyen a nála négy évvel fiatalabb férfi és Tay kislánya látható, s csak annyit fűzött hozzá: „Együtt!”. Vajon mire célozgatott az énekesnő? A jövő heti lapból kiderül!

Könnyes szemekkel olvastam végig a sorokat, majd egy gyenge mosoly kúszott ajkaimra. Boldog volt nélkülem is, ez pedig fájt, bár senkinek nem vallottam volna be. Örültem a boldogságának és annak is, hogy a lánya egy szerető családban nőhet fel.

****

Sziasztok! Ennek a történetnek nem terveztem folytatást írni, azt hiszem, ennek így kellett véget érnie, ilyen keserédesen. Remélem tetszett, puszi:

Aine.

2014. szeptember 10., szerda

Ne az órám közben... 18+

M. Lucy-nak.

Megint el fogok késni. Minden kedden ez van, mert nekem kell óvodába vinnem az unokahúgomat. A kis Kelly nem foglalkozik az idővel, ő mindig ráér, ellentétben velem, akinek végzős létére már illene beérni az óráira. Ezen a napon matek az első órám, a tanárunk már nem is kezd velem veszekedni, amiért elkéstem, csak int, hogy üljek le a helyemre.
Nos, igen, a tanárunk, Mr. Malik. Ő is csak egy éve tanít, de annyira jól, hogy rögtön minket kapott meg. Eszméletlenül néz ki, emellett okos és érett férfi is, így természetesen kedveljük. Összesen négy évvel idősebb nálunk, de tiszteletparancsoló megjelenésével és mély hangjával érezteti velünk, hogy ki a főnök. Az osztályból többen is rajonganak érte, ám ő még csak észre sem veszi ezeket a tekinteteket, annyira imádja a matekot.
- [T/N], ha befejezted a bámulásomat, kérlek, gyere ki a táblához megoldani a feladatot! – mondta kimérten, szeme dühösen villant rám.
- Jó. – motyogtam, s fülig pirulva sétáltam ki az egész osztály elé, s észrevettem, hogy sokan összesúgnak, s jókat mosolyognak rajtam.
A tanárunk felé fordultam, akinek sötétbarna szemeiben valami megfogalmazhatatlant véltem felfedezni, de mire rájöhettem volna mi az, a tankönyvre pillantott, s lediktálta a feladatot. Gyorsan végeztem vele, nem volt túl nehéz, majd mielőtt a helyemhez értem volna, érdes hangja megállásra késztetett.
- Legközelebb ne az órám közben stírölj, [T/N]! – mondta, amire mindenki jóízűen felnevetett, csak én éreztem mogyoró nagyságúra zsugorodni a gyomromat.
Hamar vége lett az órának, de mivel nekem a következő szabad volt, az osztályban maradtam, hogy kicsit felkészülhessek a későbbi tantárgyaimra. Már mindenki kiment, valaki az órájára, valaki kávézni, s erre-arra. Én a hátsó padok egyikén üldögéltem, s a könyvem mögül kukucskáltam a pakolászó tanáromat. Sima, fekete póló volt rajta, amire kénytelen volt kardigánt húzni, hogy elrejtse a tetoválásait. Egyszer láttam suli után, amikor hazafelé tartott és levette a zakóját.
- Mi volt ez az órán, [T/N]? – kérdezte, s megint észre sem vettem, hogy őt bámulom. Tekintete ködös volt, lassan sétált felém kezében a táskájával. – Egy ideje észrevettem, hogy folyamatosan engem nézel.
- Mert ön a tanár, Mr. Malik. Ha nem önre néznék, akkor az lenne a baj. – mondtam egyszerűen, bensőm mégis idegesen remegett.
- Nem, nem lenne baj. – morogta, majd otthagyott engem.
Egész nap azon törtem a fejemet, hogy miért nem örül annak, hogy felkeltette valakinek az érdeklődését. Alig figyeltem oda a többi órámon, sőt otthon sem voltam teljesen önmagam. Tisztában van vele, hogy egy lánynak sem közömbös, ő mégis kiakad, amikor rajtakap, hogy bámulom.
Másnap az utolsó órám volt a matek, amire azzal az elhatározással érkeztem, hogy az egyik osztálytársamat fogom figyelni. A szünetben megbeszéltem vele, hogy ne vegye magára, csak a tanárunkat akarom hergelni.
Az óra már tíz perce ment, s ezt a tíz percet Josh bámulásával töltöttem, oda sem figyelve, hogy éppen miről van szó. Egyszer csak torokköszörülésre lettem figyelmes, így szemeimet felemeltem az előttem magasodó férfira.
- Nem zavarok, [T/N]? Miért nem figyel az órára? – kérdezte idegesen, fojtott hangjától összerezdültem.
- Úgy beszéltük meg tegnap, hogy többet nem figyelem magát, Mr. Malik. – mondtam a szemeibe nézve, amitől kissé elképedt, ajkait résnyire nyitotta.
- Óra után maradj itt, szeretnék elbeszélgetni veled. – morogta, majd ismét a tananyagnak szentelte figyelmét, ám én megint Joshra szegeztem a tekintetem.
Hamar vége lett az órának, s mindenki azonnal elrohant, hogy minél előbb hazaérjenek. Én hátradőlve ültem tovább a helyemen. Mr. Malik megint sokáig szöszmötölt a papírjaival, s mikor már becsengettek a hetedik órára, akkor indult csak meg felém.
- Mikor mehetek el? – kérdeztem nemtörődöm stílusban, amitől neki ráncba szaladt a szemöldöke.
- Majd ha én azt mondom, [T/N]. – mondta kemény hangon, szemeiben megint azt a különös csillogás láttam. Az előttem lévő padra dobta a táskáját, majd az ajtóhoz sétált és egyszerűen csak bezárta azt. – Azt hitted, hogy nem veszem észre ezt a kis színjátékot? – hallottam megint, bár még mindig háttal állt nekem.
- Nem tudom, miről beszél. – Ó, dehogynem! – gondoltam.
- Nos, akkor hadd emlékeztesselek, drága [T/N] – morogta, ezzel ledobta a karjait takaró pulóvert, így ismét meglátattam fantasztikus tetoválásait. Tekintetével az enyémet kereste, ám én megbabonázva figyeltem a bőrét díszítő rajzokat. – Megijedtél a külsőmtől? – kérdezte nevetve, mire én megráztam a fejemet, s ajkaimat harapdálva keltem fel a helyemről, majd a padomnak dőlve, karba tett kézzel kémleltem tovább a tanáromat.
- Imádom a tetkókat, Mr. Malik. – mondtam, mire csibészies mosolyt villantott, s néhány lépéssel előttem termett, majd kérdezés, s bármiféle figyelmeztetés nélkül csapott le az ajkaimra.
Hirtelen nem tudtam reagálni, de amilyen gyorsan csak tudtam, én is csókolni kezdtem. Kezei az oldalamon futkostak, míg enyéim a hajában tűntek el. Óvatosan nyúlt combom alá, majd felültetett a mögöttem lévő padra. Tétovázás nélkül szabadítottam meg a pólójától, s ő is követte a cselekedetemet, így lefejtette rólam a halványkék blúzomat. Szemei hirtelen kerekedtek ki, ahogy végignézett felsőtestemen, s valószínűleg meglepődött, amikor egy viszonylag nagy, virágokból álló tetkót pillantott meg az oldalamon végigfutni.
- Nem is gondoltam volna. – suttogta ajkaimra.
- Én sem. – mondtam, mikor ujjaimat a pisztolyt ábrázoló tetoválására simítottam, s finoman belecsíptem az érzékeny bőrbe. – Nagyon izgató. – morogtam a nyakába.
Érdes hangon nevetett fel, majd lefejtette rólam a nadrágomat, s blúzom után hajította. A melltartóm kapcsával kezdett ügyeskedni, miközben én a farmerját gomboltam ki, hogy minél előbb megkaphassam, amit akarok. Hirtelen abbahagyott mindent, majd letolta alsóját, s a vállamnál fogva térdre kényszerített maga előtt.
Élvezettel nyaltam meg ajkaimat, majd szemébe nézve kaptam be makkját, majd nyelvemmel kezdtem rajta munkálkodni. Hajamban vezette erős kezeit, s így késztetett arra, hogy többet engedjek a számba csúszni. Engedelmeskedtem kérésének, így már hossza felét kényeztettem ajkaimmal. Még sosem próbáltam mélytorkozni, ezért nem akartam a kelleténél többet magamba erőltetni. Amikor már közel járt, felrántott magához, s érzelmekkel teli, szenvedélyes csókra hívott.
- Most pedig, dugjon meg, Mr. Malik. – nyögtem a fülébe, amitől kirázta a hideg, s nyakamba mart fogaival. Éreztem, hogy nagyon be van indulva, így nem akartam tovább várni.
Erős karjai a derekamra kulcsolódtak, így ültetett fel a padra, majd finomkodás nélkül rántotta szét a combjaimat, s vette le a bugyimat, hogy jobban hozzáférjen a gyengepontomhoz. Kezével néhányszor végigsimított a nyílásomon, ami belőlem hangos sóhajokat csalt elő. Bepozícionálta megát, majd egy határozott lökéssel már bennem is volt. Nem mondanám, hogy fájt, de az a bizonyos feszítő érzés jelen volt.
Lökött néhány lassút, majd mikor érezte, hogy már nekem sem kellemetlen a hossza, gyorsított a tempónkon. Ajkaimat csókolgatta, harapdálta, vagy egyszerűen csak összeérintette az övéivel. Minden döfésével egyre nagyobb energiát éreztem a hasamban gyűlni, s tudtam, hogy neki sem kell már sok a gyönyörig. Arcán izzadtságcseppek gyöngyöztek, tekintete az enyémet ejtette fogságba, s mindeközben melleimet kényeztette kezeivel.
Mikor már nem bírtam tovább, egy hatalmas sikollyal élveztem a farka köré, majd néhány tolás után kihúzódott belőlem, és markába vette férfiasságát. Pumpált rajta párat, amitől spriccelve élvezett el, gyönyörének bizonyítéka pedig a padlóra hullott.
Lihegve hajolt hozzám, ajkait szenvedélyesen tapasztotta enyéimre. Kezemet tetovált karjain jártattam, s mikor a mellkasára is áttértem, csókot nyomtam a rúzsfoltot ábrázoló tetkójára.
- Én… azt hiszem, hogy… talán fel kellene öltöznünk. – motyogtam zavartan, mire mosolyogva távolodott el tőlem, szemei gyermekien, mégis kielégülten csillogtak.
- Megbántad, [T/N]? – kérdezte, s azonnal lehervadt arcáról a mosoly. Tekintetéből eltűntek az érzelmek, s megint olyan hidegen nézett rám, mint ahogy a többi diákjára is szokott.
- Ha megbántam volna, akkor már itt sem lennék. Viszont, ahogy látom, még mindig a karjaiban ülök meztelenül és teljesen kitárulkozva önnek. – mondtam, s ettől ismét elmosolyodott.
Azt hittem, hogy ha vége, azt mondja, hogy menjek el a francba, és felejtsem el, ami köztünk történt, ám mégis ő volt az, aki attól félt, otthagyom. Megint közelebb hozta a fejét, s óvatosan összeérintette ajkainkat. Most nem volt benne semmi sürgető, vagy követelőző. Lustán csókolt, nyelvével az enyémet simogatta, kezeivel pedig a tetovált oldalamon cirógatott.
- Köszönöm a délutánt, Mr. Malik. – mosolyogtam rá, s ő is hasonlóan reagált.
Egyszerre kezdtünk el öltözni, ám amikor a pulóverét akarta felvenni, elkaptam a kezét, s kivettem belőle felesleges ruhadarabot.
- Azt szeretném, ha Zaynnek szólítanál, és tegeznél. – nézett komolyan a szemembe, amitől nekem bukfencezett egyet a gyomrom. – Persze csak az órákon kívül, mert még két hónapig a tanárod leszek, addig muszáj lesz titkolnunk a kapcsolatunkat, de utána… - hagyta függőben.
- Rendben, Zayn. – mondtam vigyorogva, majd egy hosszadalmas csók után kizártam az ajtót és elhagytam a termet.
Kíváncsian várom a holnapi órát

***
Sziasztok! Sajnálom, hogy nem sorrendben hozom, de egyszerűen nem tudtam megírni azt, ami éppen következne. Ahányszor eszembe jut egy új ötlet, valamilyen oknál fogva a süllyesztőbe kerül... 

