Kobra és Démon 18+

Ninoo-nak.

Beletépett az erős menetszél a hajamba, ami a bukósisakom alól lógott ki. Szorosan fontam körbe karjaimat az izmos felsőtesten, bár legszívesebben leugrottam volna mögüle. Egészen véletlenül, egy fogadás miatt kerültem bele a motoros bandába, de azóta is próbálok szabadulni. Ezek a srácok nem finomkodnak. Erőszakosak és képesek lennének bántani, ha megpróbálnék ellenük szegülni.
- Itt megállunk, szivi. – mondta Sam, az a srác, aki mostanában fuvarozott. – Te maradsz kint a kicsikémmel, bent vannak a kocsmában a többiek. Itt várj! – parancsolta, majd miután leszálltam mögüle, ő is felpattant a bőrülésből.
- Értem. – morogtam, semmi kedvem nem volt még egy ilyen éjszakához.
Egyenesen az ajtóhoz ment, ami mögött néhány másodperc alatt eltűnt, én pedig teljesen egyedül maradtam az éjszakában. Kicsit távolabb volt egy lámpa, azon kívül csak az épületből kiszűrődő fények világították meg a parkolót.
Hideg éjszaka volt, össze kellett húznom magamon a bőrdzsekimet, de csupasz lábaimon az sem segített. Amikor otthonról elindultam, még hét ágra sütött a nap, azonban gyorsan lehűlt a levegő. Megint felhangzott egy motor búgó hangja, tudtam, hogy újabb bandataggal bővül a bent ücsörgő társaság. Mosolyogva fordultam az érkező felé, de nem tudtam megállapítani, hogy ki ül a járgányon, ugyanis fényszórója elvakított. Pillanatok alatt közel ért hozzám, s azonnal tudtam, hogy az ellenséges banda egyik tagja.
Tudniillik, Londonban két nagy szövetség van, a miénk, vagyis a Kobráké, valamint egy másik, valamivel emberibb, a Démonoké. Ők rendes életet élnek, nem fosztogatásból és hasonlókból élnek, hanem általában van munkájuk. Mindig is vonzott a bandájuk, de ha átlépésre adtam volna a fejemet, a mi vezérünk megöletett volna.
Levette a kesztyűit, így feltűntek ujjai, melyeket legnagyobb csodálatomra nem díszített milliónyi tetoválás. Imádom, ha egy férfinek tinta van a bőrében, de a mi srácaink túlzásokba estek, valakinek már egy négyzetcenti szabad felület sincs a karjain. A bukósisakja kapcsához nyúlt, majd egyszerűen leemelte a fejéről.
Az első, amit kiszúrtam, sima arcbőre volt, ami szintén ellentétet képezett a többi motorossal, hiszen nálunk az számít valakinek, akinek van szőr az arcán. Rám villantak igéző kék szemei, melyről szőke haja vonta el a figyelmemet. Ha nem tudtam volna, hogy a Démonokhoz tartozik, biztosan beszélgetést kezdeményeztem volna vele, ám így nem mertem szólni hozzá. Ő azonban másképp gondolta.
- Helló, gyönyörűm! Hogy hívnak? – nézett mélyen a szemembe, miközben átemelte lábát a tankon, így már teljes magasságával tornyosult fölém.
- [T/N] vagyok, menj el, kérlek! – hadartam gyorsan, közben folyamatosan a kocsma felé pillantgattam. Ha meglátnák itt, valószínűleg félholtra vernék.
- Nyugalom, nem lesz semmi gond! – villantott rám egy lélegzetelállító mosolyt, majd néhány lépéssel mellém ért. – Mi van odabent, amitől így félsz? – nézett az épület irányába, majd a mögöttem parkoló motoron állapodott meg a tekintete. – Vagy úgy… ez esetben tényleg baj lesz, ha itt találnak.
- Igen, a te érdekedben menj el! – könyörögtem, próbáltam elrejteni hangomból a félelmet. Nem azért aggódtam, hogy őt elzavarják, hanem amiatt, hogy velem mit tesznek utána. – Kérlek!
Jóízűen felnevetett, majd egyik kezét rákulcsolta a csuklómra, s hatalmas léptekkel indult meg a motorja felé. Maga mögött rángatott, én pedig még sikítani sem mertem, annyira féltem a saját bandámtól. Lehúzta kezemről a sisakomat, amit mindig a könyék hajlatomnál lógattam, majd sietősen a fejemre nyomta. Saját bukójával is így tett, majd miután felvette a kesztyűit is, rám parancsolt, hogy üljek fel mögé, különben bajom esik.
Nem hezitáltam egy pillanatig sem, csikorgó fogakkal vetettem át lábamat a bőrülés fölött, majd az előttem ülő srác hasát karoltam át.
- Ügyes vagy, azt hittem, hogy nálatok csak üresfejű cicababák vannak. – nevetett fel, majd mielőtt válaszolhattam volna, gázt adott, s veszélyes gyorsasággal hagytuk el a sötét parkolót.
Talán fél órát utaztunk, talán többet, azt sem tudtam már, hogy merre kanyarogtunk. Egy hatalmas ház felhajtójára álltunk be, majd miután begurította motorját a garázsba, le is szálltunk róla. Volt bent még egy kocsi is, így tudtam, hogy ő is az a fajta motoros, aki nappal keményen dolgozik, s csak kikapcsolódásképpen rója az utakat éjszaka.
- Gyere, te Kobra! – morogta, majd a felkaromnál fogva átrángatott egy hosszú folyosón, ahonnan egy gyönyörű nappaliba értünk. Fájt, ahol szorított, de a legrosszabb az az érzés volt, amikor Kobrának nevezett.
- A nevem [T/N]! – mondtam idegesen, majd kirántottam magam a szorításából. Bosszúsan villogó szemekkel nézett rám, láttam, ahogy kidagadt egy ér a halántékán, de ahelyett, hogy bármit tett volna, csak szépen lassan megfordult, újra megragadta a karomat, s húzni kezdett.
Egészen a kanapéig mentünk, ahol egy nagyobb rántással ültetett le. Megtapogattam a fájó hátamat, tudtam, hogy azután egy darabig nem motorozhatok majd. Nem is bántam.
- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem, de azt én magam sem tudtam, hogy ezt hálálkodva vagy éppen mérgesen tettem fel. Nem akartam visszamenni a bandába. – Megölni? Megerőszakolni? Mit?
- Az öldöklés nem az én asztalom, ahhoz a ti társaságotok jobban ért… Viszont ez a másik… jól hangzik. – meredt rám, majd ledobta magáról a dzsekijét és a pólóját is. – Vetkőzz, szépség!
- Azt várhatod! – mondtam, s már a sírás kerülgetett.

Hirtelen csattant a keze az arcomon, mire végleg elszakadt a cérna, s megállíthatatlanul kezdtek folyni a könnyeim. Őt nem érdekelte semmi, csak eszeveszett tempóban kezdett megszabadítani a ruháimtól, s mire újra ki mertem nyitni a szememet, már csak egyetlen egy bugyiban álltam a szőke férfi előtt.
- Most pedig, engedelmeskedni fogsz, értetted? – nézett a szemeimbe, mire óvatosan bólintottam egyet. Elmosolyodott. – Nagyszerű. Szopj le!
Nem akartam teljesíteni a kérését, de muszáj volt, így lassan ereszkedtem a térdeimre, majd lehúztam róla fekete farmerét. Annak útját az alsónadrágja követte, majd miután az is leért a bokájáig, lerugdosta magáról. Felnéztem rá, de nem engedte, hogy sokáig húzzam az időt, mivel megfogta a hajamat és annál fogva kényszerített, hogy bekapjam a meredező farkát.
Erősen lökte a számba magát, a nem várt érzéstől még jobban sírni kezdtem. Mielőtt megmozdíthattam volna a fejemet, hogy kielégítsem, ő kezdett vad iramban döfködni csípőjével. Soha nem mélytorkoztam még azelőtt, de ezt ő teljesen figyelmen kívül hagyva nyomta számba egész férfiasságát. Hosszú ideig bent tartotta, csak akkor engedte ki, amikor már nem kaptam levegőt a fájdalomtól. Éreztem, hogy már nem kell neki sok, ezért erősebben kezdtem szívni, de ő hirtelen felállított, majd magának háttal fordított.
- Kutyában szeretem, remélem te is! – mondta, hangja sokkal mélyebb volt, mint amikor találkoztunk.

Lenyomta felsőtestemet a kanapéra, majd síkosítót nyomott a kezére és úgy nyomta fel két ujját. Először fájt, de miután már sokadszor simított végig a belső falamon, élvezni kezdtem. Eltűntek kényeztető ujjai, majd helyét vastag, kemény férfiassága vette át, amit egy pillanat alatt lökött belém. Felordítottam a fájdalomra, azt hittem, hogy szétszakadok.
- Nyögd, hogy Niall! – morogta, majd a hátamra borulva mozgott bennem tovább.
Nem engedelmeskedtem kérésének, s a második felszólítás után is némán tűrtem a munkáját. Kezdtem élvezni, amit csinált, ezért szorosan összepréseltem az ajkaimat, nehogy felnyögjek egy erősebb tolás következtében.
Ujjai a vállaimba martak, majd megfordított, így már a hátamon feküdtem, és az ingerült, de szexéhes férfivel néztem farkasszemet. Gyors mozdulattal lökte ismét belém magát, de nem mozdult, ezért önkéntelenül is megmozdult a csípőm, ezzel elárulva engem.
- Mit mondtam, Kobra? – szűrte fogai között, szemei izzottak a vágytól. – Addig foglak kínozni, amíg nem teszed azt, amit kértem.
- Niall… - csuklott el a hangom, mire elmosolyodott, s lassú ütemben kezdett mozogni bennem. – Niall! – mondtam már határozottabban, így elértem, hogy növelje a tempóját.
- Na, mi az, már élvezed? – kérdezte, akaratlanul is beleharaptam az ajkamba, miközben bólintottam. Szemei a számra tévedtek, csak akkor tűnt fel, hogy egész végig nem csókolt meg.
Nem kellett sokat várnom, leengedte az arcát, majd erősen tapasztotta ajkait az enyémekre. Enyhült a szorítása, amivel a vállaimat fogta közre, tolásai is finomabbak lettek, így teljes mértékben élvezni tudtam a vele való együttlétet.
Elvált tőlem, de nem messzire, csak a homlokomhoz támasztotta sajátját, így egymás szájára lihegtünk, és suttogtuk egymás nevét. Néhány hosszú tolás után elélveztem, de ő még javában mozgott bennem, ezért kettőnk közé nyúltam, s ujjaimat a heréin jártattam. Hatalmasat nyögött, majd rám borulva élvezett el.
- Jézusom, Niall! – ordítottam fel. – Én nem szedek gyógyszert! – mondtam idegesen, közben a hajamba túrtam, s lelöktem magamról fáradt testét.
- Húztam gumit, ne aggódj, Kobra. – válaszolt álmosan, majd a hátára gördült, így már láttam is az említett tárgyat, ami nagy valószínűséggel egy nem kívánt terhességtől mentett meg.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd figyeltem, ahogy a szőke ellenség lehúzza magáról az óvszert, majd a kukába dobja. Visszasétált a kanapéhoz és mellettem foglalt helyet. Egyik karját a vállamra vezette, s annál fogva húzott mellkasára.
- Meg fognak ölni… - mondtam elmélázva, a szoba másik vége felé bambultam. – Lepaktáltam az ellenséggel, nekem végem.
- A mi bandánk sokkal nagyobb és erősebb. Biztonságban leszel… főleg azért, mert a vezér csaja leszel. – mondta mosolyogva, én pedig idegesen húzódtam el tőle.
- Azután, ami közöttünk történt, odadobnál egy vén fasznak? – akadtam ki, éreztem, hogy az időközben abbamaradt sírásom megint feltörni látszik.
- Hé, csak huszonegy vagyok! – mondta sértődötten, amitől kikerekedtek a szemeim.
- Az nem lehet… - mondtam, hangom megint megremegett. – Te túl fiatal vagy, nem lehetsz te a Démonok vezére. – hitetlenkedtem.
- Szokj hozzá a gondolathoz, Kobra. – mosolygott rám, majd maga alá gyűrve csókolt meg, ezzel újra életre keltve a tüzet.

Aine.

Méhkirálynő 18+

Lilth-nek.

