Ne az órám közben... 18+

M. Lucy-nak.

Megint el fogok késni. Minden kedden ez van, mert nekem kell óvodába vinnem az unokahúgomat. A kis Kelly nem foglalkozik az idővel, ő mindig ráér, ellentétben velem, akinek végzős létére már illene beérni az óráira. Ezen a napon matek az első órám, a tanárunk már nem is kezd velem veszekedni, amiért elkéstem, csak int, hogy üljek le a helyemre.
Nos, igen, a tanárunk, Mr. Malik. Ő is csak egy éve tanít, de annyira jól, hogy rögtön minket kapott meg. Eszméletlenül néz ki, emellett okos és érett férfi is, így természetesen kedveljük. Összesen négy évvel idősebb nálunk, de tiszteletparancsoló megjelenésével és mély hangjával érezteti velünk, hogy ki a főnök. Az osztályból többen is rajonganak érte, ám ő még csak észre sem veszi ezeket a tekinteteket, annyira imádja a matekot.
- [T/N], ha befejezted a bámulásomat, kérlek, gyere ki a táblához megoldani a feladatot! – mondta kimérten, szeme dühösen villant rám.
- Jó. – motyogtam, s fülig pirulva sétáltam ki az egész osztály elé, s észrevettem, hogy sokan összesúgnak, s jókat mosolyognak rajtam.
A tanárunk felé fordultam, akinek sötétbarna szemeiben valami megfogalmazhatatlant véltem felfedezni, de mire rájöhettem volna mi az, a tankönyvre pillantott, s lediktálta a feladatot. Gyorsan végeztem vele, nem volt túl nehéz, majd mielőtt a helyemhez értem volna, érdes hangja megállásra késztetett.
- Legközelebb ne az órám közben stírölj, [T/N]! – mondta, amire mindenki jóízűen felnevetett, csak én éreztem mogyoró nagyságúra zsugorodni a gyomromat.
Hamar vége lett az órának, de mivel nekem a következő szabad volt, az osztályban maradtam, hogy kicsit felkészülhessek a későbbi tantárgyaimra. Már mindenki kiment, valaki az órájára, valaki kávézni, s erre-arra. Én a hátsó padok egyikén üldögéltem, s a könyvem mögül kukucskáltam a pakolászó tanáromat. Sima, fekete póló volt rajta, amire kénytelen volt kardigánt húzni, hogy elrejtse a tetoválásait. Egyszer láttam suli után, amikor hazafelé tartott és levette a zakóját.
- Mi volt ez az órán, [T/N]? – kérdezte, s megint észre sem vettem, hogy őt bámulom. Tekintete ködös volt, lassan sétált felém kezében a táskájával. – Egy ideje észrevettem, hogy folyamatosan engem nézel.
- Mert ön a tanár, Mr. Malik. Ha nem önre néznék, akkor az lenne a baj. – mondtam egyszerűen, bensőm mégis idegesen remegett.
- Nem, nem lenne baj. – morogta, majd otthagyott engem.
Egész nap azon törtem a fejemet, hogy miért nem örül annak, hogy felkeltette valakinek az érdeklődését. Alig figyeltem oda a többi órámon, sőt otthon sem voltam teljesen önmagam. Tisztában van vele, hogy egy lánynak sem közömbös, ő mégis kiakad, amikor rajtakap, hogy bámulom.