Aine.

2014. szeptember 2., kedd

A kivételek 18+

Rebeka Killermann-nek.

A nyári szünet számomra most nem a kikapcsolódásról, sokkal inkább a munkáról szólt, bár ezt a fajta időtöltést is nagyon élveztem. Egy ideje szeretném letenni a jogosítványt, így elkezdtem arra gyűjteni. Mivel hatalmas állatbarát vagyok, úgy gondoltam, hogy a legjobb módja ennek a kutyasétáltatás. A közeli lakóparkban kitettem néhány szórólapot, s másnap csak úgy záporoztak a hívások, hogy segítsek be. Az elmúlt két hónap java részét a közeli parkokban és sétányokon töltöttem, rendszerint kettő-három kutyával. Minden alkalommal voltak emberek, akik megállítottak, hogy megcsodálhassák az ebeket, sőt már néhány barátra is szert tettem.
Egy nap, mikor már az utolsó körömet mentem a két dalmatával, akiket egy idős néni nevel, hatalmas ugatásra lettem figyelmes. Azonnal körbenéztem, s az általam sétáltatott kutyák is értetlenkedve forgolódtak, hogy mire fel ez a hangoskodás. Egy kisebb játszótérről jött, ahol általában csak kisgyerekek vannak, ugyanis oda nem szabad ebeket bevinni. Néhány másodperccel később egy aranyos, talán a lábszáram közepéig érő Westi rontott ki a bokrok közül gazdája oldalán. Először mindhárman a pajkos kis vérebet csodáltuk meg, aki harsányan közelített felénk. Úgy tűnt, nem méregből ugat, sokkal inkább üdvözölni akarta a dalmatákat. Az őt követő férfire emeltem a szemeim, aki nagyokat nevetve próbálta féken tartani a fehér szőrmókot.
Göndör haján akadtak meg először a tekintetem, majd széles mosolyán. Túl messze volt még, hogy részletesebben lássam arcát, azonban testét teljesen fel tudtam mérni. Gyors iramban közelített felénk, hamarosan kirajzolódtak izmos kezei, melyeket sűrű tetoválások díszítettek, s az sem kerülte el a figyelmemet, hogy Ramones-es pólója volt, így tudtam, hogy a zenei ízlésünk is hasonló. Ismét arcát fürkésztem, már zöld szemeit és gödröcskéit is felfedeztem. Elárasztott egy különös érzés, amit csodás külseje okozott.
- Szia, ezek nem Mrs. Lawson kutyái? – kérdezte meglepetten, azonban egy pillanatra sem csökkent jókedve. – Egyébként Harry vagyok.
- [T/N]. – nyújtottam felé a szabad kezem, mire finoman megrázta. – A kutyusok pedig valóban az övéi, csak már nem bírja sétáltatni őket.
- Értem. Nagyon szeretik egymást! – biccentett fejével a lábaink elé.
Fürtjei a mozdulat hatására ugrottak egyet, amitől az ajkamba kellett harapnom. Őrületes látvány volt a férfi, ezt pedig még azzal is tetőzte, hogy olyan csillogó szemekkel nézett az ebekre. Hirtelen kaptam el a tekintetem, amikor torokköszörüléssel jelezte, hogy túlságosan is elbambultam.
- Merre mentek? Esetleg elkísérhetünk egy darabon? – kérdezte, hangján tisztán érződött, hogy nevetségesnek tart. Szuper.
- Igazság szerint már éppen hazafelé. – mondtam egy félmosoly kíséretében, mire az övé inkább - Az szuper, Mrs. Lawson utcájában lakom én is, szívesen megyünk veled, ha szeretnéd.
- Rendben. – tűrtem egy tincset a fülem mögé, majd egy aprót fütyülve intettem rendre a kutyákat, akik gyorsan leültek a lábam elé, arra várva, hogy induljunk.
Hazafelé alig beszéltünk, néhány mondatot váltottunk arról, hogy milyen kellemes ilyenkor a parkban játszani a szőrmókokkal, de azután már csendben maradtunk. Mindössze pár percig sétáltunk, amikor megérkeztünk az idős hölgy házához, ahol én el akartam köszönni, de Harry leült a járdaszegélyre, majd mosolyogva felém fordult.
- Menj csak, megvárlak. – mondta, majd figyelmét ismét a kutyájára szentelte.
Gyorsan felmentünk a verandán, ahol már tárt ajtóval várt minket a dalmaták gazdája. Mint általában, kedvesen érdeklődött, hogy jól viselkedtek-e a kedvencei, majd miután átadtam neki a pórázokat, elköszöntünk egymástól. Leugráltam a lépcsőkön, majd a rám várakozók felé siettem.
- Végeztem, köszönöm, hogy megvártatok. – mosolyogtam. Harry felállt, leporolta a fenekét, mire nekem megint ajkaimba kellett harapnom, nehogy felnyögjek.
- Nincs mit. Jössz velünk tovább? – kérdezte, majd beleegyezésemet látva megindult az utca vége felé.
Csendesen követtem, és néhány perc múlva megérkeztünk az ő házához. Beinvitált, hogy egy kicsit még beszélgessünk, ha van kedvem. Először vissza akartam utasítani, hiszen mégis csak negyed órája ismertem, ám barátságos mosolyát látva belementem az ajánlatába.
- Ez itt a nappali. – mutatott körbe a kezével, miután levettük a cipőinket. A kutyust is megszabadította pórázától, mire az hevesen rohant végig a helységen, egyenesen a másik falon lévő ajtóig, melynek alján egy apró átjáró volt szerelve. Hamarosan már csak ketten voltunk a szobában.
- Hangulatos. – mondtam, majd szemeimmel a falon lévő képeket kezdtem vizslatni. Néhányon a barátaival szerepelt, de volt, amin - feltételezéseim szerint- a családjával volt látható. – Az ott te vagy? – mutattam egy fotóra, amin egy kisfiú éppen egy melltartóban pózolt.
- Igen, és már gondolkozom rajta, hogy azt leveszem onnan. – mondta pirulva, majd vállamra helyezte kezeit, és a kanapé felé irányított. – Ülj le nyugodtan, addig hozok innivalót.
Csendben tettem, amit mondott, majd rövid időn belül két pohár narancslével tért vissza. Mellém ült, majd átadta az italt.
- Bocsi, ha tolakodónak tartod, de hány éves vagy? – kérdezte. Egy picit félrenyeltem, mikor meghallottam szavait. Biztosan gyereknek tart, hiszen ő már saját házzal rendelkezik.
- Most leszek tizennyolc. – mondtam fülig pirulva, szemeimmel a kezemben tartott poharat kémleltem. – Te?
- Sokkal érettebbnek tűnsz a korodnál. – mosolygott. – Egyébként huszonegy vagyok.
Jó érzéssel töltött el, hogy így gondolja, és az is, hogy nem olyan vészes a korkülönbség. Egy ideig elbeszélgettünk, többek között egymást kérdezgettük, így kiderült, hogy nagyon hasonló személyiséggel és érdeklődési körrel rendelkezünk.
- És hogy állsz a kapcsolatokkal? – kérdezte, amit meglepődve fogadtam, de azért válaszoltam rá.
- Jelenleg nincs senkim. Ha randizásról van szó, általában kimentem magamat. Nagyon félek, hogy elszúrnám. – mondom lesütött szemekkel.
- Miért nem próbálod meg egy olyan fiúval, aki hasonló félelemmel küzd, mint te? – csúsztatta kezét az térdemre. – Itt vagyok például én.
Hitetlenkedve emeltem rá a tekintetem, alig akartam felfogni, hogy éppen randit kért tőlem. Szemei kérdőn csillogtak, másik kezével a kanapén dobolt, egyértelműen látszott, hogy ideges. Gyomrom bukfencezett egyet, majd bólintottam egyet, és már éppen szóra nyitottam volna a számat, amikor ő vágott közbe.
- Vagy mi lenne, ha egyikünknek sem kellene szorongania egy randevún, inkább most azonnal fejest ugranánk? – nézett rám gyermekies mosollyal, amitől megborzongtam.
- Mármint fejest ugrani mibe? – kérdeztem összezavarodottan. A felbukkanó lehetőségtől nagyon beindultam.
- Egy kapcsoltba, az ágyba, vagy ahova szeretnéd. – nevetett fel, mire gondolkodás nélkül csaptam le ajkaira.
Egy szende csókként indult, de mikor beletúrt a hajamba, s közelebb húzott magához, elmélyült. Ajkaink buja táncot jártak, nyelve azonnal megtalálta az enyémet, mire apró nyögés szakadt fel belőlem. Kezét levezette a hátamon, majd a derekamhoz érve azonnal felfelé kezdte húzni a pólómat. Egy pillanatig sem ellenkeztem vele, sőt én is elkezdtem az ingét gombolgatni. Miután megszabadított a zavaró anyagtól, ügyes ujjai a melltartóm kapcsához értek, s azonnal lekerült rólam az is. Az ő felsője is lekerült, s barna, tetoválásokkal díszített testét simogattam. Körmeimet végigfuttattam mellkasán, amitől egy kicsit megremegett és még akaratosabban kezdett csókolni. Mire újra feleszméltem, már csak egy bugyiban feküdtem a kanapén, ő pedig fölöttem támaszkodott, szintén csak alsónadrágban.
- Mióta megláttalak, erre vártam. – suttogta ajkaimra, majd egyik kezét a melleimre, a másikat pedig a nedves bugyimra csúsztatta. – Ahogy érzem, te is. – vigyorgott rám, majd újra csókolni kezdett.
Ujjaimat beleakasztottam az alsónadrágja szélébe, majd ameddig csak tudtam, letoltam róla, onnan pedig magáról rugdosta le. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön, így már a combjain ültem. Kezembe vettem a büszkeségét, mire aprót nyögött. Erősen kezdtem verni, sóhajai elárulták, hogy tetszik neki, amit csinálok.
- Elég, [T/N]. – morogta, majd megint alulra kerültem, s rövidesen a testemet takaró utolsó ruhadarab is a földre került.
- Kérlek, ne húzzuk tovább az időt! – könyörögtem neki.
Felállt, majd az egyik szekrényből elővett egy óvszert, s amíg visszafelé sétált, magára is görgette. Ismét felettem volt, ajkait az enyémre tapasztotta, majd ujjaival finoman kényeztetni kezdett. Néhányat körözött legérzékenyebb pontomon, majd a farkát is bevetette, s makkjával simogatott a nyílásom körül. Éreztem, hogy már majd megőrülök érte, hogy bennem legyen, ezért derekához nyúltam, s mikor pont jó helyre ért, magamhoz rántottam, így néhány centi mélyen belém siklott kőkemény férfiassága. Kihúzódott, majd ismét belém nyomta magát, újra és újra. Lassan mozgott, mindenközben édes csókjaival hallgattatott el.
- Gyorsabban, Harry! – nyögtem ajkaira, mikor egy pillanatra megszakította ajkaink játékát.
Nem kellett kétszer mondanom, azonnal tempósabban kezdett lökni, minden egyes mozdulatával az élvezetemet növelve. Hátát karmolásztam, míg ő a melleimet gyúrta. Egymásnak préselődött a testünk, így hasa alja néhányszor a csiklómat súrolta, ezzel is gyönyört okozva nekem.
Hanyaggá váltak lökései, mellkasa gyorsabban kezdett hullámozni, ebből tudtam, hogy már közel jár, csakúgy, mint én. Elválasztotta ajkainkat, nyakamhoz hajolt, majd abba beleharapva élvezett el. Ahogy elérte a csúcsot, megremegett, így én is átélhettem addigi legnagyobb orgazmusomat.
Lihegve feküdt rajtam, ajkait elemelte a nyakamról, amin egy jókora lila foltot hagyott. Ezúttal édesen, lassan csókolt meg, s közben kihúzódott belőlem. Felkelt, levette magáról az óvszert, majd a közeli kukához vitte, s kidobta. Visszasietett mellém, leült, majd a mellkasára húzott, s simogatni kezdte a hajamat.
- Tudod, úgy érzem, remek párost alkotnánk mi ketten. – puszilta meg a homlokomat, hangján hallatszott, hogy mosolyog.
- A szexen alapuló kapcsolatok nem tartanak sokáig, ezt mindenki tudja. – mondtam egyhangúan, de belül sikítottam.
- Legyünk mi a kivétel, akik erősítik a szabályt.