A táncórámról tartottam hazafelé, már sötétedett. Nagyon elhúzódott az óra, így mindenki kapkodva távozott, hogy minél hamarabb otthon lehessenek. Már majdnem az utcánkba értem, amikor rájöttem, hogy a kulcsomat, telefonomat és irataimat tartalmazó kistáskát az öltözőben hagytam. Normál esetben figyelmen kívül hagytam volna, de mivel a szüleim éppen egy esküvőre voltak hivatalosak, nem tartózkodtak otthon a hétvégén. Egy reménytelen sóhaj futott ki ajkaim közül, majd kelletlenül bár, de amilyen gyorsan csak tudtam, visszafordultam az iskola felé.
A tornatermet nem kaptuk meg, így kénytelenek voltunk egy régi helységet átalakítani a pincében. Soha nem volt gondunk vele, bár kicsit igazságtalannak találtuk, hogy mi nem használhatjuk a hatalmas, fényes csarnokot. Mindig mögé kellett sétálni, majd egy kicsi, fémajtós házban található lépcsősoron leereszkedni.
Lefelé siettem a nyikorgó fokokon, majd az egyik öltöző felé vettem az irányt. Örültem, hogy senki nem vitte el a cuccaimat, mivel volt már rá példa, hogy eltűnt ez-az. A vállamra vettem táskámat, majd a nagyobb, edzős ruhákat tartalmazó zsákot is magamhoz vettem, így indultam meg ismét. Egy kicsi fény szűrődött ki a próbateremből. Magamban szitkozódtam, hiszen a többséget nem érdekli az energiapazarlás, ezért gyakran hagyják égve a lámpákat. Odasiettem az ajtóhoz és már éppen kapcsoltam volna le a fényeket, amikor halk dobogásra lettem figyelmes. Az a fiú állt ott, aki iránt sokáig gyengéd érzelmeket tápláltam, ám az utóbbi időben annyira csúnyán viselkedett velem, hogy már nem tudtam úgy nézni rá, mint azelőtt. Niall a focicsapat kapitánya, az iskola büszkesége.
- Te meg mit csinálsz itt? – kérdeztem idegesen, mikor beljebb léptem. – Menj fel a terembe, te bemehetsz oda is, nem?
- Nem kell rögtön nekem esni, [T/N]! – mondta nyugodtan, kezeit maga elé tartotta. – A pincébe bárki lejöhet, nem csak a táncosoké.
- Az lehet, de neked például semmi keresnivalód itt. – kezdtem neki megint. – A nagy Niall Horan netán táncolni akar, azért jár ide le? – kérdeztem cinikusan, de ahelyett, hogy felnevetett volna, csak lesütötte a szemeit.
- És mi van akkor, ha igen? – nézett fel rám mérgesen, én csak kuncogni tudtam rajta. – Menj, mondd el mindenkinek, hogy mekkora lúzer vagyok, gyerünk! – emelte fel a hangját.
- Én… nem… nem vagyok olyan, mint te. – mondtam félig dadogva.
Elképedve nézett rám, száját résnyire tátotta, s szemein tisztán látszott a döbbenet. Más helyzetben nem mertem volna visszaszólni neki, de túlságosan magas labda volt, hogy kihagyjam. Hirtelen becsapódott egy ajtó, én pedig ijedtemben hatalmasat ugrottam.
- Kérlek, mondd, hogy ez nem az volt, amire gondolok! – mondta kétségbeesetten, hangja nyöszörgős volt.
- Nem hiszem el! – túrtam a hajamba, majd rohanni kezdtem a lépcső felé, mindhiába.
Percekig dörömböltünk mindketten a hatalmas vasajtón, de a gondnok nem hallott meg minket. Esténként mindig bezárja a termet, de még sosem jártam így. Ordítoztunk, ahogy csak a torkunkon kifért, bár mindketten tudtuk, hogy veszett ügy. Ráadásul a pincében még térerő sem volt.
- Nagyszerű! Most el kell töltenem egy teljes éjszakát a méhkirálynővel! – méltatlankodott, mire nekem kikerekedtek a szemeim. Ugye csak rosszul hallottam?

- Bocsáss meg, mit mondtál? – kérdeztem ridegen.
- Ne játszd a süketet, [T/N]. – ordított rám idegesen.
Még sosem láttam annyira kifordulva önmagából, bár tudom róla, hogy nem az a jó fiú, akinek mindenki tartja, mégis meglepett. Leült az egyik padra, amire általában csak a vizeinket pakoljuk, amíg táncolunk. Lábait keresztbe rakta, majd magára húzott egy nagyobb pokrócot, ami még egy régi pizsamaparti után maradt lent.
- Most ott fogsz ácsorogni, vagy leszállsz a magaslóról és ideülsz mellém? – kérdezte éllel a hangjában, amiért legszívesebben arcon csaptam volna. Pedig ha ismerne…

- Miért vagy velem ilyen bunkó? – tértem rögtön a tárgyra, miután lehuppantam a padra, kicsit távolabb tőle.
- Megvannak a magam okai, elhiheted. – fintorgott.
Arrébb csúszott, így már csak tíz centi maradt a lábaink között, majd könnyedén átdobta rajtam a takaró másik végét is. Éppen ideje volt, mivel lent nagyon hideg tud lenni, főleg éjszaka. Csendben ültünk, Niall néha ásított egyet, de azon kívül más hangot nem hallatott. Kicsit már rosszul éreztem magam amiatt, hogy utál, vagy baja van velem, ezért egy óvatos torokköszörülés után rákérdeztem.
- Niall, össze leszünk zárva egy darabig, és szerintem mindkettőnknek jót tenne a másik társasága. Elmondod, hogy mi a bajod velem? – néztem rá, ő azonban a szemben lévő tükröt nézte egy bárgyú mosollyal.
- Vajon mi lehet a bajom, kedves [T/N]? Te vagy a tökéletes királylány, akihez szólni sem lehet, leharapod a fejemet, ha lejövök ide, beszélgetni kezdek, te pedig faképnél hagysz… Elegem van ebből. – mondta, s miközben beszélt, hangja szépen lassan átváltott egy ijesztő tónusba.
- Nem tudom, miről beszélsz! Ha nem lennél velem mindig olyan lekezelő, akkor én sem kezdtem volna kiabálni veled az előbb. – kezdtem bele, egyre jobban sodródtam a türelmem határa felé. – Egyébként is, mikor szóltál hozzám utoljára?
- Ma akartam… - sütötte le a szemeit ismét. – Te megközelíthetetlen vagy, tudom jól, de én próbálkoztam… tegnap is, azelőtt is… egy ideje minden nap meg akartalak szólítani, de…
- De mi? – néztem rá kérdőn, mikor már meguntam a várakozást.
- De te rohadtul a suli közepe vagy, ugyan mit akarnál egy focistától? A francba is, megijesztett, hogy visszautasítanál! – kelt ki magából.
Meglepődtem a szavain, azon, hogy szerinte annyira népszerű lennék, azon, hogy nyitni akart felém, mindenen. Egy ideig csak hitetlenkedve néztem rá, majd jóízű nevetésben törtem ki. Ahányszor átgondoltam, mit is mondott, mindig viccesebben hangzott.
- Erről beszéltem. – morogta, majd fel akart állni, én azonban a kezéért nyúltam, s egy rántással visszaültettem a padra. Megéri az a sok edzés. – Mit akarsz még?
- Figyelj, nem tudom, miből szűrted le, hogy annyira sok barátom van, de azt hiszem, hatalmasat tévedtél. Egyébként pedig melyik lány utasítana el téged? – néztem rá még mindig jókedvűen, néha fel-felkuncogtam. – Niall, azt hiszem, egy kicsit lebecsülöd magadat.
- Nem vicces! Mindig vannak körülötted, nekem pedig alig vannak barátaim a posztom miatt. – mondta egy kicsit hangosabban megint, de rögtön visszavett, amikor haragosan néztem rá. – Egyszóval senki nem mer odamenni hozzád, hogy randit kérjen, vagy ilyesmi, mert te vagy Miss. Tökély. – hadarta, majd hangosan felsóhajtott és a terem végét kezdte nézni, hogy ne kelljen engem látnia.
Szóval randira akart hívni? Engem? Örömömben majdnem felugrottam, de nem tettem inkább semmit, mert az furcsán vette volna ki magát. Ő is annak a tipikus népszerűségnek örvend, mint a csapata többi tagja. Mindenki imádja, állandóan bulizni jár, a táncosok kedvenc témája, a srác, akibe a fél iskola belezúgott. Nem mondanám, hogy annyira rajongom érte, mint a többi lány a suliban, de tény, hogy nekem sem közömbös. Általánosban végig szerelmes voltam belé, még a gimnázium elején is, csak az utóbbi időben sokalltam be a szemétségéből.
- Viccelsz velem, Niall? – kérdeztem, hangom torz volt a visszafojtott nevetéstől. – Fordulj meg kérlek, ha hozzád beszélek!
Minden szó nélkül nézett rám, de nem volt sok ideje rá, mivel éhesen tapadtam az ajkaira, de ő nem viszonozta a csókomat.
- Ne haragudj, azt hiszem, félreértettük egymást. – mondtam, miközben az arcom vörösre színeződött, s 

kivert a víz. – Sajnálom!
- Most mondhatnám, hogy én is, de az az igazság, hogy piszkosul élveztem. – mondta vigyorogva, majd magához rántott és úgy kebelezte be ajkaimat.
Nyelve rögtön átsiklott a számba, de nem bántam a gyors tempóját. Akaratosan csókolt egyre mélyebben és mélyebben, kezeit a hajamba vezette. Átlendítettem a lábamat csípője fölött, így az ölébe ültem, ahonnan még jobban tudtam kényeztetni. Kemény farka nekem feszült, s mikor mozgatni kezdtem a fenekemet, ő hatalmasakat nyögött.
- Kislány, ezt most fejezd be, vagy itt foglak megdugni! – dörmögte a fülembe, amitől megborzongtam.
- Állok elébe. – mondtam én is, majd ismét hozzádörzsöltem magamat.
Néhány másodperc alatt megszabadított a felsőmtől és az az alatt lévő melltartómtól, majd kezeit bevetve kezdett kényeztetni. Míg a melleimet masszírozta, addig a nyakamtól elkezdett lefelé haladni csókjaival, ezzel az őrületbe kergetve engem. Hirtelen megszakítottam a közöttünk lévő kontaktust, majd megszabadítottam a pólójától. Ismét csókolózni kezdtünk, de közben felálltunk, így már le tudtuk húzni egymás nadrágját, s az alsóneműinket. Előhalászott egy óvszert a táskájából, majd miután magára görgette, leült elém.

- Lovagolj meg, szépségem! – nézett mélyen a szemembe, mire én azonnal teljesítettem a kérdését.
Egyszerre nyögtünk fel, amikor belém csúszott pénisze vége, majd néhány rövid mozdulat után magamba fogadtam teljes hosszát. A szemeibe néztem végig, láttam benne a tüzet, ami engem is forrón tartott, így még gyorsabban tudtam mozogni. Kezeit közénk vezette, s ujjaival a csiklómat izgatta.
- Mind- mindjárt… Niall! – nyögtem, majd egy hatalmas sikítással elélveztem a farkán. 

Remegett minden porcikám, megmozdulni sem tudtam, olyan intenzíven tört rám az orgazmus, ezért Niall a derekamnál fogva gyűrt maga alá, s úgy kezdett eszeveszett tempóban lökni. Folyamatos mozgásának köszönhetően hosszasan érezhettem a gyönyört, melyet csak tetézett mélyről jövő morgása és farkának erős remegése, mikor ő is átlépte azt a bizonyos határt. A nyakamba lihegett, mellkasa szabálytalanul és nagyon gyorsan járt fel-alá, szíve pedig hevesen vert.
- Nem voltam nagyon durva, [T/N]? – emelte fel a fejét, hogy a szemeimbe nézhessen. Nem legesen megráztam a fejem, majd egy mosoly kíséretében csókot nyomtam duzzadt ajkaira. – Mit szólnál, ha ez máskor is megtörténne?
- Azt hiszem, tetszene. – haraptam bele az ajkaimba, amitől felcsillantak a szemei.
- És egy kávéban benne lennél holnap reggel, ha kiszabadultunk? – vigyorgott rám. – Nem szeretném, ha csak a testiségekről szólna.
- Benne, viszont most aludjunk, kérlek. – néztem rá könyörgőn, s újra megcsókolt.

Gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháinkat, majd kerestünk egy tornamatracot, amin végre aludhattunk. Szorosan vont magához, s miközben egy halk dalt dúdolt, én szépen lassan a mellkasán szenderültem álomba.

Aine.

Éjszakai part (18+)

Fanninak!

A legjobb barátnőm családjával vagyok nyaralni a tóparton. Szinte testvérekként tekintünk egymásra, így kézenfekvő volt, hogy jövök velük. A napunkat a víz mellett töltöttük, élveztük ahogy a forró nap barnítja a bőrünket. Közben csacsogtunk, koktéloztunk és ahogy minden lány, a fiú kínálatot is felmértük. Akadt jó pár pocakos papa, helyes fiú viszont annál kevésbé.
- Az a társaság cuki - bökött a háta mögé Cara. Nem voltak túl szimpatikusak.
- Szerintem tipikus nagyképű pávák. Felejtsd el - ráztam meg fintorogva a fejem és beleszürcsöltem epres koktélomba. Cara persze nem nyugodott és könnyed szemezésbe és flörtölésbe kezdett a csapat egyik tagjával. Én már csak próbáltam észrevétlen maradni mellette.
- Menjünk oda.
- Nem, ugyan már Cara - teremtettem le. Durcásan vágta vissza magát a napozó ágyba, viszont pechemre a teljes fiú csoport megindult felénk. Magamban imádkoztam, hogy elkerülnek, de lehuppantak mellénk. Cara azonnal könnyed fecsegésbe kezdett a szőkével, míg mellém egy hosszabb hajú, tetkós srác ült le. Talán ő volt az egyetlen, akinek nem volt élre vasalt haja.
- Hello szépségem. Bekenjelek? - vigyorgott rám, mire a többi fiú nevetni kezdett.
- Álmodozunk, Fürtöske? Ha nem vetted volna észre én nem flörtölök órák óta veled, mint Cara a szöszivel. Azt hiszem ez jelent valamit.
- És mit? Hogy még nem vettél észre? - ült át az én ágyamra. Vigyora egy percre sem csökkent.
- Hogy lehetsz ilyen egoista?
- Tudod a helyben lévő part összes csaja úgy bámul, mint aki még nem látott férfit. Ez alól nem gondolom, hogy te kivétel lennél.
- Ouw, mégis  az vagyok. És ahogy mondtad van választékod, szóval további szép napot - csúsztattam szememre a napszemüvegem és hátradőltem. Láttam, ahogy szavaim hallatán igencsak meglepődik, majd a szemeit forgatva odébb áll. Nem gondolom, hogy hozzá lenne szokva az elutasításhoz.
A délutánom innentől azzal telt, hogy egyedül fetrengtem a parton. Cara mellettem feküdt, de nem igazán tűnt fel a jelenléte. Megfogadtam, hogy többet nem jövök vele nyaralni. Ennél talán még  az apukája is jobb társaság lenne. Hat körül lehetett, amikor inkább ott hagytam és a nyaralójuk felé indultam. Cara szülei megajándékoztak egy finom vacsorával, majd az ágyamon ülve Facebookoztam, amíg Cara meg nem unja újonnan szerzett társaságát.
- Este bulizunk! Nick hívott, megyünk! Itt a parton lesz, jó lesz, csak menjünk. Légyszi - rontott be a szobába pár órával később barátnőm. Hadarásán kissé nevetni kezdtem, mintha hajtaná valaki hátulról.
- Menj nyugodtan, én alszom egy jót.
- Nem, velem jössz (T/N). Nélküled nem olyan.
- De te úgyis Nickel leszel, én minek kellek? Gyertyát tartani?
- Aha - nevetett, amin már csak a szememet forgattam. - Amúgy bejössz Nick haverjának.
- Elküldtem a bánatba, nem érdekel.
Már csak Cara nagy sóhajtását hallottam, majd drámaian vágta be maga mögött a fürdő ajtaját.
Végül tizenegykor már ezerrel készülődtünk. Igen, én hülye belementem. Nem bírtam tovább hallgatni Cara hisztijét, megbolondultam volna tőle. A hajam hullámokban omlott a hátamra, a szememet szem ceruzával emeltem ki, nem vittem túlzásba. A ruhám mindössze egy magas derekú, norvég mintás szoknyából és fehér, pánt nélküli topból állt. Pár ékszert tettem fel, majd fekete tornacipőmet felhúzva siettem barátnőm után, aki már a bejáratban várt. Ő persze jobban odatette magát. Egy mini ruhát viselt, ami épphogy takarta a fenekét. Azt hiszem tényleg kell neki ez a fiú.
A part ezen szakaszán már dübörgött a zene. Az emberek a stégen kialakított tánc parketten táncoltak, volt aki a vízben szórakozott, a maradék pedig a pult mellett álldogált és ivott. Nem tűnt rossz bulinak. Nick és csapata hamar megtalált minket, Cara pedig pillanatokon belül el is tűnt mellőlem. Nagyot sóhajtva indultam kicsit távolabb az őrjöngő emberektől és ültem le egy másik stégre, pár méterre onnan.
- Most is elküldesz melegebb éghajlatra, vagy leülhetek? - jelent meg nem sokkal később mellettem a Fürtös.
- Ha nem lesznek egoista csajozós dumáid, leülhetsz.
Kissé kuncogva foglalt helyett mellettem és csöndben pásztázta a vizet, ahogy én is tettem. Jó volt, hogy nem voltam egyedül. Igazából bele sem gondoltam mi lett volna, ha Cara tényleg egyedül hagy itt, az ismeretlen emberek között.
- Hogy hívnak?
- (T/N), és téged?
- Harry Styles. Miért voltál olyan ellenséges?
- Már megmondtam- sóhajtottam fel. - Nem szeretem, ha valaki ennyire mindenáron hajszolja a nő társaságát. Lehetett volna azt szimpatikusabban is.
- Oké.
Ennyi volt a válasza. Nem akartam megbántani vagy ilyesmi, igazából nem is értem miért nyomasztott belülről a dolog. Délután még meg akartam volna fojtani, most meg legszívesebben megölelném és hozzábújnék. Furcsa. Olyan közel ült hozzám, csupasz combom hozzáért az övéhez, amit szűk fekete nadrág takart. A karunk néha összesúrlódott, éreztem a testéből áradó hőt és ész veszejtő illatát. Mindenáron próbáltam ezeket a gondolatokat az agyam egyik elveszett bugyrába rejteni, de nem igazán volt a segítségemre. Keze a combomra vándorolt, miközben továbbra is a vizet fürkészte. Mintha mi sem történne, én pedig már majd föl forrok belülről. Kézenfekvő lenne fejest ugranom a vízbe. Pár perccel később szemeit rám emelte, azonnal összetalálkozott az enyémekkel. Az ajkamba haraptam zavaromba és lehajtva a fejem újra a vizet néztem. Hála istennek nem adta fel, arcát közelebb dugta az enyémhez, kissé elém hajolva. Éreztem a számon a leheletét, és minden vágyam a csókja volt. Miután bebizonyosodott, hogy nem húzódok el azonnal munkába kezdett. Ajkait erőszakosan nyomta az enyémre. Eleinte lágyan kóstolgatta azt, majd a nyelvemet kutatta. Kissé elmosolyodtam mohóságán, de azonnal elfogadtam azt. Nyelvünk heves táncba kezdett, miközben kezei a combomat matatták. Én meg csak ültem mellette, kezeim az ölembe voltak és eszembe sem jutott, hogy valamit kezdenem kéne velük. Annyira ész veszejtően csókolt, az agyam minden része kikapcsolt tőle.
Amikor elszakadt tőlem mindketten kapkodtuk a levegőt. Egy enyhe mosollyal nézett le rám, majd az ölébe húzott. Az egyik lábamat átvetettem rajta, így lovagló ülésben ültem rajta. Most már könnyű szerrel öleltem át a nyakát és csókoltam meg én őt újra. Azonnal viszonozta azt, miközben  hatalmas keze a combomra tapadt. Lassacskán kezdett a fenekem felé araszolni a  szoknyám alatt, miközben továbbra is a csókjával bódított. Amikor megéreztem az ujjat központomnál elszakadtam és nagyokat pislogtam rá.
- Azt hiszem elfelejtetted hol vagyunk.
- Egy kihalt stégen, távol az emberektől. Ugyan (T/N), a kutya se jár erre - simított végig rajtam újra, amire a szemeim azonnal lecsukódtak és felsóhajtottam. - Viszont ahogy érzem a tested ellent mond a kicsit szádnak. Kicseszettül nedves vagy nekem, Baby.
Az ajkamba harapva próbáltam elnyomni a nyögésemet, amit mocskos szavai kiváltottak belőlem. Kezem az öv csatjához vezettem, végigsimítottam fehér pólója alatt a hasán, majd kicsit felemelkedve róla húztam le a térdéig a nadrágját és az alsónadrágját. Merevedése már a hasáig felcsapott, kissé mosolyogva néztem fel rá.
- Egész nap rád vártam.
- Azt mondtad jó a felhozatal a parton.
- Kár, hogy egyik se kellett- rántotta meg a vállát, mire felnevettem és megcsókoltam. Kezei megfogták a csípőm, majd mielőtt magra húzhatott volna elhúzódtam tőle.
- Nem akarok gyereket.
- Elvetted az eszemet - rázta meg a fejét, majd a farmerje zsebéből előhalászta a szürke tasakot. Mosolyogva vettem ki a kezéből és görgettem fel neki. Élmény volt nézni amint érintésemre lehunyja a szemeit. Lassan ereszkedtem rá, miközben mindkettőnk szájából egy elégedett sóhaj szakadt fel. Csípőmet lassan kezdtem ringatni előre-hátra, míg ő ajkaival  a nyakam vékony bőrét kínozta. Nyögésünk egyre szaporább lett, amikor fáradtam körbeölelte a derekam és mozgatott magán. Tényleg figyelmes volt, és különösen tetszett, hogy én irányítom a showt. Nagy sóhaj szakadt fel a torkából, amikor egy kisebb kört írt le a csípőm.
- Istenem, (T/N). De rohadt jó vagy - zihálta a fülembe. Még pár hasonló mozdulat meg is hozta a gyümölcsét. Egymás csókjával próbáltuk tompítani hangos nyögéseinket a csúcsra érve. Lihegve borultam a nyakába és bújtam hozzá, míg ő a hátamat simogatta és csupasz vállamra hintett pár puszit.
- Visszamegyünk?
- Ühüm- bólintottam, miközben leszálltam róla.
Megvártam míg picit rendbe hozza magát, majd visszafelé vettük az irányt az őrjöngő emberek közé. Közben kezei az enyémet keresték és egy mosolyt küldve felém kulcsolta össze őket.
- Hoppá, csak én látom azt az összekulcsolt kezet ott? - vigyorgott rám Cara.
- Köszönet, amiért lehoztad - kacsintott rá Harry, amin már csak kuncogtam és körbeölelve a derekát csókoltam meg.

Mila

Az edzőm 18+

Dreamy Girl-nek.