Másnap az utolsó órám volt a matek, amire azzal az elhatározással érkeztem, hogy az egyik osztálytársamat fogom figyelni. A szünetben megbeszéltem vele, hogy ne vegye magára, csak a tanárunkat akarom hergelni.
Az óra már tíz perce ment, s ezt a tíz percet Josh bámulásával töltöttem, oda sem figyelve, hogy éppen miről van szó. Egyszer csak torokköszörülésre lettem figyelmes, így szemeimet felemeltem az előttem magasodó férfira.
- Nem zavarok, [T/N]? Miért nem figyel az órára? – kérdezte idegesen, fojtott hangjától összerezdültem.
- Úgy beszéltük meg tegnap, hogy többet nem figyelem magát, Mr. Malik. – mondtam a szemeibe nézve, amitől kissé elképedt, ajkait résnyire nyitotta.
- Óra után maradj itt, szeretnék elbeszélgetni veled. – morogta, majd ismét a tananyagnak szentelte figyelmét, ám én megint Joshra szegeztem a tekintetem.
Hamar vége lett az órának, s mindenki azonnal elrohant, hogy minél előbb hazaérjenek. Én hátradőlve ültem tovább a helyemen. Mr. Malik megint sokáig szöszmötölt a papírjaival, s mikor már becsengettek a hetedik órára, akkor indult csak meg felém.
- Mikor mehetek el? – kérdeztem nemtörődöm stílusban, amitől neki ráncba szaladt a szemöldöke.
- Majd ha én azt mondom, [T/N]. – mondta kemény hangon, szemeiben megint azt a különös csillogás láttam. Az előttem lévő padra dobta a táskáját, majd az ajtóhoz sétált és egyszerűen csak bezárta azt. – Azt hitted, hogy nem veszem észre ezt a kis színjátékot? – hallottam megint, bár még mindig háttal állt nekem.
- Nem tudom, miről beszél. – Ó, dehogynem! – gondoltam.
- Nos, akkor hadd emlékeztesselek, drága [T/N] – morogta, ezzel ledobta a karjait takaró pulóvert, így ismét meglátattam fantasztikus tetoválásait. Tekintetével az enyémet kereste, ám én megbabonázva figyeltem a bőrét díszítő rajzokat. – Megijedtél a külsőmtől? – kérdezte nevetve, mire én megráztam a fejemet, s ajkaimat harapdálva keltem fel a helyemről, majd a padomnak dőlve, karba tett kézzel kémleltem tovább a tanáromat.
- Imádom a tetkókat, Mr. Malik. – mondtam, mire csibészies mosolyt villantott, s néhány lépéssel előttem termett, majd kérdezés, s bármiféle figyelmeztetés nélkül csapott le az ajkaimra.
Hirtelen nem tudtam reagálni, de amilyen gyorsan csak tudtam, én is csókolni kezdtem. Kezei az oldalamon futkostak, míg enyéim a hajában tűntek el. Óvatosan nyúlt combom alá, majd felültetett a mögöttem lévő padra. Tétovázás nélkül szabadítottam meg a pólójától, s ő is követte a cselekedetemet, így lefejtette rólam a halványkék blúzomat. Szemei hirtelen kerekedtek ki, ahogy végignézett felsőtestemen, s valószínűleg meglepődött, amikor egy viszonylag nagy, virágokból álló tetkót pillantott meg az oldalamon végigfutni.
- Nem is gondoltam volna. – suttogta ajkaimra.
- Én sem. – mondtam, mikor ujjaimat a pisztolyt ábrázoló tetoválására simítottam, s finoman belecsíptem az érzékeny bőrbe. – Nagyon izgató. – morogtam a nyakába.