Aine.

2014. augusztus 31., vasárnap

Kobra és Démon 18+

Ninoo-nak.

Beletépett az erős menetszél a hajamba, ami a bukósisakom alól lógott ki. Szorosan fontam körbe karjaimat az izmos felsőtesten, bár legszívesebben leugrottam volna mögüle. Egészen véletlenül, egy fogadás miatt kerültem bele a motoros bandába, de azóta is próbálok szabadulni. Ezek a srácok nem finomkodnak. Erőszakosak és képesek lennének bántani, ha megpróbálnék ellenük szegülni.
- Itt megállunk, szivi. – mondta Sam, az a srác, aki mostanában fuvarozott. – Te maradsz kint a kicsikémmel, bent vannak a kocsmában a többiek. Itt várj! – parancsolta, majd miután leszálltam mögüle, ő is felpattant a bőrülésből.
- Értem. – morogtam, semmi kedvem nem volt még egy ilyen éjszakához.
Egyenesen az ajtóhoz ment, ami mögött néhány másodperc alatt eltűnt, én pedig teljesen egyedül maradtam az éjszakában. Kicsit távolabb volt egy lámpa, azon kívül csak az épületből kiszűrődő fények világították meg a parkolót.
Hideg éjszaka volt, össze kellett húznom magamon a bőrdzsekimet, de csupasz lábaimon az sem segített. Amikor otthonról elindultam, még hét ágra sütött a nap, azonban gyorsan lehűlt a levegő. Megint felhangzott egy motor búgó hangja, tudtam, hogy újabb bandataggal bővül a bent ücsörgő társaság. Mosolyogva fordultam az érkező felé, de nem tudtam megállapítani, hogy ki ül a járgányon, ugyanis fényszórója elvakított. Pillanatok alatt közel ért hozzám, s azonnal tudtam, hogy az ellenséges banda egyik tagja.
Tudniillik, Londonban két nagy szövetség van, a miénk, vagyis a Kobráké, valamint egy másik, valamivel emberibb, a Démonoké. Ők rendes életet élnek, nem fosztogatásból és hasonlókból élnek, hanem általában van munkájuk. Mindig is vonzott a bandájuk, de ha átlépésre adtam volna a fejemet, a mi vezérünk megöletett volna.
Levette a kesztyűit, így feltűntek ujjai, melyeket legnagyobb csodálatomra nem díszített milliónyi tetoválás. Imádom, ha egy férfinek tinta van a bőrében, de a mi srácaink túlzásokba estek, valakinek már egy négyzetcenti szabad felület sincs a karjain. A bukósisakja kapcsához nyúlt, majd egyszerűen leemelte a fejéről.
Az első, amit kiszúrtam, sima arcbőre volt, ami szintén ellentétet képezett a többi motorossal, hiszen nálunk az számít valakinek, akinek van szőr az arcán. Rám villantak igéző kék szemei, melyről szőke haja vonta el a figyelmemet. Ha nem tudtam volna, hogy a Démonokhoz tartozik, biztosan beszélgetést kezdeményeztem volna vele, ám így nem mertem szólni hozzá. Ő azonban másképp gondolta.
- Helló, gyönyörűm! Hogy hívnak? – nézett mélyen a szemembe, miközben átemelte lábát a tankon, így már teljes magasságával tornyosult fölém.
- [T/N] vagyok, menj el, kérlek! – hadartam gyorsan, közben folyamatosan a kocsma felé pillantgattam. Ha meglátnák itt, valószínűleg félholtra vernék.
- Nyugalom, nem lesz semmi gond! – villantott rám egy lélegzetelállító mosolyt, majd néhány lépéssel mellém ért. – Mi van odabent, amitől így félsz? – nézett az épület irányába, majd a mögöttem parkoló motoron állapodott meg a tekintete. – Vagy úgy… ez esetben tényleg baj lesz, ha itt találnak.
- Igen, a te érdekedben menj el! – könyörögtem, próbáltam elrejteni hangomból a félelmet. Nem azért aggódtam, hogy őt elzavarják, hanem amiatt, hogy velem mit tesznek utána. – Kérlek!
Jóízűen felnevetett, majd egyik kezét rákulcsolta a csuklómra, s hatalmas léptekkel indult meg a motorja felé. Maga mögött rángatott, én pedig még sikítani sem mertem, annyira féltem a saját bandámtól. Lehúzta kezemről a sisakomat, amit mindig a könyék hajlatomnál lógattam, majd sietősen a fejemre nyomta. Saját bukójával is így tett, majd miután felvette a kesztyűit is, rám parancsolt, hogy üljek fel mögé, különben bajom esik.
Nem hezitáltam egy pillanatig sem, csikorgó fogakkal vetettem át lábamat a bőrülés fölött, majd az előttem ülő srác hasát karoltam át.
- Ügyes vagy, azt hittem, hogy nálatok csak üresfejű cicababák vannak. – nevetett fel, majd mielőtt válaszolhattam volna, gázt adott, s veszélyes gyorsasággal hagytuk el a sötét parkolót.
Talán fél órát utaztunk, talán többet, azt sem tudtam már, hogy merre kanyarogtunk. Egy hatalmas ház felhajtójára álltunk be, majd miután begurította motorját a garázsba, le is szálltunk róla. Volt bent még egy kocsi is, így tudtam, hogy ő is az a fajta motoros, aki nappal keményen dolgozik, s csak kikapcsolódásképpen rója az utakat éjszaka.
- Gyere, te Kobra! – morogta, majd a felkaromnál fogva átrángatott egy hosszú folyosón, ahonnan egy gyönyörű nappaliba értünk. Fájt, ahol szorított, de a legrosszabb az az érzés volt, amikor Kobrának nevezett.
- A nevem [T/N]! – mondtam idegesen, majd kirántottam magam a szorításából. Bosszúsan villogó szemekkel nézett rám, láttam, ahogy kidagadt egy ér a halántékán, de ahelyett, hogy bármit tett volna, csak szépen lassan megfordult, újra megragadta a karomat, s húzni kezdett.
Egészen a kanapéig mentünk, ahol egy nagyobb rántással ültetett le. Megtapogattam a fájó hátamat, tudtam, hogy azután egy darabig nem motorozhatok majd. Nem is bántam.
- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem, de azt én magam sem tudtam, hogy ezt hálálkodva vagy éppen mérgesen tettem fel. Nem akartam visszamenni a bandába. – Megölni? Megerőszakolni? Mit?
- Az öldöklés nem az én asztalom, ahhoz a ti társaságotok jobban ért… Viszont ez a másik… jól hangzik. – meredt rám, majd ledobta magáról a dzsekijét és a pólóját is. – Vetkőzz, szépség!
- Azt várhatod! – mondtam, s már a sírás kerülgetett.
Hirtelen csattant a keze az arcomon, mire végleg elszakadt a cérna, s megállíthatatlanul kezdtek folyni a könnyeim. Őt nem érdekelte semmi, csak eszeveszett tempóban kezdett megszabadítani a ruháimtól, s mire újra ki mertem nyitni a szememet, már csak egyetlen egy bugyiban álltam a szőke férfi előtt.
- Most pedig, engedelmeskedni fogsz, értetted? – nézett a szemeimbe, mire óvatosan bólintottam egyet. Elmosolyodott. – Nagyszerű. Szopj le!
Nem akartam teljesíteni a kérését, de muszáj volt, így lassan ereszkedtem a térdeimre, majd lehúztam róla fekete farmerét. Annak útját az alsónadrágja követte, majd miután az is leért a bokájáig, lerugdosta magáról. Felnéztem rá, de nem engedte, hogy sokáig húzzam az időt, mivel megfogta a hajamat és annál fogva kényszerített, hogy bekapjam a meredező farkát.
Erősen lökte a számba magát, a nem várt érzéstől még jobban sírni kezdtem. Mielőtt megmozdíthattam volna a fejemet, hogy kielégítsem, ő kezdett vad iramban döfködni csípőjével. Soha nem mélytorkoztam még azelőtt, de ezt ő teljesen figyelmen kívül hagyva nyomta számba egész férfiasságát. Hosszú ideig bent tartotta, csak akkor engedte ki, amikor már nem kaptam levegőt a fájdalomtól. Éreztem, hogy már nem kell neki sok, ezért erősebben kezdtem szívni, de ő hirtelen felállított, majd magának háttal fordított.
- Kutyában szeretem, remélem te is! – mondta, hangja sokkal mélyebb volt, mint amikor találkoztunk.
Lenyomta felsőtestemet a kanapéra, majd síkosítót nyomott a kezére és úgy nyomta fel két ujját. Először fájt, de miután már sokadszor simított végig a belső falamon, élvezni kezdtem. Eltűntek kényeztető ujjai, majd helyét vastag, kemény férfiassága vette át, amit egy pillanat alatt lökött belém. Felordítottam a fájdalomra, azt hittem, hogy szétszakadok.
- Nyögd, hogy Niall! – morogta, majd a hátamra borulva mozgott bennem tovább.
Nem engedelmeskedtem kérésének, s a második felszólítás után is némán tűrtem a munkáját. Kezdtem élvezni, amit csinált, ezért szorosan összepréseltem az ajkaimat, nehogy felnyögjek egy erősebb tolás következtében.
Ujjai a vállaimba martak, majd megfordított, így már a hátamon feküdtem, és az ingerült, de szexéhes férfivel néztem farkasszemet. Gyors mozdulattal lökte ismét belém magát, de nem mozdult, ezért önkéntelenül is megmozdult a csípőm, ezzel elárulva engem.
- Mit mondtam, Kobra? – szűrte fogai között, szemei izzottak a vágytól. – Addig foglak kínozni, amíg nem teszed azt, amit kértem.
- Niall… - csuklott el a hangom, mire elmosolyodott, s lassú ütemben kezdett mozogni bennem. – Niall! – mondtam már határozottabban, így elértem, hogy növelje a tempóját.
- Na, mi az, már élvezed? – kérdezte, akaratlanul is beleharaptam az ajkamba, miközben bólintottam. Szemei a számra tévedtek, csak akkor tűnt fel, hogy egész végig nem csókolt meg.
Nem kellett sokat várnom, leengedte az arcát, majd erősen tapasztotta ajkait az enyémekre. Enyhült a szorítása, amivel a vállaimat fogta közre, tolásai is finomabbak lettek, így teljes mértékben élvezni tudtam a vele való együttlétet.
Elvált tőlem, de nem messzire, csak a homlokomhoz támasztotta sajátját, így egymás szájára lihegtünk, és suttogtuk egymás nevét. Néhány hosszú tolás után elélveztem, de ő még javában mozgott bennem, ezért kettőnk közé nyúltam, s ujjaimat a heréin jártattam. Hatalmasat nyögött, majd rám borulva élvezett el.
- Jézusom, Niall! – ordítottam fel. – Én nem szedek gyógyszert! – mondtam idegesen, közben a hajamba túrtam, s lelöktem magamról fáradt testét.
- Húztam gumit, ne aggódj, Kobra. – válaszolt álmosan, majd a hátára gördült, így már láttam is az említett tárgyat, ami nagy valószínűséggel egy nem kívánt terhességtől mentett meg.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd figyeltem, ahogy a szőke ellenség lehúzza magáról az óvszert, majd a kukába dobja. Visszasétált a kanapéhoz és mellettem foglalt helyet. Egyik karját a vállamra vezette, s annál fogva húzott mellkasára.
- Meg fognak ölni… - mondtam elmélázva, a szoba másik vége felé bambultam. – Lepaktáltam az ellenséggel, nekem végem.
- A mi bandánk sokkal nagyobb és erősebb. Biztonságban leszel… főleg azért, mert a vezér csaja leszel. – mondta mosolyogva, én pedig idegesen húzódtam el tőle.
- Azután, ami közöttünk történt, odadobnál egy vén fasznak? – akadtam ki, éreztem, hogy az időközben abbamaradt sírásom megint feltörni látszik.
- Hé, csak huszonegy vagyok! – mondta sértődötten, amitől kikerekedtek a szemeim.
- Az nem lehet… - mondtam, hangom megint megremegett. – Te túl fiatal vagy, nem lehetsz te a Démonok vezére. – hitetlenkedtem.
- Szokj hozzá a gondolathoz, Kobra. – mosolygott rám, majd maga alá gyűrve csókolt meg, ezzel újra életre keltve a tüzet.