Gyorsan rohantam a közeli focipálya felé, már teljesen elkéstem, de még próbáltam menteni a menthetőt. Otthon rögtön edzőruhába, vagyis melegítőbe bújtam, hogy amikor odaérek, már ne kelljen azzal vacakolnom, hogy öltözködjek. A hideg levegő csípte az arcomat, torkomban kellemetlen érzés terjedt szét, ahogy számon át próbáltam levegőhöz jutni. Hajam mögöttem lobogott, menet közben kötöttem lófarokba, biztosan kócos volt.
Lány létemre imádom a focit, ezért már nagyon sokat szekáltak, ki akartak tiltani a csapatból, sőt még a legjobb barátaim is elfordultak tőlem. Szerintük egy lány maradjon a vásárlásnál és a körömfestésnél, ne kezdjen olyan sportot, amiben nem állja meg a helyét. Ahhoz képest, hogy nem vagyok fiú, rengeteg gólt lőttem már, sőt, még egy ösztöndíjat is nyertem a városi sport egyetemre.
Amikor megláttam a füves részt, még nagyobb tempóra kapcsoltam, így egy perc múlva már az edzőm előtt álltam lihegve. Utálja, ha kések.
- Bocsánat, edző bá, de egy kicsit elaludtam. – vakargattam meg a tarkómat, mire csak legyintett egyet, és a pálya irányába biccentett a fejével. – Megyek már.
Louis, vagy, ahogy mi nevezzük, edző bá, egy a húszas évei közepén járó, irtózatosan szexi focista, aki ahelyett, hogy magának csinált volna fényes karriert, úgy döntött, hogy inkább fiatalokat készít fel a sikerre. Rengeteg elismerést kap mindenhonnan, több neves fociklub is szerződtetni akarta már, ám ő mégis minket választott. Kora ellenére magázzuk, bár én sem tudom pontosan, hogy miért. Remek ember, vicces, megértő, de kellően szigorú is. Számomra ő jelenti a tökéletességet, de sajnos ő tudomást sem vesz rólam, mivel majdnem hét évvel vagyok nála fiatalabb.
- Jól van srácok, ma csak kapura lövünk, rossz idő van, mindjárt esik, nem maradunk sokáig. – harsogta a mi kedvenc edzőnk, majd a sípjába fújva jelezte, hogy induljunk meg a pálya végéhez, ahol gyakorolni fogunk. – Josh, nyomás védeni, a többiek fognak labdát, és rárúgják! – hangzott fel megint, majd újra megszólaltatta a sípját.
Josh a kapusunk, a város egyik legjobb védője. Sokáig az ellenséges klubnál focizott, de mikor rájött, hogy nálunk többre viheti, átigazolt, így már szinte sérthetetlenek lettünk.
Sorban haladtunk, mindenki megpróbált túljárni a fiú eszén, azonban ő nagyon fürge volt, így az összes lövés közül csak kettőt nem tudott kivédeni. Megint körbeértünk, újra és újra. Mindössze fél óráig játszottuk ezt, amikor is egy hatalmas mennydörgés kíséretében szakadni kezdett az eső.
- Mára végeztünk, vigyétek be a labdákat, sziasztok! – ordított Louis. Mindenki megfogta a labdáját, és amilyen gyorsan csak tudtunk, berohantunk a féltető alá. A srácok nem szégyenlősködtek, előttem, a csapatoknak fenntartott pihenőhelyen húzták át a ruháikat, én azonban a táskámmal együtt bevonultam az öltözőbe.
Soha nem zártam még be az ajtót, mivel a fiúk tiszteletben tartják, hogy öltözködni akarok, míg én nem mondom el senkinek a történeteket, melyeket edzésen osztanak meg egymással. Ledobtam a cuccaimat a legközelebbi padra, majd a felsőmet áthúztam a fejemen, így már csak egy trikó és az alatta lévő sportmelltartó maradt rajtam. A nadrágomtól is megszabadultam, és már akartam felhúzni a farmeromat, amit még otthon gyorsan beledobta a táskámba, amikor hirtelen megnyikordult az ajtó, ezzel jelezve, hogy valaki belépett a helységbe. A fejemben már fontolgattam, hogy egy óriási pofonnal indítom a beszélgetést, de amikor megfordultam, az edzőmmel néztem farkasszemet. Tekintete izzott, testemen cikázott végig, majd összekapcsolódott az enyémmel.
- [T/N], nem beszéltünk még a késésekről? – kérdezte a szokásosnál sokkalta mélyebb hangon. – Tudod, hogy mindig büntetőt kap az, aki késik. – morogta, s egy lépéssel közelebb jött hozzám.
- Tudom, edző bá, és sajnálom is, de véletlenül nem állítottam be az ébresztőórámat, és mire felébredtem, mát késésben voltam. – mondtam könyörgő pillantással, de arca nem változott. Nem érdekelték a kifogásaim. – Ne tessék kiküldeni a pályára, szakad az eső. – húztam fintorra a számat.
- Én most nem futásra gondoltam. – nyalta meg a száját, amitől egyszerre indultam be, és ijedtem meg. – Máshogy is elsimíthatnánk a dolgot, nem igaz? – kérdezte huncut mosollyal.
Szívem hevesen kezdett verni, az agyam túlságosan is le volt maradva a tetteimhez képest, mivel akaratlanul is bólintottam egy aprót. Rögtön egy hatalmas vigyor terült szét a száján, s közelebb lépve hozzám lecsúsztatta a trikóm pántját. Nedves puszikkal hintette be a nyakamat, végignyalt a kulcscsontomon, majd orrával végigsimított állam vonalán, hogy aztán ajkait az enyéimre tapaszthassa. Régen nem éreztem már hasonlót, mint akkor, abban a pillanatban, az edzőm karjaiban.
- Egy ideje már meg akartam ezt tenni. – morogta a számra, majd alsó ajkamba harapott, s egy kicsit meghúzta azt. – Olyan izgató, amikor a pályán rágcsálod. – suttogta.
Szó nélkül nyugtáztam magamban, hogy nem csak én vágytam rá testileg, azonban mosolyomat nem tudtam elrejteni. Tenyerét a csuklóm köré kulcsolta, majd levezette egészen az ágyékáig, s merev férfiasságához érintette a kezemet. Elvesztettem az eszemet, s sürgetőn, akaratosan csaptam le ajkaira, amitől egy hangos nyögés csúszott ki formás ajkain.
- Beindultunk, kislány? – nézett le rám jókedvűen, amikor egy pillanatra elválltak ajkaink.
Hatalmas kezeit a derekamra helyezte, majd szépen lassan becsúsztatta a felsőm alá, amit egy pillanattal később már le is hámozott rólam. Szemei felcsillantak, s ismét végigfuttatta nyelvét az alsó ajkán.
- Ha hiszed, ha nem, engem iszonyatosan feltüzelnek a sportmelltartók. – simított végig a pamut anyagon, mely az utolsó darab volt, ami a felsőtestemet fedte, de attól is gyorsan megszabadult. – Tökéletes vagy!
Szívem hevesebben kezdett kalapálni, mint addig, kijelentése hatására csak még jobban belezúgtam a tiltott gyümölcsbe. Nem húztam tovább az időt, melegítőjén lehúztam a zipzárt, majd izmos vállain végigsimítva toltam le a testéről. Sípjától is megszabadultam, majd azt követte a pólója, amin az egyesületünk címere díszelgett. Mellkasát alig fedte szőr, de amit felfedeztem rajta, az nagyon beindított. A nyakától, egészen a „v”- vonaláig csókoltam kidolgozott testét, kockáira egyesével hintettem puszikat. Nadrágja szélénél végigfuttattam a nyelvemet, amire állatiasan hördült fel.
- Szopj le, szépségem! – markolta meg a hajamat, ezzel kényszerítve ágyékával egy szintre.
A guggolásból térdelésre váltottam, hogy kényelmesebben hozzáférjek szerszámához. Gyors mozdulatokkal csatoltam ki az övét, majd lehúztam a farmerját a bokájáig. Onnantól már ő rugdosta le magáról cipőivel együtt. Alsónadrágja is hasonlóan végezte, így szemtől szembe kerültem Louis legféltettebb kincsével.
Óvatosan csúsztattam a számba hosszát, azonban nem mindennapi méretének köszönhetően, csak félig tudtam bekapni. Nyelvemmel izgattam a végét, míg ajkaimat köré fonva mozgattam a fejemet. A kényeztetésem hatására trágár szavak és hangos nyögések hagyták el az edzőm száját, majd hirtelen elhúzódott tőlem. Tudtam, hogy közel járt, nem bántam volna, hogyha a számba spricceli örömnedvét, ám ő más helyre tartogatta.
- Feküdj le a padra! – utasított, majd a mögöttem lévő ülőalkalmatosságra mutatott. – A hátadra.
- Mmm, úgy szeretem a legjobban. – morogtam a lehető legkéjesebben.
Ördögi mosoly húzódott ajkaira, majd vadul rálökött a kemény fára. Szemeim könnybe lábadtak az ütéstől, amit a hátammal fogtam fel, de ő egy pillanatra sem lassított, csak letépte a bugyimat, majd felém kerekedett. Tényleg eluralkodott rajta a vágy, ami egy kissé megrémisztett. Durván nyomta le testemet a padra, majd szétfeszítve térdeimet, hirtelen belém nyomta teljes hosszát. Felordítottam a kínzó fájdalomtól, próbáltam ellökni, de ő sokkal erősebb volt. Gyors tempóban kezdett mozogni, erős lökései hihetetlenül feszítettek.
- Ez az, baby, üvölts csak, nem hall senki! – mondta erőszakos hangon, csípőjével megállás nélkül döfködött.
Felzokogtam a fájdalomtól, és annak ellenére, hogy először mennyire kívántam őt, akkor megbántam még azt is, hogy beléptem a csapatba. A feszítő érzés szüntelenül jelen volt, magamban azért imádkoztam, hogy minél előbb vége legyen az aktusnak, azonban féltem is, mivel óvszert nem húzott.
- Bassza meg! – ordított fel, majd egy minden addiginál mélyebb lökéssel belém ürítette nedvét.
A sírásom nem csillapodott, odalent égető fájdalmat éreztem, de legjobban a szívem sajgott, amiért pont ő tette ezt velem. Gyorsan magamra kaptam az izzadt melegítőm, az sem érdekelt, hogy sem melltartót, sem bugyit nem vettem alá, csak a táskámat felkapva rohantam ki a helységből. Hallottam, hogy a nevemet kiáltotta, de én megállás nélkül futottam végig a folyosókon, egészen a pálya széléig, ahol sírva hívtam fel apát, hogy vigyen haza.

***

Még aznap elmentem a gyógyszertárba, ahol vettem néhány szem esemény utáni tablettát, és csak reménykedtem, hogy hatásos lesz. Nem akartam, hogy bármi is legyen abból a szörnyű délelőttből.
Sírva keltem és feküdtem napokig, az edzéseket is kihagytam. A csapattársaim érdeklődtek felőlem, hogy miért nem voltam, de mindig csak leráztam őket annyival, hogy „beteg vagyok”. Ők az utolsók, akiknek valaha is hazudnék, de nem mentem volna semmire azzal, ha mindent elmondok nekik, elég volt, hogy a legjobb barátnőmnek kisírhattam magamat. Ő is bosszút esküdött az edzőm iránt, azonban én lenyugtattam, bár magam sem tudom, hogy pontosan miért. Talán azért, mert nem akartam, hogy mindenki sajnálkozzon, talán azért, mert még mindig nem múltak el az érzéseim? Nem tudtam volna megmondani. Egy héttel később megcsináltam több féle terhességi tesztet is, szerencsémre az összes negatív lett, így végre megnyugodhattam, hogy a gyógyszer, amibe nem fektettem túl sok bizalmat, megtette a hatását.