Érdes hangon nevetett fel, majd lefejtette rólam a nadrágomat, s blúzom után hajította. A melltartóm kapcsával kezdett ügyeskedni, miközben én a farmerját gomboltam ki, hogy minél előbb megkaphassam, amit akarok. Hirtelen abbahagyott mindent, majd letolta alsóját, s a vállamnál fogva térdre kényszerített maga előtt.
Élvezettel nyaltam meg ajkaimat, majd szemébe nézve kaptam be makkját, majd nyelvemmel kezdtem rajta munkálkodni. Hajamban vezette erős kezeit, s így késztetett arra, hogy többet engedjek a számba csúszni. Engedelmeskedtem kérésének, így már hossza felét kényeztettem ajkaimmal. Még sosem próbáltam mélytorkozni, ezért nem akartam a kelleténél többet magamba erőltetni. Amikor már közel járt, felrántott magához, s érzelmekkel teli, szenvedélyes csókra hívott.
- Most pedig, dugjon meg, Mr. Malik. – nyögtem a fülébe, amitől kirázta a hideg, s nyakamba mart fogaival. Éreztem, hogy nagyon be van indulva, így nem akartam tovább várni.
Erős karjai a derekamra kulcsolódtak, így ültetett fel a padra, majd finomkodás nélkül rántotta szét a combjaimat, s vette le a bugyimat, hogy jobban hozzáférjen a gyengepontomhoz. Kezével néhányszor végigsimított a nyílásomon, ami belőlem hangos sóhajokat csalt elő. Bepozícionálta megát, majd egy határozott lökéssel már bennem is volt. Nem mondanám, hogy fájt, de az a bizonyos feszítő érzés jelen volt.
Lökött néhány lassút, majd mikor érezte, hogy már nekem sem kellemetlen a hossza, gyorsított a tempónkon. Ajkaimat csókolgatta, harapdálta, vagy egyszerűen csak összeérintette az övéivel. Minden döfésével egyre nagyobb energiát éreztem a hasamban gyűlni, s tudtam, hogy neki sem kell már sok a gyönyörig. Arcán izzadtságcseppek gyöngyöztek, tekintete az enyémet ejtette fogságba, s mindeközben melleimet kényeztette kezeivel.
Mikor már nem bírtam tovább, egy hatalmas sikollyal élveztem a farka köré, majd néhány tolás után kihúzódott belőlem, és markába vette férfiasságát. Pumpált rajta párat, amitől spriccelve élvezett el, gyönyörének bizonyítéka pedig a padlóra hullott.
Lihegve hajolt hozzám, ajkait szenvedélyesen tapasztotta enyéimre. Kezemet tetovált karjain jártattam, s mikor a mellkasára is áttértem, csókot nyomtam a rúzsfoltot ábrázoló tetkójára.
- Én… azt hiszem, hogy… talán fel kellene öltöznünk. – motyogtam zavartan, mire mosolyogva távolodott el tőlem, szemei gyermekien, mégis kielégülten csillogtak.
- Megbántad, [T/N]? – kérdezte, s azonnal lehervadt arcáról a mosoly. Tekintetéből eltűntek az érzelmek, s megint olyan hidegen nézett rám, mint ahogy a többi diákjára is szokott.
- Ha megbántam volna, akkor már itt sem lennék. Viszont, ahogy látom, még mindig a karjaiban ülök meztelenül és teljesen kitárulkozva önnek. – mondtam, s ettől ismét elmosolyodott.
Azt hittem, hogy ha vége, azt mondja, hogy menjek el a francba, és felejtsem el, ami köztünk történt, ám mégis ő volt az, aki attól félt, otthagyom. Megint közelebb hozta a fejét, s óvatosan összeérintette ajkainkat. Most nem volt benne semmi sürgető, vagy követelőző. Lustán csókolt, nyelvével az enyémet simogatta, kezeivel pedig a tetovált oldalamon cirógatott.
- Köszönöm a délutánt, Mr. Malik. – mosolyogtam rá, s ő is hasonlóan reagált.
Egyszerre kezdtünk el öltözni, ám amikor a pulóverét akarta felvenni, elkaptam a kezét, s kivettem belőle felesleges ruhadarabot.
- Azt szeretném, ha Zaynnek szólítanál, és tegeznél. – nézett komolyan a szemembe, amitől nekem bukfencezett egyet a gyomrom. – Persze csak az órákon kívül, mert még két hónapig a tanárod leszek, addig muszáj lesz titkolnunk a kapcsolatunkat, de utána… - hagyta függőben.
- Rendben, Zayn. – mondtam vigyorogva, majd egy hosszadalmas csók után kizártam az ajtót és elhagytam a termet.

Kíváncsian várom a holnapi órát

***

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem sorrendben hozom, de egyszerűen nem tudtam megírni azt, ami éppen következne. Ahányszor eszembe jut egy új ötlet, valamilyen oknál fogva a süllyesztőbe kerül... 

Aine.