Aine.

2014. augusztus 29., péntek

Méhkirálynő 18+

Lilth-nek.

A táncórámról tartottam hazafelé, már sötétedett. Nagyon elhúzódott az óra, így mindenki kapkodva távozott, hogy minél hamarabb otthon lehessenek. Már majdnem az utcánkba értem, amikor rájöttem, hogy a kulcsomat, telefonomat és irataimat tartalmazó kistáskát az öltözőben hagytam. Normál esetben figyelmen kívül hagytam volna, de mivel a szüleim éppen egy esküvőre voltak hivatalosak, nem tartózkodtak otthon a hétvégén. Egy reménytelen sóhaj futott ki ajkaim közül, majd kelletlenül bár, de amilyen gyorsan csak tudtam, visszafordultam az iskola felé.
A tornatermet nem kaptuk meg, így kénytelenek voltunk egy régi helységet átalakítani a pincében. Soha nem volt gondunk vele, bár kicsit igazságtalannak találtuk, hogy mi nem használhatjuk a hatalmas, fényes csarnokot. Mindig mögé kellett sétálni, majd egy kicsi, fémajtós házban található lépcsősoron leereszkedni.
Lefelé siettem a nyikorgó fokokon, majd az egyik öltöző felé vettem az irányt. Örültem, hogy senki nem vitte el a cuccaimat, mivel volt már rá példa, hogy eltűnt ez-az. A vállamra vettem táskámat, majd a nagyobb, edzős ruhákat tartalmazó zsákot is magamhoz vettem, így indultam meg ismét. Egy kicsi fény szűrődött ki a próbateremből. Magamban szitkozódtam, hiszen a többséget nem érdekli az energiapazarlás, ezért gyakran hagyják égve a lámpákat. Odasiettem az ajtóhoz és már éppen kapcsoltam volna le a fényeket, amikor halk dobogásra lettem figyelmes. Az a fiú állt ott, aki iránt sokáig gyengéd érzelmeket tápláltam, ám az utóbbi időben annyira csúnyán viselkedett velem, hogy már nem tudtam úgy nézni rá, mint azelőtt. Niall a focicsapat kapitánya, az iskola büszkesége.
- Te meg mit csinálsz itt? – kérdeztem idegesen, mikor beljebb léptem. – Menj fel a terembe, te bemehetsz oda is, nem?
- Nem kell rögtön nekem esni, [T/N]! – mondta nyugodtan, kezeit maga elé tartotta. – A pincébe bárki lejöhet, nem csak a táncosoké.
- Az lehet, de neked például semmi keresnivalód itt. – kezdtem neki megint. – A nagy Niall Horan netán táncolni akar, azért jár ide le? – kérdeztem cinikusan, de ahelyett, hogy felnevetett volna, csak lesütötte a szemeit.
- És mi van akkor, ha igen? – nézett fel rám mérgesen, én csak kuncogni tudtam rajta. – Menj, mondd el mindenkinek, hogy mekkora lúzer vagyok, gyerünk! – emelte fel a hangját.
- Én… nem… nem vagyok olyan, mint te. – mondtam félig dadogva.
Elképedve nézett rám, száját résnyire tátotta, s szemein tisztán látszott a döbbenet. Más helyzetben nem mertem volna visszaszólni neki, de túlságosan magas labda volt, hogy kihagyjam. Hirtelen becsapódott egy ajtó, én pedig ijedtemben hatalmasat ugrottam.
- Kérlek, mondd, hogy ez nem az volt, amire gondolok! – mondta kétségbeesetten, hangja nyöszörgős volt.
- Nem hiszem el! – túrtam a hajamba, majd rohanni kezdtem a lépcső felé, mindhiába.
Percekig dörömböltünk mindketten a hatalmas vasajtón, de a gondnok nem hallott meg minket. Esténként mindig bezárja a termet, de még sosem jártam így. Ordítoztunk, ahogy csak a torkunkon kifért, bár mindketten tudtuk, hogy veszett ügy. Ráadásul a pincében még térerő sem volt.
- Nagyszerű! Most el kell töltenem egy teljes éjszakát a méhkirálynővel! – méltatlankodott, mire nekem kikerekedtek a szemeim. Ugye csak rosszul hallottam?
- Bocsáss meg, mit mondtál? – kérdeztem ridegen.
- Ne játszd a süketet, [T/N]. – ordított rám idegesen.
Még sosem láttam annyira kifordulva önmagából, bár tudom róla, hogy nem az a jó fiú, akinek mindenki tartja, mégis meglepett. Leült az egyik padra, amire általában csak a vizeinket pakoljuk, amíg táncolunk. Lábait keresztbe rakta, majd magára húzott egy nagyobb pokrócot, ami még egy régi pizsamaparti után maradt lent.
- Most ott fogsz ácsorogni, vagy leszállsz a magaslóról és ideülsz mellém? – kérdezte éllel a hangjában, amiért legszívesebben arcon csaptam volna. Pedig ha ismerne…
- Miért vagy velem ilyen bunkó? – tértem rögtön a tárgyra, miután lehuppantam a padra, kicsit távolabb tőle.
- Megvannak a magam okai, elhiheted. – fintorgott.
Arrébb csúszott, így már csak tíz centi maradt a lábaink között, majd könnyedén átdobta rajtam a takaró másik végét is. Éppen ideje volt, mivel lent nagyon hideg tud lenni, főleg éjszaka. Csendben ültünk, Niall néha ásított egyet, de azon kívül más hangot nem hallatott. Kicsit már rosszul éreztem magam amiatt, hogy utál, vagy baja van velem, ezért egy óvatos torokköszörülés után rákérdeztem.
- Niall, össze leszünk zárva egy darabig, és szerintem mindkettőnknek jót tenne a másik társasága. Elmondod, hogy mi a bajod velem? – néztem rá, ő azonban a szemben lévő tükröt nézte egy bárgyú mosollyal.
- Vajon mi lehet a bajom, kedves [T/N]? Te vagy a tökéletes királylány, akihez szólni sem lehet, leharapod a fejemet, ha lejövök ide, beszélgetni kezdek, te pedig faképnél hagysz… Elegem van ebből. – mondta, s miközben beszélt, hangja szépen lassan átváltott egy ijesztő tónusba.
- Nem tudom, miről beszélsz! Ha nem lennél velem mindig olyan lekezelő, akkor én sem kezdtem volna kiabálni veled az előbb. – kezdtem bele, egyre jobban sodródtam a türelmem határa felé. – Egyébként is, mikor szóltál hozzám utoljára?
- Ma akartam… - sütötte le a szemeit ismét. – Te megközelíthetetlen vagy, tudom jól, de én próbálkoztam… tegnap is, azelőtt is… egy ideje minden nap meg akartalak szólítani, de…
- De mi? – néztem rá kérdőn, mikor már meguntam a várakozást.
- De te rohadtul a suli közepe vagy, ugyan mit akarnál egy focistától? A francba is, megijesztett, hogy visszautasítanál! – kelt ki magából.
Meglepődtem a szavain, azon, hogy szerinte annyira népszerű lennék, azon, hogy nyitni akart felém, mindenen. Egy ideig csak hitetlenkedve néztem rá, majd jóízű nevetésben törtem ki. Ahányszor átgondoltam, mit is mondott, mindig viccesebben hangzott.
- Erről beszéltem. – morogta, majd fel akart állni, én azonban a kezéért nyúltam, s egy rántással visszaültettem a padra. Megéri az a sok edzés. – Mit akarsz még?
- Figyelj, nem tudom, miből szűrted le, hogy annyira sok barátom van, de azt hiszem, hatalmasat tévedtél. Egyébként pedig melyik lány utasítana el téged? – néztem rá még mindig jókedvűen, néha fel-felkuncogtam. – Niall, azt hiszem, egy kicsit lebecsülöd magadat.
- Nem vicces! Mindig vannak körülötted, nekem pedig alig vannak barátaim a posztom miatt. – mondta egy kicsit hangosabban megint, de rögtön visszavett, amikor haragosan néztem rá. – Egyszóval senki nem mer odamenni hozzád, hogy randit kérjen, vagy ilyesmi, mert te vagy Miss. Tökély. – hadarta, majd hangosan felsóhajtott és a terem végét kezdte nézni, hogy ne kelljen engem látnia.
Szóval randira akart hívni? Engem? Örömömben majdnem felugrottam, de nem tettem inkább semmit, mert az furcsán vette volna ki magát. Ő is annak a tipikus népszerűségnek örvend, mint a csapata többi tagja. Mindenki imádja, állandóan bulizni jár, a táncosok kedvenc témája, a srác, akibe a fél iskola belezúgott. Nem mondanám, hogy annyira rajongom érte, mint a többi lány a suliban, de tény, hogy nekem sem közömbös. Általánosban végig szerelmes voltam belé, még a gimnázium elején is, csak az utóbbi időben sokalltam be a szemétségéből.
- Viccelsz velem, Niall? – kérdeztem, hangom torz volt a visszafojtott nevetéstől. – Fordulj meg kérlek, ha hozzád beszélek!
Minden szó nélkül nézett rám, de nem volt sok ideje rá, mivel éhesen tapadtam az ajkaira, de ő nem viszonozta a csókomat.
- Ne haragudj, azt hiszem, félreértettük egymást. – mondtam, miközben az arcom vörösre színeződött, s 
kivert a víz. – Sajnálom!
- Most mondhatnám, hogy én is, de az az igazság, hogy piszkosul élveztem. – mondta vigyorogva, majd magához rántott és úgy kebelezte be ajkaimat.
Nyelve rögtön átsiklott a számba, de nem bántam a gyors tempóját. Akaratosan csókolt egyre mélyebben és mélyebben, kezeit a hajamba vezette. Átlendítettem a lábamat csípője fölött, így az ölébe ültem, ahonnan még jobban tudtam kényeztetni. Kemény farka nekem feszült, s mikor mozgatni kezdtem a fenekemet, ő hatalmasakat nyögött.
- Kislány, ezt most fejezd be, vagy itt foglak megdugni! – dörmögte a fülembe, amitől megborzongtam.
- Állok elébe. – mondtam én is, majd ismét hozzádörzsöltem magamat.
Néhány másodperc alatt megszabadított a felsőmtől és az az alatt lévő melltartómtól, majd kezeit bevetve kezdett kényeztetni. Míg a melleimet masszírozta, addig a nyakamtól elkezdett lefelé haladni csókjaival, ezzel az őrületbe kergetve engem. Hirtelen megszakítottam a közöttünk lévő kontaktust, majd megszabadítottam a pólójától. Ismét csókolózni kezdtünk, de közben felálltunk, így már le tudtuk húzni egymás nadrágját, s az alsóneműinket. Előhalászott egy óvszert a táskájából, majd miután magára görgette, leült elém.
- Lovagolj meg, szépségem! – nézett mélyen a szemembe, mire én azonnal teljesítettem a kérdését.
Egyszerre nyögtünk fel, amikor belém csúszott pénisze vége, majd néhány rövid mozdulat után magamba fogadtam teljes hosszát. A szemeibe néztem végig, láttam benne a tüzet, ami engem is forrón tartott, így még gyorsabban tudtam mozogni. Kezeit közénk vezette, s ujjaival a csiklómat izgatta.
- Mind- mindjárt… Niall! – nyögtem, majd egy hatalmas sikítással elélveztem a farkán. 
Remegett minden porcikám, megmozdulni sem tudtam, olyan intenzíven tört rám az orgazmus, ezért Niall a derekamnál fogva gyűrt maga alá, s úgy kezdett eszeveszett tempóban lökni. Folyamatos mozgásának köszönhetően hosszasan érezhettem a gyönyört, melyet csak tetézett mélyről jövő morgása és farkának erős remegése, mikor ő is átlépte azt a bizonyos határt. A nyakamba lihegett, mellkasa szabálytalanul és nagyon gyorsan járt fel-alá, szíve pedig hevesen vert.
- Nem voltam nagyon durva, [T/N]? – emelte fel a fejét, hogy a szemeimbe nézhessen. Nem legesen megráztam a fejem, majd egy mosoly kíséretében csókot nyomtam duzzadt ajkaira. – Mit szólnál, ha ez máskor is megtörténne?
- Azt hiszem, tetszene. – haraptam bele az ajkaimba, amitől felcsillantak a szemei.
- És egy kávéban benne lennél holnap reggel, ha kiszabadultunk? – vigyorgott rám. – Nem szeretném, ha csak a testiségekről szólna.
- Benne, viszont most aludjunk, kérlek. – néztem rá könyörgőn, s újra megcsókolt.
Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháinkat, majd kerestünk egy tornamatracot, amin végre aludhattunk. Szorosan vont magához, s miközben egy halk dalt dúdolt, én szépen lassan a mellkasán szenderültem álomba.