***

Majdnem egy hónappal később mentem először edzésre, ruhám alatt rendes, merevítős melltartó volt, megfogadtam, hogy soha többet nem veszek fel a sportoláshoz valót. Amolyan kabala volt csak, nem számított semmit, mégsem tudtam volna elhagyni. Mikor a srácok megláttak, egyként futottak felém, s mindannyian az ölelésükbe zártak. Louis távolabb állt, szemei kikerekedtek, ajkai ’o’ alakot formáztak, mikor meglátott. Azt hitte, hogy miatta abbahagyom a focit?
- Annyira örülök, hogy megint itt vagy! – ujjongott Clark, az egyik hátvédünk, majd felkapva pörgetett meg maga körül. Egy hangos torokköszörülésre lettünk figyelmesek, mire mindenki a villogó tekintetű edzőre nézett.
- Talán be kellene fejezni az enyelgést, és a focira koncentrálni! – harsogta, majd sípjába fújt kettőt. – A szabályzat szerint pedig nem lehet kapcsolat a csapattagok között. – tette hozzá, mire teljesen ledöbbentem.
Csak nem féltékenykedik? – gondoltam. Belül forrongtam, de visszatartottam az indulataimat, így elkerültem egy hatalmas veszekedést, ami a csapatbeli pályafutásom végét jelentette volna. Lefutottuk a köröket, cselezgettünk, aztán játszottunk két meccset, amiben az nyert, aki öt gólt rúgott. Az elsőt megnyertük, de a visszavágón már kikaptunk. Az edzés végét is néhány levezetőkörrel zártuk, majd miután összeszedtük a cuccainkat, mindenki öltözni indult.
Különös dejavu érzésem volt, amikor a félhomályban úszó folyosóra értem. Miután bementem az öltözőbe, gondosan magamra zártam az ajtót, hogy még véletlenül se ismétlődhessen meg az, ami néhány hete történt. Még csak a felsőmet készültem levenni, amikor váratlan dolog történt.
- [T/N], nyisd ki! Beszélni szeretnék veled. – hallottam meg Louis-t, majd könyörgéséhez dörömbölés is társult, ahogy az ajtót ütögette. – Kérlek, nem engedlek el, amíg nem teszünk pontot a múltkori végére! – ordított be megint, mire nekem felszaladt a pulzusom.
- Felejtse el! Hagyjon békén, vagy rendőrt hívok! – válaszoltam fenyegetőzve, mire csak egy nevetés jött a túloldalról. Nem érettem, hogy mit talál olyan viccesnek.
A zárral matatott, majd hirtelen megvilágosultam, s az ajtónak vetettem, magam, hogy nehogy ki tudja nyitni. Elfelejtettem elrakni a pótkulcsot, ami a küszöb egyik résében lapult. Teljes erőmmel és súlyommal az ajtót támasztottam, ám ő mégis könnyűszerrel eltolt onnan, majd belépett az öltözőbe.
- Azt hittem, megint olyan csodás fogadtatásban lesz részem. – konyultak le az ajkai, ami egy pillanatra rossz érzéssel töltött el, de megembereltem magam és visszavettem az álarcomat.
- Persze, a lábamat is szétteszem megint, ugye? Maga egy szemétláda erőszaktevő! – ordítottam az arcába, azonban semmi felháborodást nem véltem rajta felfedezni.
Lesütött szemekkel ült le a padra, ahol nemrég olyan durván bánt velem. Megint megsajnáltam, de ezt felé nem mutattam, csak csípőre tett kezekkel, mérgesen vizslattam az arcát.
- Sajnálom, amit tettem! – nyögte ki végül, arcát a kezeibe temette, tisztán láttam rajta, hogy nem színjáték volt. – Már nem bírtam visszafogni magamat, csak megtörtént. Hónapok óta nem voltam más nővel, mert egyszerűen csak te tudsz felizgatni, én marha, meg az első adandó alkalommal elszúrtam az egészet. – túrt bele a hajába, majd könnyáztatta szemekkel tekintett fel rám. Nem sírt, de láttam, hogy közel áll hozzá. – Valaha meg tudsz nekem bocsátani érte?
- Már megtettem, különben nem lennék itt. – mondtam érzelemmentes hangon, hiszen tudtam, hogy az fáj neki a legjobban. – Most pedig szeretnék felöltözni. Egyedül. – hangsúlyoztam ki, azonban ő nem mozdult.
- Lehetséges, hogy randizz velem valamikor? – kérdezte, hallottam a hangján, hogy fél a válaszomtól, azonban a szerelmes énem győzött a racionális felett, így mellé ültem és karomat a vállára fektettem.
- Nekem sem közömbös maga, edző bá, de mindketten tudjuk, hogy mi történt. Nekem azt nehéz lesz elfelejtenem. Időre van szükségem, utána még bármi lehet. – mondtam halkan, nekem is nehezemre esett visszatartani a sírásomat.
Csillogó szemekkel nézett rám, majd hirtelen lecsapott az ajkaimra, amitől megindultak a könnyeim, testem vadul remegni kezdett, gyors iramban kapkodtam levegőért. Két kezét a fejemre kulcsolta, ezzel magához közel tartva engem. Gyengéden kebelezte be ajkaimat, mintha csak egy tinédzser első csókja lenne. Lassan mozgatta a nyelvét, melyet időközben átengedett a számba, én pedig annyira elgyengültem tőle, hogy már ellenkezni sem akartam, csupán érezni őt.
Kezét levezette az oldalamon, majd melegítőmet és bugyimat egyszerre tolta le a cipőmig, majd néhány csókot hagyva a lábaimon, bokámhoz ereszkedett. A nadrágommal együtt levette rólam a stoplis cipőmet, majd mosolyogva haladt visszafelé a combjaimon. Apró csókokat nyomott a belső combomra, közben ujjai a hasamat cirógatták. Óvatosan nyomta ajkait a középpontomra, majd lassú tempóban kezdte nyalni és néha szívogatni azt. Már vergődtem a nyelve alatt, mikor az egyik ujját is bevetette, amit finomban belém nyomott, ezzel erőteljesen a gyönyör felé sodorva engem. Már nem féltem attól, hogy visszatér az erőszakos Louis, bíztam benne, abban, hogy nem olyan valójában. Még egy ujja csatlakozott a kényeztetésemhez, amitől sikítva élveztem el, kezeimet az engem nyaldosó férfi hajába vezettem és kissé magamhoz húztam.
Lihegve néztem mosolygó arcát, ahogy a két combom között kémlelte minden egyes mozdulatomat. Kihúzta belőlem az ujjait, majd végignyalta őket, így az azokon maradt nedvem is a szájába került. Felkelt, majd a kezeimnél fogva engem is talpra állított. Lábaim még remegtek az orgazmusomtól, azonban karjaiban biztonságban éreztem magamat.
- Sikerült elfeledtetnem veled azt a szörnyűséget? – kérdezte karcos hangon, ami bennem ismét tüzet csiholt.
- Azt hiszem, igen. – néztem fel rá mosolyogva, ajkaimat az övéire tapasztottam. Gyengéd csókba kezdtünk, amit egyikünk sem akart elmélyíteni, pusztán az érzelmeink kifejezésére szolgált. – Most pedig, fel kellene öltöznöm. – toltam el magamtól, majd egy másik fehérneműt halásztam elő a táskámból.
Háttal álltam neki, amikor levettem a felsőmet, arra nem is gondoltam, hogy talán feltűnik neki a melltartóm típusa. Hirtelen nagyon közel állt hozzám, vállam fölött kukucskált át, tekintetét a melleimre szegezte, majd egy édes kacaj után a fülembe suttogta:
- Már nem vagyok különösen oda a sportmelltartókért. Rajtad mindet imádom! – mondta, majd megfordított és szenvedélyesen tapadt az ajkaimra.

Aine.

Főnök 18+

Sziasztok!

A nevem Mila, mostantól én is a blog egyik segédírója leszek. A írásaimat páran már ismerhetitek és remélem itt sem fogok nektek csalódást okozni. Várom a kéréseiteket, megpróbálom őket legjobb fantáziám és tudásom szerint teljesíteni. Most pedig jöjjön az első történetem itt. Jó olvasást hozzá! :)

A főnököm (18+)

Lucának :)

Szokásos munkanapom kezdtem az irodában. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha ilyen helyen fogok dolgozni, de nyári munkának megfelelt. A vállalat vezetője Harry styles, én vagyok az ő titkárnője. Persze ne képzeljétek őt egy öltönyös és pocakos öregembernek. Nálam mindössze két évvel idősebb és az apja helyét vette át a nyárra, míg ő a céget híreszteli külföldön is.  Apuci kicsit fia pedig főnökúr lett, nem mintha én annyira bánnám. Így nekem is élvezetesebb a munkaidőm. Göndör fürtjei, szűk nadrágjai és átlagban hordott fehér ingjei igencsak kedveznek nekem.  A vágyam pedig már visszaigazolást nyert, hogy nem viszonzatlan.  Az egyik céges bulin ugyanis összegabalyodtunk, végigcsókolóztuk az éjszakát, de nem engedtem neki többet. Azóta nyomul, teper és mindenáron az ágyába csábít, eddig sikertelenül.

- (T/N), a szerződéseket kellene kinyomtatni és felvinni Mr. styleshoz aláíratni. Lehetőleg most – rontott be az irodám ajtaján az undok recepciós csaj. Már leesett, hogy tetszik neki Harry és féltékeny. Ezért szívózik velem örökké. Nagyot sóhajtva álltam fel a székből, megigazítottam magamon rövid fekete szoknyámat és fehéringemet, majd a nyomtatókhoz mentem, onnan pedig az emeletre.

- Ezeket alá kellene írnod, három oldalon. Megvárom, mert Mrs. Recepció tüzes kedvében van – csaptam elé a lapokat. Ajkai széles mosolyra húzódtak, ahogy végignézett rajtam újra és újra. Smaragdzöld tekintete csak úgy perzselte a bőrömet. Kicsit meleg lett odabent.

- Te lehetnél már tüzes hangulatodban.

- Ne álmodozz, inkább dedikálj nekem – kuncogtam.

Miután aláírta a szerződéseket meg is indultam a földszint felé, viszont még az irodában elejtettem a lapokat. Szitkozódva hajoltam le összeszedni, amire már csak Harry elismerő hangját hallottam.

- Istenem (T/N), ha látnád, milyen popsid van ebben a szoknyában.

Nevetve ráztam meg a fejem szavain, majd becsapva az ajtót leadtam a lapokat. Pár órán belül már az irodámban unatkoztam tovább. Gondoltam szórakoztatom magam egy kicsit, így a telefonomat előkapva kezdtem el pötyögni Harrynek.

Unalmas főnök vagy, még munkát sem adsz.

Gyere fel, ne félj lesz munkád rendesen. Mióta bejöttél nem tudok lenyugodni. Milyen színű bugyi van rajtad?

Ha nincs?

Megnézhetem? – üzenetét olvasva nevetni kezdtem.

A kis SMS játékunknak újra a recepciós lány vetett véget, hogy fel kell vinnem pár levelet neki. Mivel munkaidő vége volt összepakoltam a cuccaimat és a levelekkel az emelet felé indultam. Harry azonnal széles mosollyal fogadott, amint beléptem az ajtaján.

- Ezt igennek veszem.

- Csak a leveleket hoztam – forgattam a szemem és ledobtam őket az asztalra. Kezem már a kilincsen volt, amikor Harry hatalmas mancsait megéreztem a derekam körül. Szorosan közel vont magához, fürtjei már a nyakamat csiklandozták miközben a fülembe duruzsolt.

- Olyan gyönyörű vagy ma.

- Harry légyszi, haza kell mennem – fordultam felé és egy lépést hátrébb léptem előle. Annyira zavarba hoztak az érintései és a közelsége, még a szemébe sem mertem nézni. Szinte remegtem, felfoghatatlan, amit kivált belőlem. Tekintetem lassan siklott végig a testén, miközben próbáltam felnézni az arcára. Nehezen ment, ugyanis az inge már alig volt begombolva. Láttatni merte felsőteste tetkóit.  Vigyorából rájöhettem, hogy rajtakapott a kis stírölésem közepette. Hirtelen erőszakosan az ajtónak nyomott és heves csókját azonnal viszonoztam. A cuccaim koppantak a padlón, hogy szabad utam legyen magamhoz ölelni őt. Heves nyelve játékát próbáltam követni, miközben a hajával játszadoztam. Tudtam, hogy élvezi. Akárhányszor meghúztam felsóhajtott, keze pedig már a szoknyám alatt matatott. Belenyögtem csókunkba, ahogy erősen belém markolt. Ajkai elváltak a számtól és nyakamat vették kényeztetésbe, kicseszettül jól csinálta. Már ettől is csillagokat láttam és csak úgy bizseregtem odalent. Kezem derekánál az inge alá csúsztak, míg a másik formás fenekét markolta.

- Harry! – szóltam rá, amint erejét fitogtatva széttépte a szoknyám alatt a bugyimat.

- Azt mondtad nincs rajtad – kuncogott és tovább matatott a kezeivel.

- Komolyan én nem akarom ezt. Nem akarok a munkahelyi kurvád lenni.

- Hol lennél már, (T/N)? Sosem tekintettem rád úgy – tekintete annyi őszinteségről árulkodott, hogy kénytelen voltam hinni neki. Valamiért bíztam benne. – Mindössze gyönyörű – nyomott puszit a nyakamra – kívánatos – újabb puszi kicsit lejjebb – szemtelen – duruzsolta tovább, ajkai pedig már a melleim tetejét súrolták – és baszottul nekem való vagy.

Mellkasom fel - le emelkedett izgatottságomtól- miközben a szája mellemet kényeztette, ujjai pedig lent rám találtak. Ajkamba harapva döntöttem a fejem az ajtónak, és vesztem el érzéki kényeztetésében. Kezei egyre gyorsabban munkálkodtak csiklómon, ezzel hamar az orgazmus kapui elé lökve engem.

