A kivételek 18+

Rebeka Killermann-nek.

A nyári szünet számomra most nem a kikapcsolódásról, sokkal inkább a munkáról szólt, bár ezt a fajta időtöltést is nagyon élveztem. Egy ideje szeretném letenni a jogosítványt, így elkezdtem arra gyűjteni. Mivel hatalmas állatbarát vagyok, úgy gondoltam, hogy a legjobb módja ennek a kutyasétáltatás. A közeli lakóparkban kitettem néhány szórólapot, s másnap csak úgy záporoztak a hívások, hogy segítsek be. Az elmúlt két hónap java részét a közeli parkokban és sétányokon töltöttem, rendszerint kettő-három kutyával. Minden alkalommal voltak emberek, akik megállítottak, hogy megcsodálhassák az ebeket, sőt már néhány barátra is szert tettem.
Egy nap, mikor már az utolsó körömet mentem a két dalmatával, akiket egy idős néni nevel, hatalmas ugatásra lettem figyelmes. Azonnal körbenéztem, s az általam sétáltatott kutyák is értetlenkedve forgolódtak, hogy mire fel ez a hangoskodás. Egy kisebb játszótérről jött, ahol általában csak kisgyerekek vannak, ugyanis oda nem szabad ebeket bevinni. Néhány másodperccel később egy aranyos, talán a lábszáram közepéig érő Westi rontott ki a bokrok közül gazdája oldalán. Először mindhárman a pajkos kis vérebet csodáltuk meg, aki harsányan közelített felénk. Úgy tűnt, nem méregből ugat, sokkal inkább üdvözölni akarta a dalmatákat. Az őt követő férfire emeltem a szemeim, aki nagyokat nevetve próbálta féken tartani a fehér szőrmókot.
Göndör haján akadtak meg először a tekintetem, majd széles mosolyán. Túl messze volt még, hogy részletesebben lássam arcát, azonban testét teljesen fel tudtam mérni. Gyors iramban közelített felénk, hamarosan kirajzolódtak izmos kezei, melyeket sűrű tetoválások díszítettek, s az sem kerülte el a figyelmemet, hogy Ramones-es pólója volt, így tudtam, hogy a zenei ízlésünk is hasonló. Ismét arcát fürkésztem, már zöld szemeit és gödröcskéit is felfedeztem. Elárasztott egy különös érzés, amit csodás külseje okozott.
- Szia, ezek nem Mrs. Lawson kutyái? – kérdezte meglepetten, azonban egy pillanatra sem csökkent jókedve. – Egyébként Harry vagyok.
- [T/N]. – nyújtottam felé a szabad kezem, mire finoman megrázta. – A kutyusok pedig valóban az övéi, csak már nem bírja sétáltatni őket.
- Értem. Nagyon szeretik egymást! – biccentett fejével a lábaink elé.
Fürtjei a mozdulat hatására ugrottak egyet, amitől az ajkamba kellett harapnom. Őrületes látvány volt a férfi, ezt pedig még azzal is tetőzte, hogy olyan csillogó szemekkel nézett az ebekre. Hirtelen kaptam el a tekintetem, amikor torokköszörüléssel jelezte, hogy túlságosan is elbambultam.
- Merre mentek? Esetleg elkísérhetünk egy darabon? – kérdezte, hangján tisztán érződött, hogy nevetségesnek tart. Szuper.
- Igazság szerint már éppen hazafelé. – mondtam egy félmosoly kíséretében, mire az övé inkább - Az szuper, Mrs. Lawson utcájában lakom én is, szívesen megyünk veled, ha szeretnéd.
- Rendben. – tűrtem egy tincset a fülem mögé, majd egy aprót fütyülve intettem rendre a kutyákat, akik gyorsan leültek a lábam elé, arra várva, hogy induljunk.

Hazafelé alig beszéltünk, néhány mondatot váltottunk arról, hogy milyen kellemes ilyenkor a parkban játszani a szőrmókokkal, de azután már csendben maradtunk. Mindössze pár percig sétáltunk, amikor megérkeztünk az idős hölgy házához, ahol én el akartam köszönni, de Harry leült a járdaszegélyre, majd mosolyogva felém fordult.