Aine.

2014. augusztus 28., csütörtök

Éjszakai part (18+)

Fanninak!

A legjobb barátnőm családjával vagyok nyaralni a tóparton. Szinte testvérekként tekintünk egymásra, így kézenfekvő volt, hogy jövök velük. A napunkat a víz mellett töltöttük, élveztük ahogy a forró nap barnítja a bőrünket. Közben csacsogtunk, koktéloztunk és ahogy minden lány, a fiú kínálatot is felmértük. Akadt jó pár pocakos papa, helyes fiú viszont annál kevésbé.
- Az a társaság cuki - bökött a háta mögé Cara. Nem voltak túl szimpatikusak.
- Szerintem tipikus nagyképű pávák. Felejtsd el - ráztam meg fintorogva a fejem és beleszürcsöltem epres koktélomba. Cara persze nem nyugodott és könnyed szemezésbe és flörtölésbe kezdett a csapat egyik tagjával. Én már csak próbáltam észrevétlen maradni mellette.
- Menjünk oda.
- Nem, ugyan már Cara - teremtettem le. Durcásan vágta vissza magát a napozó ágyba, viszont pechemre a teljes fiú csoport megindult felénk. Magamban imádkoztam, hogy elkerülnek, de lehuppantak mellénk. Cara azonnal könnyed fecsegésbe kezdett a szőkével, míg mellém egy hosszabb hajú, tetkós srác ült le. Talán ő volt az egyetlen, akinek nem volt élre vasalt haja.
- Hello szépségem. Bekenjelek? - vigyorgott rám, mire a többi fiú nevetni kezdett.
- Álmodozunk, Fürtöske? Ha nem vetted volna észre én nem flörtölök órák óta veled, mint Cara a szöszivel. Azt hiszem ez jelent valamit.
- És mit? Hogy még nem vettél észre? - ült át az én ágyamra. Vigyora egy percre sem csökkent.
- Hogy lehetsz ilyen egoista?
- Tudod a helyben lévő part összes csaja úgy bámul, mint aki még nem látott férfit. Ez alól nem gondolom, hogy te kivétel lennél.
- Ouw, mégis  az vagyok. És ahogy mondtad van választékod, szóval további szép napot - csúsztattam szememre a napszemüvegem és hátradőltem. Láttam, ahogy szavaim hallatán igencsak meglepődik, majd a szemeit forgatva odébb áll. Nem gondolom, hogy hozzá lenne szokva az elutasításhoz.
A délutánom innentől azzal telt, hogy egyedül fetrengtem a parton. Cara mellettem feküdt, de nem igazán tűnt fel a jelenléte. Megfogadtam, hogy többet nem jövök vele nyaralni. Ennél talán még  az apukája is jobb társaság lenne. Hat körül lehetett, amikor inkább ott hagytam és a nyaralójuk felé indultam. Cara szülei megajándékoztak egy finom vacsorával, majd az ágyamon ülve Facebookoztam, amíg Cara meg nem unja újonnan szerzett társaságát.
- Este bulizunk! Nick hívott, megyünk! Itt a parton lesz, jó lesz, csak menjünk. Légyszi - rontott be a szobába pár órával később barátnőm. Hadarásán kissé nevetni kezdtem, mintha hajtaná valaki hátulról.
- Menj nyugodtan, én alszom egy jót.
- Nem, velem jössz (T/N). Nélküled nem olyan.
- De te úgyis Nickel leszel, én minek kellek? Gyertyát tartani?
- Aha - nevetett, amin már csak a szememet forgattam. - Amúgy bejössz Nick haverjának.
- Elküldtem a bánatba, nem érdekel.
Már csak Cara nagy sóhajtását hallottam, majd drámaian vágta be maga mögött a fürdő ajtaját.
Végül tizenegykor már ezerrel készülődtünk. Igen, én hülye belementem. Nem bírtam tovább hallgatni Cara hisztijét, megbolondultam volna tőle. A hajam hullámokban omlott a hátamra, a szememet szem ceruzával emeltem ki, nem vittem túlzásba. A ruhám mindössze egy magas derekú, norvég mintás szoknyából és fehér, pánt nélküli topból állt. Pár ékszert tettem fel, majd fekete tornacipőmet felhúzva siettem barátnőm után, aki már a bejáratban várt. Ő persze jobban odatette magát. Egy mini ruhát viselt, ami épphogy takarta a fenekét. Azt hiszem tényleg kell neki ez a fiú.
A part ezen szakaszán már dübörgött a zene. Az emberek a stégen kialakított tánc parketten táncoltak, volt aki a vízben szórakozott, a maradék pedig a pult mellett álldogált és ivott. Nem tűnt rossz bulinak. Nick és csapata hamar megtalált minket, Cara pedig pillanatokon belül el is tűnt mellőlem. Nagyot sóhajtva indultam kicsit távolabb az őrjöngő emberektől és ültem le egy másik stégre, pár méterre onnan.
- Most is elküldesz melegebb éghajlatra, vagy leülhetek? - jelent meg nem sokkal később mellettem a Fürtös.
- Ha nem lesznek egoista csajozós dumáid, leülhetsz.
Kissé kuncogva foglalt helyett mellettem és csöndben pásztázta a vizet, ahogy én is tettem. Jó volt, hogy nem voltam egyedül. Igazából bele sem gondoltam mi lett volna, ha Cara tényleg egyedül hagy itt, az ismeretlen emberek között.
- Hogy hívnak?
- (T/N), és téged?
- Harry Styles. Miért voltál olyan ellenséges?
- Már megmondtam- sóhajtottam fel. - Nem szeretem, ha valaki ennyire mindenáron hajszolja a nő társaságát. Lehetett volna azt szimpatikusabban is.
- Oké.
Ennyi volt a válasza. Nem akartam megbántani vagy ilyesmi, igazából nem is értem miért nyomasztott belülről a dolog. Délután még meg akartam volna fojtani, most meg legszívesebben megölelném és hozzábújnék. Furcsa. Olyan közel ült hozzám, csupasz combom hozzáért az övéhez, amit szűk fekete nadrág takart. A karunk néha összesúrlódott, éreztem a testéből áradó hőt és ész veszejtő illatát. Mindenáron próbáltam ezeket a gondolatokat az agyam egyik elveszett bugyrába rejteni, de nem igazán volt a segítségemre. Keze a combomra vándorolt, miközben továbbra is a vizet fürkészte. Mintha mi sem történne, én pedig már majd föl forrok belülről. Kézenfekvő lenne fejest ugranom a vízbe. Pár perccel később szemeit rám emelte, azonnal összetalálkozott az enyémekkel. Az ajkamba haraptam zavaromba és lehajtva a fejem újra a vizet néztem. Hála istennek nem adta fel, arcát közelebb dugta az enyémhez, kissé elém hajolva. Éreztem a számon a leheletét, és minden vágyam a csókja volt. Miután bebizonyosodott, hogy nem húzódok el azonnal munkába kezdett. Ajkait erőszakosan nyomta az enyémre. Eleinte lágyan kóstolgatta azt, majd a nyelvemet kutatta. Kissé elmosolyodtam mohóságán, de azonnal elfogadtam azt. Nyelvünk heves táncba kezdett, miközben kezei a combomat matatták. Én meg csak ültem mellette, kezeim az ölembe voltak és eszembe sem jutott, hogy valamit kezdenem kéne velük. Annyira ész veszejtően csókolt, az agyam minden része kikapcsolt tőle.
Amikor elszakadt tőlem mindketten kapkodtuk a levegőt. Egy enyhe mosollyal nézett le rám, majd az ölébe húzott. Az egyik lábamat átvetettem rajta, így lovagló ülésben ültem rajta. Most már könnyű szerrel öleltem át a nyakát és csókoltam meg én őt újra. Azonnal viszonozta azt, miközben  hatalmas keze a combomra tapadt. Lassacskán kezdett a fenekem felé araszolni a  szoknyám alatt, miközben továbbra is a csókjával bódított. Amikor megéreztem az ujjat központomnál elszakadtam és nagyokat pislogtam rá.
- Azt hiszem elfelejtetted hol vagyunk.
- Egy kihalt stégen, távol az emberektől. Ugyan (T/N), a kutya se jár erre - simított végig rajtam újra, amire a szemeim azonnal lecsukódtak és felsóhajtottam. - Viszont ahogy érzem a tested ellent mond a kicsit szádnak. Kicseszettül nedves vagy nekem, Baby.
Az ajkamba harapva próbáltam elnyomni a nyögésemet, amit mocskos szavai kiváltottak belőlem. Kezem az öv csatjához vezettem, végigsimítottam fehér pólója alatt a hasán, majd kicsit felemelkedve róla húztam le a térdéig a nadrágját és az alsónadrágját. Merevedése már a hasáig felcsapott, kissé mosolyogva néztem fel rá.
- Egész nap rád vártam.
- Azt mondtad jó a felhozatal a parton.
- Kár, hogy egyik se kellett- rántotta meg a vállát, mire felnevettem és megcsókoltam. Kezei megfogták a csípőm, majd mielőtt magra húzhatott volna elhúzódtam tőle.
- Nem akarok gyereket.
- Elvetted az eszemet - rázta meg a fejét, majd a farmerje zsebéből előhalászta a szürke tasakot. Mosolyogva vettem ki a kezéből és görgettem fel neki. Élmény volt nézni amint érintésemre lehunyja a szemeit. Lassan ereszkedtem rá, miközben mindkettőnk szájából egy elégedett sóhaj szakadt fel. Csípőmet lassan kezdtem ringatni előre-hátra, míg ő ajkaival  a nyakam vékony bőrét kínozta. Nyögésünk egyre szaporább lett, amikor fáradtam körbeölelte a derekam és mozgatott magán. Tényleg figyelmes volt, és különösen tetszett, hogy én irányítom a showt. Nagy sóhaj szakadt fel a torkából, amikor egy kisebb kört írt le a csípőm.
- Istenem, (T/N). De rohadt jó vagy - zihálta a fülembe. Még pár hasonló mozdulat meg is hozta a gyümölcsét. Egymás csókjával próbáltuk tompítani hangos nyögéseinket a csúcsra érve. Lihegve borultam a nyakába és bújtam hozzá, míg ő a hátamat simogatta és csupasz vállamra hintett pár puszit.
- Visszamegyünk?
- Ühüm- bólintottam, miközben leszálltam róla.
Megvártam míg picit rendbe hozza magát, majd visszafelé vettük az irányt az őrjöngő emberek közé. Közben kezei az enyémet keresték és egy mosolyt küldve felém kulcsolta össze őket.
- Hoppá, csak én látom azt az összekulcsolt kezet ott? - vigyorgott rám Cara.
- Köszönet, amiért lehoztad - kacsintott rá Harry, amin már csak kuncogtam és körbeölelve a derekát csókoltam meg.
Mila