- Gyerünk, baby. Add meg nekem – duruzsolta a fülembe. Mély, vággyal teli hangja annyira izgató volt, hogy pillanatok alatt erősödött alhasamban a bizsergés és a nevét nyögve mentem el. Kissé pihegve néztem mélyen a szemeibe, amik most boldogabban ragyogtak, mint eddig. – Nem jössz fel hozzám megnézni egy filmet?

- Megnézni egy filmet, persze.

- Komolyan filmezünk. Esküszöm.

- Hát jó – mosolyodtam el. Próbáltam zihált kinézetemen javítani, mielőtt kiléptünk volna az irodából. Harry összekulcsolta ujjainkat és a hátsó parkoló felé húzott. Illedelmesen kinyitotta nekem az autót, majd a lakása felé indultunk.

Egy órán belül már a nappalijában ültünk és egy vígjátékon nevettünk. Mindig tudtam róla, hogy nem olyan, mint bent a vállalatnál. Sokkal jobban tetszik ez a laza, játékos énje.  Éppen vízért volt a konyhában, mikor utána mentem. Mosolyogva ugrottam fel a pultra és néztem őt. Igazán kellemes látványnak bizonyult.

- Mi az?

- Semmi – ráztam meg a fejem zavartan és a földet bámultam. Eszembe jutott, hogy bent ő örömet szerzett ma nekem, mégsem volt erőszakos. Pedig igazán nem voltam fair hozzá. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy lábaimat széthúzva közéjük férkőzött, kezeit pedig a derekamra csúsztatta. Ajkaim azonnal az övére találtak és kicsit meglepődött kezdeményezésemen. Heves csókunk közepette lassacskán kezdtem őt megszabadítani ingjétől, majd nadrágja gombjához vándorolt a kezem.

- Azt mondtad csak filmezünk – szakadt el tőlem lihegve.

- Nem, ezt te mondtad – haraptam rá alsó ajkára, majd újra csókba hívtam őt. Nem sokkal később segített megszabadítani őt feszes fekete nadrágjától, kezeimmel pedig simogatni kezdtem már így is merev dudorját. Tetszett, ahogy belenyögött a számba és csak még közelebb von magához. Boxerétől megszabadítva lehúzott a pultról, lábaimat a derekára kulcsoltam, ezzel már megérezhettem  bejáratomnál. Testem csak úgy tüzelt, minden porcikám őt kívánta. Csak még jobban izgatott, ahogy egy pillanatra elhúzódott, hogy felcsúsztassa magának a gumit, majd fél percen belül már magamban érezhettem. Arcomat a nyakhajlatába fúrva nyögdécseltem lassú lökései mentén. Édes puszikkal halmoztam el a nyakát, ahogy egyre keményebb és gyorsabb lett minden mozdulata. Egy kis izommunkával sikerült őt még szorosabban magamba zárnom, amire azonnal megfeszült.

- Azaz, (T/N). De jó vagy – zihálta a fülembe, alhasam pedig már erősen bizsergett. Istenem, ma már a második orgazmust adja nekem.

- Gyorsabban – suttogtam az ajkaiba. Szánk minden lökésnél súrolta egymást, pár percen belül pedig már a karjaiba hullottam. Még pár lökést küldött felém, majd éreztem amint megrándul bennem és a nevemet suttogva élvez el ő is. Minden porcikám a kimerültségről árulkodott, mégsem hagytam volna ki ezt, semmi pénzért. Azt hiszem megérte rá várni.

Míg ő a fürdőszobában szedte össze magát én próbáltam felfogni az eddig történteket. Zavartan toporogtam a nappaliban és vártam, hogy végre megjelenjen. Fogalmam sem volt, most hogyan kéne viselkednem.

- Azt hiszem, én most megyek – haraptam alsó ajkamra. Eleve zavarban voltam, nem még hogy egy szál törölközőben álldogált előttem.

- Hova? – kerekedtek el a szemei.

- Hát ha..

- Nem mész sehova, megmondtam, hogy nem foglak egy menettel kihasználni, (T/N) – jött felém majd szorosan magához ölelt

Mila

Rosszfiú a parkból +18

Bridgit Malik-nak

Csak a lépteim zaja hallatszott a nyugodt parkban, bár egyes részei ijesztően taszítottak maguktól. Azokon a helyeken nincsen világítás, tele vannak fákkal, ezen felül pedig azt beszélik, ott szoktak bandázni a helyi bűnözők. A rendőrök sem járnak arra, már feladták, hogy megfékezzék ezeket az embereket. A park másik oldalán lakom, így kénytelen voltam átvágni rajta. Már csak néhány lámpa volt előttem, így tudtam, hamarosan már a sötétségben kell majd tapogatóznom.
Egy hosszabb sövény végéhez értem, már az utolsó lámpát is jóval magam mögött hagytam, mikor egy pad körül megpillantottam néhány férfit. Talán velem egyidősek lehettek, a homály miatt nem láttam tisztán őket. Hangosan beszélgettek, néha felnevettek, közben cigarettáztak és egy borosüveget adogattak körbe. Inamba szállt a bátorságom, s éppen meg akartam fordulni, hogy a kerülőutat válasszam, mikor egy mély hangot hallottam meg.
- Hé, cica, hová mész? – kérdezte, undorító beszédétől elfintorodtam. – Gyere ide, nem harapunk! – ordította megint, mire a többiek jóízűen felkacagtak, s rám szegezték tekintetüket.
- Köszi, nem. – mondtam halkan, de mégis érthetően, majd sietősen fordultam meg, s szaporán lépdeltem visszafelé.
Valamelyikük követett. Meg sem próbált rejtőzködni, egyszerűen csak zsebre tett kézzel, bagózva sétált mögöttem, tisztes távolságban. Már nem volt sok hátra, hogy a világosabb részekhez érjek, mikor egy elnyomott szitok hangzott fel mögülem, s hangosan dübörgő léptekre lettem figyelmes. Reagálni sem volt időm, mikor egy test csapódott nekem hátulról. Nem okozott fájdalmat, éppen csak meglökött. Egy halk sikoly hagyta el a számat, mikor két kutató kezet éreztem a derekamra csúszni, s egy férfi keményedő farkát a fenekemhez nyomódni. Gyorsan siklott tenyere a számra, ezzel elnémítva engem.
- Maradj csendben, ne ficánkolj és gyorsabban végzünk! – mondta karcos hangon, leheletén éreztem a cigit.
Egy pillanatig sem gondolkoztam el azon, hogy esetleg engedelmeskedni fogok neki, és hagyom, hogy megerőszakoljon, így hatalmasat haraptam a tenyerébe. Gyorsnak kellett lennem, ezért amíg ő kezét vizslatta, én erőszakosan téptem ki magam a karjaiból, s kezdtem rohanni a lámpás részek felé. Ő sem volt rest, utánam iramodott, majd mikor beértem a fények alá, ismét elkapott, s az egyik póznának döntött. Szívdöglesztően nézett ki, azonban akkor ő volt az utolsó, akit látni akartam. Sötét haja súrolta a homlokomat, barna bőrén gyöngyözött a verejték.
- Mit mondtam, te kurva? – kérdezte agresszívan, fekete szemeiben izzott a düh. Megint megpróbáltam elszabadulni, de ő belevájta ujjait a karomba, ezzel megállítva engem.
- Kérlek, hagyj békén! – zokogtam fel, s újabb sikertelen próbálkozást tettem. – Engedj el!
- Azt várhatod… - kezdett bele, majd erősen hajamba markolva emelte fel a fejemet, hogy a szemeibe nézzek. – Mi a neved, cica?
- Hagyj! – ordítottam sírós, kétségbeesett hangon, amire egy pofonnal reagált. Megszeppenve jártattam a tekintettem keze és a szemei között, melyekből tisztán látszott, hogy nem bánta meg előbbi tettét.
- Nem hallom! – morogta. Ismét megszorította a hajamat, amitől fejem még jobban hátra bicsaklott.
- [T/N]. – mondtam reszketve, arcára önelégült vigyor ült ki.
Megint megszorította a kezeimet, így vezetett vissza a sötét részre, majd egy padra lökött. Hirtelen nem tudtam megkapaszkodni, így hátam a kemény fának csapódott, a férfi pedig eszméletlen gyorsasággal került fölém.
- Én Zayn vagyok, ezt sikítsd! – mondta, majd lecsapott ajkaimra.
Normális esetben élveztem volna a csókját, mert hozzáértőn forgatta nyelvét a számban, ám a helyzet miatt inkább csak ellökni próbáltam. Kezei a melleimet és a hasamat simogatták a pólóm alatt. Egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a darabot, majd mögém dobta, s ismét nyakamra tapadt. Harapta, szívta, tépte a gyenge bőrt, melytől megint eleredtek könnyeim. A saját pólójától is megszabadult, így feltárta tetkókkal televarrt, kidolgozott mellkasát.
Megint az ajkaimat kezdte tépni, s addigra minden reményem elszállt, hogy megússzam ép bőrrel az estét. Testem elernyedt, s próbáltam arra koncentrálni, hogy minél előbb vége legyen.
- Csókolj vissza, ez így élvezhetetlen. – hadarta ajkaimra, majd megint csókolni kezdett, s most én is csatlakoztam. Félénk, apró csókot adtam neki, mire elmosolyodott. – Nem kell feltétlenül erőszaknak lennie, látod?
Kezeit a hátamra vezette, majd melltartómat kikapcsolva szabadította ki melleimet. Néhányszor belemarkolt, de közben nem szakította meg a csókunkat sem. Eluralkodott rajtam az érzés, hogy végre megkapom azt, amit még soha, egy férfi sem tudott adni, kegyetlenséget.

Ha egy kicsit megpróbálom élvezni, talán még jól is elsülhet az egész. – gondoltam.

Nadrágomat letolta, így már csak egy bugyi állt az útjában, de attól is hamarosan megvált. A nyári hőség még nem múlt el, ezért annak ellenére sem fáztunk, hogy már éjszaka volt. Nem akartam vetkőztetni, de mivel már percek óta csak csókolóztunk és a melleimet gyúrta, kezdeményeznem kellett, így kikapcsoltam az övét és letoltam róla a farmerét. Ujjai megtalálták a csiklómat, amire egy hangos nyögés hagyta el a számat. Mosolygott a reakciómon, s lehúzta magáról az alsónadrágját.
Finomkodás nélkül tárta szét a lábaimat, majd egy határozott döféssel belém hatolt. Rettenetesen feszített mérete, s az sem segített, hogy rögtön gyorsan kezdett lökni. Fejem mellett támaszkodott a padon, arcát a nyakamba temette, s úgy mozgott bennem. Egy idő után már csak az élvezet maradt, amit durvasága váltott ki. A nevét nyögtem, ő pedig mocskos szavakat suttogott a fülembe, ahogy együtt haladtunk a kielégülés felé.
Megfogta a derekamat, majd a lehető leggyorsabban kezdett tolni, amitől egy sikítással élveztem el. Ő még nem volt a csúcson, de már közel járt, így lassúakat lökve haladt a gyönyörig. Mély, torokhangú nyögéssel élvezett el, ondója végigfolyt a hüvelyemben, amitől ismét megborzongtam.
Lenézett rám, szemei csillogtak, ajka piros volt, s duzzadt. Mosolyra húzta íves száját, majd hosszasan megcsókolt. Már nem volt durva, sem vad, inkább kedveskedő és figyelmes.
- Én holnap is itt leszek. – mondta lágyan, majd felállt, ezzel kicsúszva belőlem. Gyorsan kapkodta magára a ruháit, s egy utolsó csók után magamra hagyott.
Azt hiszem, többet jövök majd a parkba sötétedés után.

Aine.

Bemutatkozás + A főnököm (18+)

Sziasztok! A nevem Aine Carter, én leszek az egyik új segédíró. Nagyon örülök, hogy mostantól én is részese lehetek ennek a közösségnek! Már tőlem is lehet történeteket rendelni, próbálom minél előbb teljesíteni majd a kéréseiteket. Bemutatkozásként csak ennyit szerettem volna, most pedig fogadjátok sok szeretettel azt a történetet, amivel felvételt nyertem a szerkesztők közé. Puszi.