- Menj csak, megvárlak. – mondta, majd figyelmét ismét a kutyájára szentelte.
Gyorsan felmentünk a verandán, ahol már tárt ajtóval várt minket a dalmaták gazdája. Mint általában, kedvesen érdeklődött, hogy jól viselkedtek-e a kedvencei, majd miután átadtam neki a pórázokat, elköszöntünk egymástól. Leugráltam a lépcsőkön, majd a rám várakozók felé siettem.
- Végeztem, köszönöm, hogy megvártatok. – mosolyogtam. Harry felállt, leporolta a fenekét, mire nekem megint ajkaimba kellett harapnom, nehogy felnyögjek.
- Nincs mit. Jössz velünk tovább? – kérdezte, majd beleegyezésemet látva megindult az utca vége felé.
Csendesen követtem, és néhány perc múlva megérkeztünk az ő házához. Beinvitált, hogy egy kicsit még beszélgessünk, ha van kedvem. Először vissza akartam utasítani, hiszen mégis csak negyed órája ismertem, ám barátságos mosolyát látva belementem az ajánlatába.
- Ez itt a nappali. – mutatott körbe a kezével, miután levettük a cipőinket. A kutyust is megszabadította pórázától, mire az hevesen rohant végig a helységen, egyenesen a másik falon lévő ajtóig, melynek alján egy apró átjáró volt szerelve. Hamarosan már csak ketten voltunk a szobában.
- Hangulatos. – mondtam, majd szemeimmel a falon lévő képeket kezdtem vizslatni. Néhányon a barátaival szerepelt, de volt, amin - feltételezéseim szerint- a családjával volt látható. – Az ott te vagy? – mutattam egy fotóra, amin egy kisfiú éppen egy melltartóban pózolt.
- Igen, és már gondolkozom rajta, hogy azt leveszem onnan. – mondta pirulva, majd vállamra helyezte kezeit, és a kanapé felé irányított. – Ülj le nyugodtan, addig hozok innivalót.
Csendben tettem, amit mondott, majd rövid időn belül két pohár narancslével tért vissza. Mellém ült, majd átadta az italt.
- Bocsi, ha tolakodónak tartod, de hány éves vagy? – kérdezte. Egy picit félrenyeltem, mikor meghallottam szavait. Biztosan gyereknek tart, hiszen ő már saját házzal rendelkezik.
- Most leszek tizennyolc. – mondtam fülig pirulva, szemeimmel a kezemben tartott poharat kémleltem. – Te?
- Sokkal érettebbnek tűnsz a korodnál. – mosolygott. – Egyébként huszonegy vagyok.
Jó érzéssel töltött el, hogy így gondolja, és az is, hogy nem olyan vészes a korkülönbség. Egy ideig elbeszélgettünk, többek között egymást kérdezgettük, így kiderült, hogy nagyon hasonló személyiséggel és érdeklődési körrel rendelkezünk.
- És hogy állsz a kapcsolatokkal? – kérdezte, amit meglepődve fogadtam, de azért válaszoltam rá.
- Jelenleg nincs senkim. Ha randizásról van szó, általában kimentem magamat. Nagyon félek, hogy elszúrnám. – mondom lesütött szemekkel.
- Miért nem próbálod meg egy olyan fiúval, aki hasonló félelemmel küzd, mint te? – csúsztatta kezét az térdemre. – Itt vagyok például én.
Hitetlenkedve emeltem rá a tekintetem, alig akartam felfogni, hogy éppen randit kért tőlem. Szemei kérdőn csillogtak, másik kezével a kanapén dobolt, egyértelműen látszott, hogy ideges. Gyomrom bukfencezett egyet, majd bólintottam egyet, és már éppen szóra nyitottam volna a számat, amikor ő vágott közbe.
- Vagy mi lenne, ha egyikünknek sem kellene szorongania egy randevún, inkább most azonnal fejest ugranánk? – nézett rám gyermekies mosollyal, amitől megborzongtam.
- Mármint fejest ugrani mibe? – kérdeztem összezavarodottan. A felbukkanó lehetőségtől nagyon beindultam.
- Egy kapcsoltba, az ágyba, vagy ahova szeretnéd. – nevetett fel, mire gondolkodás nélkül csaptam le ajkaira.