2014. augusztus 26., kedd

Az edzőm 18+

Dreamy Girl-nek.

Gyorsan rohantam a közeli focipálya felé, már teljesen elkéstem, de még próbáltam menteni a menthetőt. Otthon rögtön edzőruhába, vagyis melegítőbe bújtam, hogy amikor odaérek, már ne kelljen azzal vacakolnom, hogy öltözködjek. A hideg levegő csípte az arcomat, torkomban kellemetlen érzés terjedt szét, ahogy számon át próbáltam levegőhöz jutni. Hajam mögöttem lobogott, menet közben kötöttem lófarokba, biztosan kócos volt.
Lány létemre imádom a focit, ezért már nagyon sokat szekáltak, ki akartak tiltani a csapatból, sőt még a legjobb barátaim is elfordultak tőlem. Szerintük egy lány maradjon a vásárlásnál és a körömfestésnél, ne kezdjen olyan sportot, amiben nem állja meg a helyét. Ahhoz képest, hogy nem vagyok fiú, rengeteg gólt lőttem már, sőt, még egy ösztöndíjat is nyertem a városi sport egyetemre.
Amikor megláttam a füves részt, még nagyobb tempóra kapcsoltam, így egy perc múlva már az edzőm előtt álltam lihegve. Utálja, ha kések.
- Bocsánat, edző bá, de egy kicsit elaludtam. – vakargattam meg a tarkómat, mire csak legyintett egyet, és a pálya irányába biccentett a fejével. – Megyek már.
Louis, vagy, ahogy mi nevezzük, edző bá, egy a húszas évei közepén járó, irtózatosan szexi focista, aki ahelyett, hogy magának csinált volna fényes karriert, úgy döntött, hogy inkább fiatalokat készít fel a sikerre. Rengeteg elismerést kap mindenhonnan, több neves fociklub is szerződtetni akarta már, ám ő mégis minket választott. Kora ellenére magázzuk, bár én sem tudom pontosan, hogy miért. Remek ember, vicces, megértő, de kellően szigorú is. Számomra ő jelenti a tökéletességet, de sajnos ő tudomást sem vesz rólam, mivel majdnem hét évvel vagyok nála fiatalabb.
- Jól van srácok, ma csak kapura lövünk, rossz idő van, mindjárt esik, nem maradunk sokáig. – harsogta a mi kedvenc edzőnk, majd a sípjába fújva jelezte, hogy induljunk meg a pálya végéhez, ahol gyakorolni fogunk. – Josh, nyomás védeni, a többiek fognak labdát, és rárúgják! – hangzott fel megint, majd újra megszólaltatta a sípját.
Josh a kapusunk, a város egyik legjobb védője. Sokáig az ellenséges klubnál focizott, de mikor rájött, hogy nálunk többre viheti, átigazolt, így már szinte sérthetetlenek lettünk.
Sorban haladtunk, mindenki megpróbált túljárni a fiú eszén, azonban ő nagyon fürge volt, így az összes lövés közül csak kettőt nem tudott kivédeni. Megint körbeértünk, újra és újra. Mindössze fél óráig játszottuk ezt, amikor is egy hatalmas mennydörgés kíséretében szakadni kezdett az eső.
- Mára végeztünk, vigyétek be a labdákat, sziasztok! – ordított Louis. Mindenki megfogta a labdáját, és amilyen gyorsan csak tudtunk, berohantunk a féltető alá. A srácok nem szégyenlősködtek, előttem, a csapatoknak fenntartott pihenőhelyen húzták át a ruháikat, én azonban a táskámmal együtt bevonultam az öltözőbe.
Soha nem zártam még be az ajtót, mivel a fiúk tiszteletben tartják, hogy öltözködni akarok, míg én nem mondom el senkinek a történeteket, melyeket edzésen osztanak meg egymással. Ledobtam a cuccaimat a legközelebbi padra, majd a felsőmet áthúztam a fejemen, így már csak egy trikó és az alatta lévő sportmelltartó maradt rajtam. A nadrágomtól is megszabadultam, és már akartam felhúzni a farmeromat, amit még otthon gyorsan beledobta a táskámba, amikor hirtelen megnyikordult az ajtó, ezzel jelezve, hogy valaki belépett a helységbe. A fejemben már fontolgattam, hogy egy óriási pofonnal indítom a beszélgetést, de amikor megfordultam, az edzőmmel néztem farkasszemet. Tekintete izzott, testemen cikázott végig, majd összekapcsolódott az enyémmel.
- [T/N], nem beszéltünk még a késésekről? – kérdezte a szokásosnál sokkalta mélyebb hangon. – Tudod, hogy mindig büntetőt kap az, aki késik. – morogta, s egy lépéssel közelebb jött hozzám.
- Tudom, edző bá, és sajnálom is, de véletlenül nem állítottam be az ébresztőórámat, és mire felébredtem, mát késésben voltam. – mondtam könyörgő pillantással, de arca nem változott. Nem érdekelték a kifogásaim. – Ne tessék kiküldeni a pályára, szakad az eső. – húztam fintorra a számat.
- Én most nem futásra gondoltam. – nyalta meg a száját, amitől egyszerre indultam be, és ijedtem meg. – Máshogy is elsimíthatnánk a dolgot, nem igaz? – kérdezte huncut mosollyal.
Szívem hevesen kezdett verni, az agyam túlságosan is le volt maradva a tetteimhez képest, mivel akaratlanul is bólintottam egy aprót. Rögtön egy hatalmas vigyor terült szét a száján, s közelebb lépve hozzám lecsúsztatta a trikóm pántját. Nedves puszikkal hintette be a nyakamat, végignyalt a kulcscsontomon, majd orrával végigsimított állam vonalán, hogy aztán ajkait az enyéimre tapaszthassa. Régen nem éreztem már hasonlót, mint akkor, abban a pillanatban, az edzőm karjaiban.
- Egy ideje már meg akartam ezt tenni. – morogta a számra, majd alsó ajkamba harapott, s egy kicsit meghúzta azt. – Olyan izgató, amikor a pályán rágcsálod. – suttogta.
Szó nélkül nyugtáztam magamban, hogy nem csak én vágytam rá testileg, azonban mosolyomat nem tudtam elrejteni. Tenyerét a csuklóm köré kulcsolta, majd levezette egészen az ágyékáig, s merev férfiasságához érintette a kezemet. Elvesztettem az eszemet, s sürgetőn, akaratosan csaptam le ajkaira, amitől egy hangos nyögés csúszott ki formás ajkain.
- Beindultunk, kislány? – nézett le rám jókedvűen, amikor egy pillanatra elválltak ajkaink.
Hatalmas kezeit a derekamra helyezte, majd szépen lassan becsúsztatta a felsőm alá, amit egy pillanattal később már le is hámozott rólam. Szemei felcsillantak, s ismét végigfuttatta nyelvét az alsó ajkán.
- Ha hiszed, ha nem, engem iszonyatosan feltüzelnek a sportmelltartók. – simított végig a pamut anyagon, mely az utolsó darab volt, ami a felsőtestemet fedte, de attól is gyorsan megszabadult. – Tökéletes vagy!
Szívem hevesebben kezdett kalapálni, mint addig, kijelentése hatására csak még jobban belezúgtam a tiltott gyümölcsbe. Nem húztam tovább az időt, melegítőjén lehúztam a zipzárt, majd izmos vállain végigsimítva toltam le a testéről. Sípjától is megszabadultam, majd azt követte a pólója, amin az egyesületünk címere díszelgett. Mellkasát alig fedte szőr, de amit felfedeztem rajta, az nagyon beindított. A nyakától, egészen a „v”- vonaláig csókoltam kidolgozott testét, kockáira egyesével hintettem puszikat. Nadrágja szélénél végigfuttattam a nyelvemet, amire állatiasan hördült fel.
- Szopj le, szépségem! – markolta meg a hajamat, ezzel kényszerítve ágyékával egy szintre.
A guggolásból térdelésre váltottam, hogy kényelmesebben hozzáférjek szerszámához. Gyors mozdulatokkal csatoltam ki az övét, majd lehúztam a farmerját a bokájáig. Onnantól már ő rugdosta le magáról cipőivel együtt. Alsónadrágja is hasonlóan végezte, így szemtől szembe kerültem Louis legféltettebb kincsével.
Óvatosan csúsztattam a számba hosszát, azonban nem mindennapi méretének köszönhetően, csak félig tudtam bekapni. Nyelvemmel izgattam a végét, míg ajkaimat köré fonva mozgattam a fejemet. A kényeztetésem hatására trágár szavak és hangos nyögések hagyták el az edzőm száját, majd hirtelen elhúzódott tőlem. Tudtam, hogy közel járt, nem bántam volna, hogyha a számba spricceli örömnedvét, ám ő más helyre tartogatta.
- Feküdj le a padra! – utasított, majd a mögöttem lévő ülőalkalmatosságra mutatott. – A hátadra.
- Mmm, úgy szeretem a legjobban. – morogtam a lehető legkéjesebben.
Ördögi mosoly húzódott ajkaira, majd vadul rálökött a kemény fára. Szemeim könnybe lábadtak az ütéstől, amit a hátammal fogtam fel, de ő egy pillanatra sem lassított, csak letépte a bugyimat, majd felém kerekedett. Tényleg eluralkodott rajta a vágy, ami egy kissé megrémisztett. Durván nyomta le testemet a padra, majd szétfeszítve térdeimet, hirtelen belém nyomta teljes hosszát. Felordítottam a kínzó fájdalomtól, próbáltam ellökni, de ő sokkal erősebb volt. Gyors tempóban kezdett mozogni, erős lökései hihetetlenül feszítettek.
- Ez az, baby, üvölts csak, nem hall senki! – mondta erőszakos hangon, csípőjével megállás nélkül döfködött.
Felzokogtam a fájdalomtól, és annak ellenére, hogy először mennyire kívántam őt, akkor megbántam még azt is, hogy beléptem a csapatba. A feszítő érzés szüntelenül jelen volt, magamban azért imádkoztam, hogy minél előbb vége legyen az aktusnak, azonban féltem is, mivel óvszert nem húzott.
- Bassza meg! – ordított fel, majd egy minden addiginál mélyebb lökéssel belém ürítette nedvét.
A sírásom nem csillapodott, odalent égető fájdalmat éreztem, de legjobban a szívem sajgott, amiért pont ő tette ezt velem. Gyorsan magamra kaptam az izzadt melegítőm, az sem érdekelt, hogy sem melltartót, sem bugyit nem vettem alá, csak a táskámat felkapva rohantam ki a helységből. Hallottam, hogy a nevemet kiáltotta, de én megállás nélkül futottam végig a folyosókon, egészen a pálya széléig, ahol sírva hívtam fel apát, hogy vigyen haza.