***

A főnököm (18+)

Mára már végeztem a munkámmal, már csak a kinyomtatott papírokat kell elrendeznem, s a főnököm asztalára tenni. Magamban imádkoztam, hogy mire a főnököm visszaér a tárgyalásról, én már messze járhassak, ám szavaim süket fülekre találtak. Éppen az utolsó lapokat tűztem össze, mikor kicsapódott a közös irodánk ajtaja, s a mindig kiegyensúlyozott, szexi főnököm lépett be rajta. Egy pillanatra megremegtem ültömben, de hamar rendeztem magam.
- Üdvözlöm, Mr. Styles! Hogy sikerült a konferencia? – kérdeztem halkan, bár a kérdésemre már választ adott viselkedése.
- Jól. – válaszolta merengve. – Hol vannak a szerződések?
- Most végeztem velük, ha nincs más, akkor elmennék. – mondtam halkan, s a kezébe csúsztattam a papírokat.
Az asztalra helyezte, majd nekidőlt a tölgyfa színű bútornak. Az asztalom előtt álltam, a kabátom és a táskám már ki voltak készítve, én magam pedig csak a bólintására vártam. Dühösen méregette a padlót, karján megfeszültek az izmok, melyekre a vékony anyagú, fehér ing remek rálátást nyújtott. Tekintetem elidőzött borostás állán, majd mikor feljebb vezettem a szemeimet, az ő zöld íriszeibe pillantottam.
- Lenne még valami, [T/N]. – mondta érdes hangján, melyet még soha nem hallottam tőle. – Nagyon siet?
- Nem, Mr. Styles, ma éppen ráérek. – válaszoltam, s hatalmasat nyeltem.
Ellökte magát az asztaltól, majd néhány lépéssel átszelte az asztalaink között lévő távolságot, s csak centikkel előttem állt meg. Tudtam, hogy mire készül, s ettől féltem a legjobban. Az előző asszisztensét is kirúgta miután lefeküdtek, én viszont szeretem a munkámat.
- Nos, [T/N], nem baj, ha tegeződünk? – kérdezte ugyanazon a mély hangszínen, közben tekintete az arcomon járt.
- Ne-nem. – nyögtem ki, s legszívesebben elfutottam volna. Egyrészt azért, mert féltettem az állásom, másrészt pedig azért, mert túlságosan is feltüzelt cselekedeteivel. – Azt hiszem, mégis jobb lenne, ha elmennék.
- Én nem így gondolom. – morogta, majd hajamnál fogva húzott magához, s nyakamat hintette be csókokkal, amit én szapora sóhajtozással díjaztam.
Önkéntelenül túrtam göndör fürtjei közé, mikor ajkai a legérzékenyebb pontomba csíptek bele. Lélegzetvételeink, s egy-egy elfojtott nyögés töltötte meg a szobát. Ahogy a kulcscsontomra tért át, felültetett az asztalra, majd óvatosan nyúlt a ceruzaszoknyám hátsó zipzárjához. Gyakorlottan szabadított meg az anyagtól, míg én tökéletesre kötött nyakkendőjét bontottam ki, s dobtam az iroda másik végébe.
Eszembe jutott a régi asszisztens, s ledermedtem. Mi van, ha engem is kirúg? Ő is észrevette a hirtelen mozdulatlanságomat, így kicsit elhúzódva nézett bele a szemeimbe.
- Mi a baj, [T/N]? Nem szeretnéd? – suttogta, ajkai szinte az enyéimet súrolták, mégsem csókolt meg. Feltűnt, hogy először sem a számra csapott le, hanem a nyakamra.
- Én… Sajnálom, de tudom mi történt az elődömmel. Neki is egy ilyen kaland után mondott fel, Mr. Styles! – mondtam, s próbáltam elkerülni égető tekintetét.
- Az nem csak egy egyszeri dugás volt, hanem hosszú kapcsolat. Megcsalt, azért küldtem el, mert nem tudtam vele egy helyen lenni. – mondta, s láttam rajta, hogy fáj visszaemlékeznie.
- Akkor ez csak egy futókaland? – kérdeztem, s én sem voltam biztos benne, hogy megkönnyebbülést, vagy sértettséget érzek inkább.
- Meglátjuk. – morogta, majd hirtelen tépte szét a blúzomat, melyről sorban potyogtak le a gombok.
Szemtelen mosollyal mérte végig a testem, melyet csak egy halványkék csipke kollekció takart el. Ajkát megnyalta, majd végigcsókolt a hasamon, közben hátul kikapcsolta a melltartómat. Kezeimmel inge gombjait kerestem, ám néhány másodpercnyi szenvedés után inkább egy drasztikus megoldást választottam, s minden erőmet bevetve téptem szét a testét fedő inget. Az én ezüstszínű, és az ő fehér gombjai keveredtek a padlón. Melleimet gyúrta, majd mikor már alig bírt magával, eldöntött az asztalon, így leborítva róla a ceruzatartókat és néhány papírt. Végigcsókolta a combomat, majd mikor a térdemhez ért, hirtelen átugrott a lábfejemhez, s óvatosan szabadította ki őket a magas sarkú fogságából. Ismét végighaladt a végtagjaimon, s csak a bugyimnál állt meg. Beleakasztotta ujjait, majd a két oldalán erősen meghúzta, így megadta magát az anyag, s erőtlenül hullott le a földre.
- Új volt. – mondtam tettetett dühvel, mire felkuncogott, s végigsimított érzékeny pontomon. Hirtelen elkapta a kezeit, s megszabadította magát a felesleges ruháitól, így már teljesen meztelen, tökéletes testtel állt előttem.
Tekintetem akaratlanul is kemény büszkeségére siklott, s ajkaimat rágcsálva méregettem, azon gondolkodva, hogy mekkora örömöket fog nekem szerezni vele. Belemélyedtem teste csodálásába, ugyanis egy édes csókot éreztem meg a homlokomon.
- Mehet, szépségem? – kérdezte, mire én erősen pirulva bólintottam egyet.
Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, majd férfiassága végét hozzádörzsölte bejáratomhoz, s néhány centire betolta, ami belőlem egy fájdalmas szisszenést váltott ki.
- Fájdalmat okoztam? – kérdezte riadtan, tekintetében sajnálkozást fedeztem fel.
- Nem, csak már régen volt, amikor utoljára… - hagytam függőben a mondatot. Mindent tudóan bólintott egyet, majd óvatosabban kezdte előröl.
Lassan tolta belém magát, éreztem, amint minden centimet kitölti, s eszméletlenül feszít, de a gyönyör, amit ritmusos mozgásával váltott ki, elfeledtette velem a fájdalmat. Hatalmasakat nyögtünk mindketten, ahogy egyre csak sodródtunk a csúcs felé. Körmeimet a hátán futtattam fel-alá, ő pedig a melleimet és a hajamat markolászta felváltva. Mindig is tudtam, hogy szereti a hosszú hajú nőket.
- [T/N], lovagolj meg a székemben! – morogta a nyakamba, majd kihúzódott belőlem, s kezeibe emelve vitt el az asztaláig. Kényelmesen elhelyezkedett a bőrborítású széken, majd várakozón pillantott a szemembe.
Habozás nélkül ültem az ölébe, majd pillanatokon belül már ismét kőkemény férfiasságát érezhettem magamban. Először lassan ringattam a csípőmet, de mikor ujjai a csontomba vájtak, s gyors ütemet kezdtek diktálni, hamar felvettem az ő ritmusát. A mellkasát csókolgattam, s néhányszor beleharaptam tetovált bőrébe, kezeimmel a kidolgozott karizmait markolásztam.
- Én… nekem végem! – mondtam lihegve, s abban a pillanatban villámként csapott le rám az orgazmus. Fáradtan mozogtam rajta még párszor fel-alá, majd belém ürítette örömnedvét.
Szorosan lehunyta szemeit, s alábbhagyott a lihegése is, ám kezei továbbra is a csípőmet szorították, így még mindig magamban tudhattam hosszú farkát. Fáradtan dőltem a vállára, s kedveskedő csókokkal hintettem be barna bőrét.
- Mr. Styles, azt hiszem, nekem mennem kellene már. – törtem meg a csendet, s úgy éreztem, azok után sem tudnám tegezni, ami közöttünk történt.
- Nem. – suttogta. Arcára kaptam a tekintetem, szemei még mindig csukva voltak, de egy álmos mosoly pihent ajkain. – Nem, amíg meg nem csókolsz végre.
Szemeim kikerekedtek, a levegőm pedig bent ragadt, mikor ráébredtem, hogy mit is mondott az előbb. Kezeimet levezettem az övéihez, melyek a csípőmet fonták körbe, majd megpróbáltam lefejteni magamról, ám hiábavalónak bizonyult a próbálkozásom. Ismét felnéztem az arcára. Mosolyogva tekintett le rám, résnyire nyitott szemekkel, homlokán izzadtság gyöngyözött.
Ha megcsókolom, akkor nagyon fog fájni az, hogy soha többet nem lehet az enyém, viszont ha visszautasítom, örökre bánni fogom, hogy elszalasztottam egy ilyen lehetőséget. Fejemben kattogtak a kerekek, nem tudtam pontosan, hogy mitévő legyek.
- Mi lesz? – kérdezte kedvesen, még mindig mosolyogva. – Megkapom végre, amit akarok, vagy itt töltjük az éjszakát? Mondjuk, mindkettőnek az lenne a vége. – kuncogott.
- Ha megcsókolom, magamnak okozok fájdalmat, ha nem, akkor gyűlölni fog, és kirúg. – mondtam keserűen, majd homlokomat a nyakába fúrtam, s mélyen beszippantottam az illatát. Mentás, férfias, Mr. Styles-os.
- Miért lenne fájdalmas, ha megtennéd? – kérdezte kicsit ingerültebben, de rögtön rájött, amikor felsóhajtottam, hogy nekikezdjek. – Azt hiszed, hogy ennyi volt? – suttogta, miközben fejemet felemelve nézett a szemembe.
- Mert nem? – mondtam cinikusan, de azonnal megbántam a hangnemet, amit használtam. – Elnézést!
- Ne kérj bocsánatot! Viszont tévedsz, ha azt gondolod, csak egy estére kellettél. – jelentette ki, majd a tarkómnál fogva vont közelebb magához, így már súrolták egymást az ajkaink. – Tedd meg! – utasított.
Lehunytam a szemeimet, szavai meghatottak. Éreztem, ahogy heves lélegzetünk keveredik, s szinte egymás szájából vesszük a levegőt. Óvatosan érintettem ajkaimat az övéihez, majd lassan kezdtem csókolni. Nyelvemmel végigfutottam dús, ám mégis vékony metszésű ajkain, mire ő is csatlakozott, s mélyen fúrta nyelvét a számba. Nem volt hosszú a csók, de mégis milliónyi érzelem szorult bele, s éreztem, hogy – csakúgy, mint az enyém, - az ő szíve is hevesen ver.
- Soha nem engedlek el. – suttogta ajkaimra, mire én halkan felnevettem.
- Azért addig megtehetnéd, amíg felöltözöm. – mondtam még mindig vigyorogva, amitől az ő ajkai is széles mosolyra húzódtak, majd édesen megcsókolt.

Aine.

Buli 18+

Larry-nek! Remélem tetszik!

Új éjszaka, új szórakozó hely. Nyáron napról-napra jártam a klubokat egy kisebb baráti társasággal. Már a küszöb átlépésével éreztem, ma este rendívül jól fogom érezni magamat. A pulthoz érve kikértem a bemelegítő körömet. Ez egy vodka-narancs volt. Sorra ittam a jobbnál-jobb italokat, mivel ez az utolsó ilyen alkalom. Pár nap múlva ismét munkába kell állnom, addig szeretnék kellő képen kijózanodni. Nem sokkal később egy göndör félisten foglal mellettem helyet. Két italt kért, azonban, hogy milyet, azt már nem hallottam. Miután megkapja a rendelését elhagyja a pultot. Megelégelem az alkoholt, inkább elveszek a tömegben. Egy üres pasit keresek, de nem találok. Mindenkinek van táncpartnere, így egyedül kezdtek el táncolni. Szememmel a göndört keresem, azonban hiába.

- Nem lenne kedved egy privát partihoz? – simul valaki hátamnak. Lassan fordulok meg, s csodák csodájára a fürtössel hozott össze a sors. Kacéran elmosolyodok, ő pedig perverz mosolyát fedi fel előttem.