Egy szende csókként indult, de mikor beletúrt a hajamba, s közelebb húzott magához, elmélyült. Ajkaink buja táncot jártak, nyelve azonnal megtalálta az enyémet, mire apró nyögés szakadt fel belőlem. Kezét levezette a hátamon, majd a derekamhoz érve azonnal felfelé kezdte húzni a pólómat. Egy pillanatig sem ellenkeztem vele, sőt én is elkezdtem az ingét gombolgatni. Miután megszabadított a zavaró anyagtól, ügyes ujjai a melltartóm kapcsához értek, s azonnal lekerült rólam az is. Az ő felsője is lekerült, s barna, tetoválásokkal díszített testét simogattam. Körmeimet végigfuttattam mellkasán, amitől egy kicsit megremegett és még akaratosabban kezdett csókolni. Mire újra feleszméltem, már csak egy bugyiban feküdtem a kanapén, ő pedig fölöttem támaszkodott, szintén csak alsónadrágban.
- Mióta megláttalak, erre vártam. – suttogta ajkaimra, majd egyik kezét a melleimre, a másikat pedig a nedves bugyimra csúsztatta. – Ahogy érzem, te is. – vigyorgott rám, majd újra csókolni kezdett.
Ujjaimat beleakasztottam az alsónadrágja szélébe, majd ameddig csak tudtam, letoltam róla, onnan pedig magáról rugdosta le. Hirtelen fordítottam a helyzetünkön, így már a combjain ültem. Kezembe vettem a büszkeségét, mire aprót nyögött. Erősen kezdtem verni, sóhajai elárulták, hogy tetszik neki, amit csinálok.
- Elég, [T/N]. – morogta, majd megint alulra kerültem, s rövidesen a testemet takaró utolsó ruhadarab is a földre került.
- Kérlek, ne húzzuk tovább az időt! – könyörögtem neki.
Felállt, majd az egyik szekrényből elővett egy óvszert, s amíg visszafelé sétált, magára is görgette. Ismét felettem volt, ajkait az enyémre tapasztotta, majd ujjaival finoman kényeztetni kezdett. Néhányat körözött legérzékenyebb pontomon, majd a farkát is bevetette, s makkjával simogatott a nyílásom körül. Éreztem, hogy már majd megőrülök érte, hogy bennem legyen, ezért derekához nyúltam, s mikor pont jó helyre ért, magamhoz rántottam, így néhány centi mélyen belém siklott kőkemény férfiassága. Kihúzódott, majd ismét belém nyomta magát, újra és újra. Lassan mozgott, mindenközben édes csókjaival hallgattatott el.
- Gyorsabban, Harry! – nyögtem ajkaira, mikor egy pillanatra megszakította ajkaink játékát.
Nem kellett kétszer mondanom, azonnal tempósabban kezdett lökni, minden egyes mozdulatával az élvezetemet növelve. Hátát karmolásztam, míg ő a melleimet gyúrta. Egymásnak préselődött a testünk, így hasa alja néhányszor a csiklómat súrolta, ezzel is gyönyört okozva nekem.
Hanyaggá váltak lökései, mellkasa gyorsabban kezdett hullámozni, ebből tudtam, hogy már közel jár, csakúgy, mint én. Elválasztotta ajkainkat, nyakamhoz hajolt, majd abba beleharapva élvezett el. Ahogy elérte a csúcsot, megremegett, így én is átélhettem addigi legnagyobb orgazmusomat.
Lihegve feküdt rajtam, ajkait elemelte a nyakamról, amin egy jókora lila foltot hagyott. Ezúttal édesen, lassan csókolt meg, s közben kihúzódott belőlem. Felkelt, levette magáról az óvszert, majd a közeli kukához vitte, s kidobta. Visszasietett mellém, leült, majd a mellkasára húzott, s simogatni kezdte a hajamat.
- Tudod, úgy érzem, remek párost alkotnánk mi ketten. – puszilta meg a homlokomat, hangján hallatszott, hogy mosolyog.
- A szexen alapuló kapcsolatok nem tartanak sokáig, ezt mindenki tudja. – mondtam egyhangúan, de belül sikítottam.
- Legyünk mi a kivétel, akik erősítik a szabályt.

Aine.