***

Még aznap elmentem a gyógyszertárba, ahol vettem néhány szem esemény utáni tablettát, és csak reménykedtem, hogy hatásos lesz. Nem akartam, hogy bármi is legyen abból a szörnyű délelőttből.
Sírva keltem és feküdtem napokig, az edzéseket is kihagytam. A csapattársaim érdeklődtek felőlem, hogy miért nem voltam, de mindig csak leráztam őket annyival, hogy „beteg vagyok”. Ők az utolsók, akiknek valaha is hazudnék, de nem mentem volna semmire azzal, ha mindent elmondok nekik, elég volt, hogy a legjobb barátnőmnek kisírhattam magamat. Ő is bosszút esküdött az edzőm iránt, azonban én lenyugtattam, bár magam sem tudom, hogy pontosan miért. Talán azért, mert nem akartam, hogy mindenki sajnálkozzon, talán azért, mert még mindig nem múltak el az érzéseim? Nem tudtam volna megmondani. Egy héttel később megcsináltam több féle terhességi tesztet is, szerencsémre az összes negatív lett, így végre megnyugodhattam, hogy a gyógyszer, amibe nem fektettem túl sok bizalmat, megtette a hatását.

***

Majdnem egy hónappal később mentem először edzésre, ruhám alatt rendes, merevítős melltartó volt, megfogadtam, hogy soha többet nem veszek fel a sportoláshoz valót. Amolyan kabala volt csak, nem számított semmit, mégsem tudtam volna elhagyni. Mikor a srácok megláttak, egyként futottak felém, s mindannyian az ölelésükbe zártak. Louis távolabb állt, szemei kikerekedtek, ajkai ’o’ alakot formáztak, mikor meglátott. Azt hitte, hogy miatta abbahagyom a focit?
- Annyira örülök, hogy megint itt vagy! – ujjongott Clark, az egyik hátvédünk, majd felkapva pörgetett meg maga körül. Egy hangos torokköszörülésre lettünk figyelmesek, mire mindenki a villogó tekintetű edzőre nézett.
- Talán be kellene fejezni az enyelgést, és a focira koncentrálni! – harsogta, majd sípjába fújt kettőt. – A szabályzat szerint pedig nem lehet kapcsolat a csapattagok között. – tette hozzá, mire teljesen ledöbbentem.
Csak nem féltékenykedik? – gondoltam. Belül forrongtam, de visszatartottam az indulataimat, így elkerültem egy hatalmas veszekedést, ami a csapatbeli pályafutásom végét jelentette volna. Lefutottuk a köröket, cselezgettünk, aztán játszottunk két meccset, amiben az nyert, aki öt gólt rúgott. Az elsőt megnyertük, de a visszavágón már kikaptunk. Az edzés végét is néhány levezetőkörrel zártuk, majd miután összeszedtük a cuccainkat, mindenki öltözni indult.
Különös dejavu érzésem volt, amikor a félhomályban úszó folyosóra értem. Miután bementem az öltözőbe, gondosan magamra zártam az ajtót, hogy még véletlenül se ismétlődhessen meg az, ami néhány hete történt. Még csak a felsőmet készültem levenni, amikor váratlan dolog történt.
- [T/N], nyisd ki! Beszélni szeretnék veled. – hallottam meg Louis-t, majd könyörgéséhez dörömbölés is társult, ahogy az ajtót ütögette. – Kérlek, nem engedlek el, amíg nem teszünk pontot a múltkori végére! – ordított be megint, mire nekem felszaladt a pulzusom.
- Felejtse el! Hagyjon békén, vagy rendőrt hívok! – válaszoltam fenyegetőzve, mire csak egy nevetés jött a túloldalról. Nem érettem, hogy mit talál olyan viccesnek.
A zárral matatott, majd hirtelen megvilágosultam, s az ajtónak vetettem, magam, hogy nehogy ki tudja nyitni. Elfelejtettem elrakni a pótkulcsot, ami a küszöb egyik résében lapult. Teljes erőmmel és súlyommal az ajtót támasztottam, ám ő mégis könnyűszerrel eltolt onnan, majd belépett az öltözőbe.
- Azt hittem, megint olyan csodás fogadtatásban lesz részem. – konyultak le az ajkai, ami egy pillanatra rossz érzéssel töltött el, de megembereltem magam és visszavettem az álarcomat.
- Persze, a lábamat is szétteszem megint, ugye? Maga egy szemétláda erőszaktevő! – ordítottam az arcába, azonban semmi felháborodást nem véltem rajta felfedezni.
Lesütött szemekkel ült le a padra, ahol nemrég olyan durván bánt velem. Megint megsajnáltam, de ezt felé nem mutattam, csak csípőre tett kezekkel, mérgesen vizslattam az arcát.
- Sajnálom, amit tettem! – nyögte ki végül, arcát a kezeibe temette, tisztán láttam rajta, hogy nem színjáték volt. – Már nem bírtam visszafogni magamat, csak megtörtént. Hónapok óta nem voltam más nővel, mert egyszerűen csak te tudsz felizgatni, én marha, meg az első adandó alkalommal elszúrtam az egészet. – túrt bele a hajába, majd könnyáztatta szemekkel tekintett fel rám. Nem sírt, de láttam, hogy közel áll hozzá. – Valaha meg tudsz nekem bocsátani érte?
- Már megtettem, különben nem lennék itt. – mondtam érzelemmentes hangon, hiszen tudtam, hogy az fáj neki a legjobban. – Most pedig szeretnék felöltözni. Egyedül. – hangsúlyoztam ki, azonban ő nem mozdult.
- Lehetséges, hogy randizz velem valamikor? – kérdezte, hallottam a hangján, hogy fél a válaszomtól, azonban a szerelmes énem győzött a racionális felett, így mellé ültem és karomat a vállára fektettem.
- Nekem sem közömbös maga, edző bá, de mindketten tudjuk, hogy mi történt. Nekem azt nehéz lesz elfelejtenem. Időre van szükségem, utána még bármi lehet. – mondtam halkan, nekem is nehezemre esett visszatartani a sírásomat.
Csillogó szemekkel nézett rám, majd hirtelen lecsapott az ajkaimra, amitől megindultak a könnyeim, testem vadul remegni kezdett, gyors iramban kapkodtam levegőért. Két kezét a fejemre kulcsolta, ezzel magához közel tartva engem. Gyengéden kebelezte be ajkaimat, mintha csak egy tinédzser első csókja lenne. Lassan mozgatta a nyelvét, melyet időközben átengedett a számba, én pedig annyira elgyengültem tőle, hogy már ellenkezni sem akartam, csupán érezni őt.
Kezét levezette az oldalamon, majd melegítőmet és bugyimat egyszerre tolta le a cipőmig, majd néhány csókot hagyva a lábaimon, bokámhoz ereszkedett. A nadrágommal együtt levette rólam a stoplis cipőmet, majd mosolyogva haladt visszafelé a combjaimon. Apró csókokat nyomott a belső combomra, közben ujjai a hasamat cirógatták. Óvatosan nyomta ajkait a középpontomra, majd lassú tempóban kezdte nyalni és néha szívogatni azt. Már vergődtem a nyelve alatt, mikor az egyik ujját is bevetette, amit finomban belém nyomott, ezzel erőteljesen a gyönyör felé sodorva engem. Már nem féltem attól, hogy visszatér az erőszakos Louis, bíztam benne, abban, hogy nem olyan valójában. Még egy ujja csatlakozott a kényeztetésemhez, amitől sikítva élveztem el, kezeimet az engem nyaldosó férfi hajába vezettem és kissé magamhoz húztam.
Lihegve néztem mosolygó arcát, ahogy a két combom között kémlelte minden egyes mozdulatomat. Kihúzta belőlem az ujjait, majd végignyalta őket, így az azokon maradt nedvem is a szájába került. Felkelt, majd a kezeimnél fogva engem is talpra állított. Lábaim még remegtek az orgazmusomtól, azonban karjaiban biztonságban éreztem magamat.
- Sikerült elfeledtetnem veled azt a szörnyűséget? – kérdezte karcos hangon, ami bennem ismét tüzet csiholt.
- Azt hiszem, igen. – néztem fel rá mosolyogva, ajkaimat az övéire tapasztottam. Gyengéd csókba kezdtünk, amit egyikünk sem akart elmélyíteni, pusztán az érzelmeink kifejezésére szolgált. – Most pedig, fel kellene öltöznöm. – toltam el magamtól, majd egy másik fehérneműt halásztam elő a táskámból.
Háttal álltam neki, amikor levettem a felsőmet, arra nem is gondoltam, hogy talán feltűnik neki a melltartóm típusa. Hirtelen nagyon közel állt hozzám, vállam fölött kukucskált át, tekintetét a melleimre szegezte, majd egy édes kacaj után a fülembe suttogta:
- Már nem vagyok különösen oda a sportmelltartókért. Rajtad mindet imádom! – mondta, majd megfordított és szenvedélyesen tapadt az ajkaimra.