- Nekem egy ember nem kihívás. – súgtam fülébe. Mondatom hatására libabőr fut át testén. Pimaszul mosolyogni kezd, érzem, már most teljesen nedves vagyok. Fejével a sarok felé biccent. Hozzá hasonlóan egy eszméletlen pasi áll ott minket kémlelve. Rögtön megértettem. Igennel válaszoltam kérdésére, s miután magunkhoz hívtuk a kuszahajú srácot is, egy ajtóhoz kezdünk közeledni. Mint kiderült ez egy privát szoba, s ide dugni járnak az emberek. Miután beférkőztünk a szobába, lecsaptam a göndör ajkaira, miközben társa intim részét kezdtem simogatni, anyagon keresztül.

- Csak, hogy tudd, én Louis vagyok ő pedig Harry. – motyogta ezek szerint Louis fülembe. Elváltam Harry ajkaitól, majd mindkettejüket az ágyra tereltem. Nem akartam húzni az időt. Csak egy kontrollvesztett szexre vágytam. Lerángattam magamról a fekete egybe ruhámat, mely alatt csak egy falatnyi bugyi rejtőzött. Mind a kettejüknek tátva maradt a szájuk. Nem tétováztam egyből Loui ölébe ültem. Ringatózni kezdtem, ezzel tovább ingerelve őt. Letéptem róla ingjét, majd ugyan azt Harry-n is elvégeztem. A göndör megszabadított utolsó ruhadarabomtól, eközben Louis magánakcióba kezdett, s levetkőzött.

- Hmm… Ez az én dolgom lett volna. – dorgáltam meg, bár úgy tűnt nem igazán hatottam meg. Szemeim egyből farkára tévedtek. Hatalmas mérettel bír, nem mellesleg vastag és eres is. A látványra ajkamba haraptam. Ezt ő is észrevette.

- Ne félj hamarosan már benned lesz. – mondta, s én már csak a gondolatra is felnyögtem. Harry-n még mindig sok volt a ruha, így levetkőztettem. Már nyúlt volna felém. Kényeztetni akart, de nem engedtem meg neki. Hátára löktem, s karkára ereszkedtem. Az érzésre mind a ketten felnyögtünk. Louis sem maradt ki, szerszámát számmal kezdtem kényeztetni. Golyóit is kezelésbe vettem, mire egy öblös nyögés hagyta el száját. Szemeit összeszorítva várta a kielégülést. Gyors tempót vettettem be mind a két srác kényeztetése esetében. Persze nem csak ők, de én is vészesen közeledtem a csúcs felé. Harry is csípőmozgásba kezdett, alulról lökött felfelé, s eközben még én is mozogtam. Louis sem tudott egyhelyben maradni számat kezdte baszni. Egész hossza csúszkált fel-le torkomban. Nem bírtam tovább, a kéjtől magamhoz kellett, hogy nyúljak. Csiklómat kezdtem izgatni, s ennek következtében elélveztem. Az engem követő személy Lou volt, majd Harry is elélvezett. Loui kutyapózba rakott, s belém hatolt. Harry fejem elé helyezkedett, tudtam most őt kell orálisan kielégítenem. Ő valamivel nagyobb mérettel rendelkezett mint társa. Nála egyből mélytorkozni kezdtem. Közben Louis elkezdett hátulról tolni. Mind a ketten hangosan nyögtek, s Harry a hajam markoltam, míg Louis a seggem.  A kitörni kívánó nyögések miatt egyre nehezebbé vált az előttem álló adoniszt szájjal kielégíteni, ezért kénytelen voltam kicsúsztatni számból, s kezemmel kényeztetni tovább. Végre én is kiereszthettem hangom. Mindannyian az elélvezés határán voltunk. Lou egy nagy nyögéssel élvezett belém, s ennek hatására én is eljutottam a gyönyörig. Lihegtem egy kicsit, majd újra bekaptam Harry büszkeségét. Nyelvemmel amennyire tudtam játszottam, így hamar el is élvezett. Minden egyes cseppjét lenyeltem, majd miközben vártuk, hogy lélegzetünk újra normális legyen magunkra kapkodtuk ruháinkat.

- Remélem, találkozunk még. – mondta Harry. A búcsúcsókok után visszamentünk, s tettük tovább a dolgunkat.

Deanna

Barátságból 18+

Fancy-nak! Remélem tetszeni fog!

Ezerrel pakolok, majd a házban már csak az ajtó hangos csapódásából lehet megállapítani, hogy elmentem. Anyuék sosem firtatták hova is tartok, de ha így kapkodok, rögtön tudják, hogy Niall-hoz tartok. Niall-el gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk, sőt szinte testvérek. Viszont egy ideje nem a képtelen vagyok csak barátként nézni rá. Mikor szemeibe nézek, a szerelmemet látom benne, s nem azt a kis srácot, akivel minden délután homokozni jártam a közeli parkba. Viszont ő ezt nem tudhatja. Ahogy ismerem, csak kiborulna, és soha többet nem beszélnénk. Imádom Niall-t, tudom minden kis titkát. Van egy olyan oldala, melytől még a legnagyobb bűnözők is megijednének. Én még nem láttam így, magából kikelve, de van egy olyan érzésem nem is szeretném. Nagyon sok rosszat mondanak róla, s a fele igaz is. Napszámra fogyasztja el a nőket, s én még ennek ellenére is szeretem, mert én tudom csak igazán milyen az igazi Niall. A parkhoz érve azonnal megpillantom őt, s mint mindig most is összetöri szívemet. Ismét egy lányt fűz. Mikor meglát, engem rögtön ott hagyja a csajt. Ez begyógyít minden egyes alkalommal. Tudom, hogy én mindennél fontosabb vagyok. Még egy jó menetnél is.

- Mehetünk kisasszony? – kérdezi udvariasan, s átveszi tőlem az ételekkel megpakolt kosarat. Illedelmesen nyújtja felém karját, mire belékarolok. Kis bólintással jelzem, hogy mehetünk. Fogalmam sincs hol is fogunk ma piknikezni. Többek között ezt is imádtam benne. Titokzatosság. Lassacskán, de elértünk egy tóhoz. Gyönyörű volt. Már ott várt ránk egy lepedő. Hamar letelepedtünk rá. Éreztem ez most más. Valahogy máshogy néz rám, szemében ragyogás tűnik fel. Ettől jobban érzem magam. Szerelmes. Még, ha nem is belém, de akkor is melegséggel tölt el.

- Ezt ki akarom próbálni. – mondta Niall két falat között, majd felállt. Kezemnél fogva invitált arra, hogy kövessem példáját, ezért felegyenesedtem hozzá. Legnagyobb meglepetésemre lassan magához vont. Fejem izmos mellkasának ütközött. Ujjait állam alá helyezte, s kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Nem értettem semmit. Óvatosan kezdett felém közelíteni, s a magasságkülönbség miatt térdeit kissé behajlította. Ajkaink egymáshoz értek, s édesen becézgetni kezdték egymást. Ilyen csókban sosem volt részem. Nyelve megbökte alsó ajkam, bejutást kért. Megkapta. Lassan hátrálni kezdtünk. Nem értettem hova tol ennyire. Mikor megálltunk ajkaink elszakadtak, s én üresnek éreztem magamat. Kattanást hallottam, s megfordultam. Egy kis házféle volt előttem. Niall annak a zárját tárta fel, majd nyitotta ki az ajtót.

- Menj be. – szólt kedvesen. Még mindig nem értettem. Mi volt ez a csók? Mielőtt kérdezhettem volna bármit is, újra megtámadták ajkai enyémeket. Ráfektetett egy ágyra, s akkor mindent megértettem. Megijedtem. Szűz vagyok, s akármennyire is szeretném Niall-nek adni magamat, nem tehetem. Mellkasánál próbáltam eltolni magamtól. Sikerült, s kérdő tekintetét enyémbe fúrta.

- Nem akarod. – csapta meg a felismerés. Erős késztetést éreztem arra, hogy elmondjam mit jelent nekem, de nem akartam a barátságunk végét. Itt az idő.

- Semmit sem szeretnék ennél jobban, hisz’… szeretlek. Viszont egy olyan személlyel szeretném megélni az első alkalmamat, aki viszont szeret. – vallomásom után kibújtam alóla, vagyis csak szerettem volna. Visszarántott.

- Szeretlek. – valamiért nem hittem neki, s ő is pontosan tudta ezt. Azt is tudta miért nem. Szőke hajtincsemet fülem mögé tette. Sóhajtott egyet. Magyarázkodni fog.

- Az a sok lány csak téged pótolt. Mindig rád gondoltam. Elmémben te nyögdécselted a nevem, s karmoltad a hátam, de utána mindig rájöttem mi is a valóság. Kezdetektől fogva szeretlek. Ha, nem hiszed el megértem, viszont nem szeretném tönkretenni a barátságunkat. – nem hittem a szememnek. Niall sírt. Gyengéden csókoltam meg, éreztem meglepődöttségét. Hittem neki.

- Nem kell, ha nem akarod. – súgta. Annak ellenére, hogy mondtam neki mindennél jobban akarom őt. Ideje búcsút mondani ártatlanságomnak. Lehúztam Niall-ről a felsőjét, s ő is így tett enyémmel. Melltartóm is hamar a földön találta magát. Csillogó szemekkel nézett, majd az ágyon hátamra lökve tornyosult felém.  Hatalmas tenyereivel gyúrni kezdte melleim. Jóleső sóhajok hagyták el szám. Nem húzta az időt, minél hamarabb magáévá akart tenni. Puszikkal haladt le, egészen nadrágomig. Lélegzetem felgyorsult. Izgultam. Hallottam pattanni a gombot, s éreztem megszabadult nadrágomtól is. Ujját végigvezette bugyim szegélyén. Anyagon keresztül simított rajtam végig, s ezzel egy időben felsóhajtottam. Arckifejezését elnézve élvezte a helyzetet. Teljesen ki vagyok neki szolgáltatva, de ennek ellenére pontosan tudom, nem tenne olyat, amit én nem akarok. Bugyim is a parkettán végezte. Két ujjával kezdett simogatni, így nedvesebbé téve. Ezt megelégelve dugta fel egy ujját. Kellemetlen érzés volt, de meg lehet szokni.

- Ez picit fájni fog. – figyelmeztetett, majd csatlakoztatta még egy ujját. Igaza volt. Fájt, de olyannyira nem, hogy ne lehetett volna elviselni. Fokozatosan növelte ujjai gyorsaságát, s nyelvét i társította. Felsikítottam a hirtelen jött élvezetre. Hajába túrtam, úgy nyögtem, s ziháltam. Éreztem közel vagyok, s Niall is mivel abbahagyta eddigi tevékenységét.

- Nem engedem, hogy így élvezz el. – adott magyarázatot. Bólintottam, majd felülni készültem, hogy visszaadjam neki ezt a gyönyört, azonban nem engedte. Azzal érvelt, hogy számomra ez az első, most csak engem kell kényeztetni. Beletörődve dőltem hátamra. Ismét fölöttem találtam a kék szemű lovagomat.

- Fájni fog. – csak ennyit mondott. Péniszét látva megijedtem. Hatalmas volt, fogadni mertem volna, hogy nem fog belém férni. Lassan kezdett belém nyomulni, miután feltett egy óvszert. Úgy éreztem szétszakadok, de tartottam magam. Tartottam magam Niall kedvéért. Ha, esetleg sírni lát, abbahagyja. Ezt nem akarom. Teljesen magamba fogadtam, mire a hasam iszonyatosan feszíteni kezdett. Figyelmem eltereléseként nyakamat kezdte kényeztetni. Félig meddig be is vált. Mozogni kezdett, s ennek segítségével miden tolás után kevésbé fájt. Pár perc múlva biztos tempóban mozgott. Az érzés leírhatatlan. Lábaimat derekára kulcsoltam, ösztönöztem a gyorsabb mozgásra. Megkaptam, amire vágytam. Ki-be siklott bennem. Ajkai enyémekre tapadtak, vad szenvedélyes csók alakult ki közöttünk.

- Niall… - lihegtem nevét. Értette célzásomat. Már ő is közel volt. Lassítani kezdett, azonban lökései mélyebbek lettek. Nevét sikítva értem el a csúcsot. Egy mélyről jövő nyögéssel jelezte ő is készen van. Pár levető tolás után kicsusszant belőlem, a gumira csomót kötött, majd az ott lévő kukába dobta azt. Visszafeküdt mellém, s immáron egy párként hajthattuk álomra a fejünket.

Deanna