Aine.

Főnök 18+

Sziasztok!
A nevem Mila, mostantól én is a blog egyik segédírója leszek. A írásaimat páran már ismerhetitek és remélem itt sem fogok nektek csalódást okozni. Várom a kéréseiteket, megpróbálom őket legjobb fantáziám és tudásom szerint teljesíteni. Most pedig jöjjön az első történetem itt. Jó olvasást hozzá! :)

A főnököm (18+)
Lucának :)

Szokásos munkanapom kezdtem az irodában. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyen fogok dolgozni, de nyári munkának megfelelt. A vállalat vezetője Harry styles, én vagyok az ő titkárnője. Persze ne képzeljétek őt egy öltönyös és pocakos öregembernek. Nálam mindössze két évvel idősebb és az apja helyét vette át a nyárra, míg ő a céget híreszteli külföldön is.  Apuci kicsit fia pedig főnökúr lett, nem mintha én annyira bánnám. Így nekem is élvezetesebb a munkaidőm. Göndör fürtjei, szűk nadrágjai és átlagban hordott fehér ingjei igencsak kedveznek nekem.  A vágyam pedig már visszaigazolást nyert, hogy nem viszonzatlan.  Az egyik céges bulin ugyanis összegabalyodtunk, végigcsókolóztuk az éjszakát, de nem engedtem neki többet. Azóta nyomul, teper és mindenáron az ágyába csábít, eddig sikertelenül.

- (T/N), a szerződéseket kellene kinyomtatni és felvinni Mr. styleshoz aláíratni. Lehetőleg most – rontott be az irodám ajtaján az undok recepciós csaj. Már leesett, hogy tetszik neki Harry és féltékeny. Ezért szívózik velem örökké. Nagyot sóhajtva álltam fel a székből, megigazítottam magamon rövid fekete szoknyámat és fehéringemet, majd a nyomtatókhoz mentem, onnan pedig az emeletre.

- Ezeket alá kellene írnod, három oldalon. Megvárom, mert Mrs. Recepció tüzes kedvében van – csaptam elé a lapokat. Ajkai széles mosolyra húzódtak, ahogy végignézett rajtam újra és újra. Smaragdzöld tekintete csak úgy perzselte a bőrömet. Kicsit meleg lett odabent.

- Te lehetnél már tüzes hangulatodban.

- Ne álmodozz, inkább dedikálj nekem – kuncogtam.

Miután aláírta a szerződéseket meg is indultam a földszint felé, viszont még az irodában elejtettem a lapokat. Szitkozódva hajoltam le összeszedni, amire már csak Harry elismerő hangját hallottam.

- Istenem (T/N), ha látnád, milyen popsid van ebben a szoknyában.

Nevetve ráztam meg a fejem szavain, majd becsapva az ajtót leadtam a lapokat. Pár órán belül már az irodámban unatkoztam tovább. Gondoltam szórakoztatom magam egy kicsit, így a telefonomat előkapva kezdtem el pötyögni Harrynek.



Unalmas főnök vagy, még munkát sem adsz.



Gyere fel, ne félj lesz munkád rendesen. Mióta bejöttél nem tudok lenyugodni. Milyen színű bugyi van rajtad?



Ha nincs?



Megnézhetem? – üzenetét olvasva nevetni kezdtem.



A kis SMS játékunknak újra a recepciós lány vetett véget, hogy fel kell vinnem pár levelet neki. Mivel munkaidő vége volt összepakoltam a cuccaimat és a levelekkel az emelet felé indultam. Harry azonnal széles mosollyal fogadott, amint beléptem az ajtaján.

- Ezt igennek veszem.

- Csak a leveleket hoztam – forgattam a szemem és ledobtam őket az asztalra. Kezem már a kilincsen volt, amikor Harry hatalmas mancsait megéreztem a derekam körül. Szorosan közel vont magához, fürtjei már a nyakamat csiklandozták miközben a fülembe duruzsolt.

- Olyan gyönyörű vagy ma.

- Harry légyszi, haza kell mennem – fordultam felé és egy lépést hátrébb léptem előle. Annyira zavarba hoztak az érintései és a közelsége, még a szemébe sem mertem nézni. Szinte remegtem, felfoghatatlan, amit kivált belőlem. Tekintetem lassan siklott végig a testén, miközben próbáltam felnézni az arcára. Nehezen ment, ugyanis az inge már alig volt begombolva. Láttatni merte felsőteste tetkóit.  Vigyorából rájöhettem, hogy rajtakapott a kis stírölésem közepette. Hirtelen erőszakosan az ajtónak nyomott és heves csókját azonnal viszonoztam. A cuccaim koppantak a padlón, hogy szabad utam legyen magamhoz ölelni őt. Heves nyelve játékát próbáltam követni, miközben a hajával játszadoztam. Tudtam, hogy élvezi. Akárhányszor meghúztam felsóhajtott, keze pedig már a szoknyám alatt matatott. Belenyögtem csókunkba, ahogy erősen belém markolt. Ajkai elváltak a számtól és nyakamat vették kényeztetésbe, kicseszettül jól csinálta. Már ettől is csillagokat láttam és csak úgy bizseregtem odalent. Kezem derekánál az inge alá csúsztak, míg a másik formás fenekét markolta.

- Harry! – szóltam rá, amint erejét fitogtatva széttépte a szoknyám alatt a bugyimat.

- Azt mondtad nincs rajtad – kuncogott és tovább matatott a kezeivel.

- Komolyan én nem akarom ezt. Nem akarok a munkahelyi kurvád lenni.

- Hol lennél már, (T/N)? Sosem tekintettem rád úgy – tekintete annyi őszinteségről árulkodott, hogy kénytelen voltam hinni neki. Valamiért bíztam benne. – Mindössze gyönyörű – nyomott puszit a nyakamra – kívánatos – újabb puszi kicsit lejjebb – szemtelen – duruzsolta tovább, ajkai pedig már a melleim tetejét súrolták – és baszottul nekem való vagy.

Mellkasom fel - le emelkedett izgatottságomtól- miközben a szája mellemet kényeztette, ujjai pedig lent rám találtak. Ajkamba harapva döntöttem a fejem az ajtónak, és vesztem el érzéki kényeztetésében. Kezei egyre gyorsabban munkálkodtak csiklómon, ezzel hamar az orgazmus kapui elé lökve engem.

- Gyerünk, baby. Add meg nekem – duruzsolta a fülembe. Mély, vággyal teli hangja annyira izgató volt, hogy pillanatok alatt erősödött alhasamban a bizsergés és a nevét nyögve mentem el. Kissé pihegve néztem mélyen a szemeibe, amik most boldogabban ragyogtak, mint eddig. – Nem jössz fel hozzám megnézni egy filmet?

- Megnézni egy filmet, persze.

- Komolyan filmezünk. Esküszöm.

- Hát jó – mosolyodtam el. Próbáltam zihált kinézetemen javítani, mielőtt kiléptünk volna az irodából. Harry összekulcsolta ujjainkat és a hátsó parkoló felé húzott. Illedelmesen kinyitotta nekem az autót, majd a lakása felé indultunk.

Egy órán belül már a nappalijában ültünk és egy vígjátékon nevettünk. Mindig tudtam róla, hogy nem olyan, mint bent a vállalatnál. Sokkal jobban tetszik ez a laza, játékos énje.  Éppen vízért volt a konyhában, mikor utána mentem. Mosolyogva ugrottam fel a pultra és néztem őt. Igazán kellemes látványnak bizonyult.

- Mi az?

- Semmi – ráztam meg a fejem zavartan és a földet bámultam. Eszembe jutott, hogy bent ő örömet szerzett ma nekem, mégsem volt erőszakos. Pedig igazán nem voltam fair hozzá. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy lábaimat széthúzva közéjük férkőzött, kezeit pedig a derekamra csúsztatta. Ajkaim azonnal az övére találtak és kicsit meglepődött kezdeményezésemen. Heves csókunk közepette lassacskán kezdtem őt megszabadítani ingjétől, majd nadrágja gombjához vándorolt a kezem.

- Azt mondtad csak filmezünk – szakadt el tőlem lihegve.

- Nem, ezt te mondtad – haraptam rá alsó ajkára, majd újra csókba hívtam őt. Nem sokkal később segített megszabadítani őt feszes fekete nadrágjától, kezeimmel pedig simogatni kezdtem már így is merev dudorját. Tetszett, ahogy belenyögött a számba és csak még közelebb von magához. Boxerétől megszabadítva lehúzott a pultról, lábaimat a derekára kulcsoltam, ezzel már megérezhettem  bejáratomnál. Testem csak úgy tüzelt, minden porcikám őt kívánta. Csak még jobban izgatott, ahogy egy pillanatra elhúzódott, hogy felcsúsztassa magának a gumit, majd fél percen belül már magamban érezhettem. Arcomat a nyakhajlatába fúrva nyögdécseltem lassú lökései mentén. Édes puszikkal halmoztam el a nyakát, ahogy egyre keményebb és gyorsabb lett minden mozdulata. Egy kis izommunkával sikerült őt még szorosabban magamba zárnom, amire azonnal megfeszült.

- Azaz, (T/N). De jó vagy – zihálta a fülembe, alhasam pedig már erősen bizsergett. Istenem, ma már a második orgazmust adja nekem.

- Gyorsabban – suttogtam az ajkaiba. Szánk minden lökésnél súrolta egymást, pár percen belül pedig már a karjaiba hullottam. Még pár lökést küldött felém, majd éreztem amint megrándul bennem és a nevemet suttogva élvez el ő is. Minden porcikám a kimerültségről árulkodott, mégsem hagytam volna ki ezt, semmi pénzért. Azt hiszem megérte rá várni.

Míg ő a fürdőszobában szedte össze magát én próbáltam felfogni az eddig történteket. Zavartan toporogtam a nappaliban és vártam, hogy végre megjelenjen. Fogalmam sem volt, most hogyan kéne viselkednem.

- Azt hiszem, én most megyek – haraptam alsó ajkamra. Eleve zavarban voltam, nem még hogy egy szál törölközőben álldogált előttem.

- Hova? – kerekedtek el a szemei.

- Hát ha..

- Nem mész sehova, megmondtam, hogy nem foglak egy menettel kihasználni, (T/N) – jött felém majd szorosan magához ölelt


Mila