Utoljára 18+

Gwendolyn Tussand-nek.

Egy üveg bor állt a nappalink asztalán. Azt írta a címke, hogy édes ital, mégis összerándultam fanyar ízétől, miután belekortyoltam. Talán akkor a cukrot és savanyúnak érezte volna, s talán a borral sem volt probléma, csupán én képzeltem szörnyűnek. Pont, mint az életem. Nem érdekelt a kellemetlen íz, összeszorított szemmel gurítottam le a pohár tartalmát, majd még egyet töltöttem, s már éppen bele akartam inni, amikor meghallottam a kulcsok zörgését.
Megjött.

Arcomra gúnyos, ám mégis fölényes mosoly kúszott, majd kényelmesen hátradőltem a kanapén, arra várva, hogy belépjen a nappaliba. Délután sokat sírtam, de mint tudjuk, egy kis smink és egy fantasztikus terv csodákra képes. Ajkaimhoz emeltem a poharat, majd kortyoltam egy aprót, már nem is éreztem olyan rossznak. Talán a bosszú? Biztosan az tette édessé. Csapzottan, láthatóan fáradtan érkezett meg, majd miután lerugdosta a cipőit, elindult felém. Arcán öröm játszott, de tudtam, hogy megjátssza.
- Szervusz, drágám. – néztem fel rá, s biztos voltam benne, hogy érezte a hangomban bujkáló undort. – Merre jártál ma? Későn értél haza. – mutattam a kandalló fölötti órára. 11:23.
- Kicsim… elhúzódott a stúdiózás a srácokkal. Tudod, milyen ez a szakma… - mosolygott rám, majd egy csókért hajolt, ám én gyorsan ittam még egy kicsi bort, ezzel megfékeztem mozdulatában, ő pedig leült mellém. – Mit ünneplünk?
- Mi? Semmit. – nevettem fel, majd felpattantam és a táskámhoz sétáltam, amiből kivettem egy hófehér borítékot. Elolvastam a rajta lévő szöveget, gyomrom ismét megremegett, fogaimat vészesen összeszorítva türtőztettem könnyeimet. Visszasétáltam mellé, majd elé dobtam. – Te azt, hogy apa lettél, én pedig azt, hogy szingli.
- Mi van? Ne hülyéskedj már, [T/N]! – állt fel, s göndör fürtjei közé túrt. – Ez nevetséges!
- Nyisd csak ki, gyerünk! – mordultam rá, mire tette, amit mondtam.
Egy pillanat alatt vált falfehérré, ajkai pedig elnyíltak, ahogy levegőért kapkodott. Szemei fürgén jártak a papíron, majd egy számomra elviselhetetlenül fájó mondatot nyögött ki.
- Tényleg az enyém a gyerek! – szörnyülködött, majd a lapot letéve, az üvegért nyúlt s hosszan meghúzta azt. – Nem lehet igaz, a francba!
- Szóval ki is az anyja? – kérdeztem idegesen, ám még korántsem olyan durván, mint ahogy szerettem volna. – És egyáltalán ki ez a gyerek?
- Tayloré. – nyögte ki, nekem pedig könnybe lábadtak a szemeim.
Tudtam, hogy Taylor anya lett, azt is, hogy senkinek nem mondta el az apja kilétét, de ez… Volt pár hónap, amikor azt pletykálták, Harry megcsal engem, de nem hittem el. Túlzottan szerelmes voltam. Akkor is veszekedtünk a kimaradásaiért, de megbeszéltünk mindent és elsimultak a dolgok, ez viszont túlment minden határon.
- Akkor valóban igazak voltak azok a pletykák? – kérdeztem hitetlenül, amire csak lehajtotta a fejét, így egyből tudtam, hogy igen. Szemétláda. – Ebben az esetben holnap elköltözöm, addig pedig örülnék, ha a kanapén aludnál! – mondtam erőteljesen, de csak pillanatok kérdése volt, hogy zokogva essek össze.
- [T/N]! Kérlek, beszéljük meg! – kiáltott utánam, azonban én már a lépcsőkön siettem felfelé. – Nem jelentett semmit, ez pedig biztosan téves! – hallottam, majd még valamit tompán, de azt az ajtónak köszönhetően már nem értettem.
Zokogva dőltem be az ágyamba, majd ruhástul, sminkben, felkötött hajjal sírtam magam álomba. Még mindig nem hittem el, álmaimban kettejük képe kísértett, ahogy örömet szereznek egymásnak, majd néhány másik, ahogy egy kislányt vezetgetnek kézen fogva. Szörnyen fájt, minden porcikám remegett, s nem az volt a legrosszabb, hogy gyereke lett, hanem az, hogy nem voltam neki elég jó.
Tudat alatt magamat hibáztattam, hiszen sokáig nem tudtunk találkozni, amikor ő turnén volt, én pedig egyetemen, vagy amikor nem tudtam elkísérni rendezvényekre, mert a vizsgáimra tanultam… Gyakran kellett egyedül hagynia, én mégis kitartottam mellette jóban, rosszban, ő mégsem volt hűséges. Az egyetlen dolog, amit egy férfinak sem tudnék megbocsátani és ezt ő is pontosan tudta, mikor megtette.
Reggel nagyon korán felébredtem, tulajdonképpen még hajnalodott csak, de én nem tudtam tovább abban az ágyban maradni. Megkerestem a bőröndjeimet, majd amilyen gyorsan csak tudtam, összepakoltam a ruháimat és néhány fontosabb tárgyamat, majd egy kis papírt hagytam az ágyon.
A többit küld el apáékhoz a héten, kérlek! [T/N]
A könnyeimet törölgetve siettem le a lépcsőn. Mikor már fordultam volna ki a nappaliból, két kar fonódott a csípőm köré, majd a testéhez rántott.
- Engedj el, Harry! – mondtam, bár én sem akartam igazán.
- Nem. Most megmutatom, hogy mit vesztenél, ha elhagynál. – suttogta a fülembe, majd maga felé fordított, így kénytelen voltam elengedni a bőröndöket.
Mohón tapadt az ajkaimra, amit én sem voltam rest viszonozni. Pillanatokon belül egy mély, szenvedélyes és mindkettőnket feltüzelő csók alakult ki köztünk, ami ahhoz vezetett, hogy meztelen felsőtestét kezdtem simogatni. Belenyögött a számba, mire végigfuttattam körmeimet tetoválásain, ezzel is tovább hergelve őt.
- Ahh, cica, imádlak! – morogta a fülembe, majd hirtelen a nyakamat kezdte kényeztetni.
Szívta, harapta, bevetette minden módszerét, én pedig megpróbáltam nem arra gondolni, hogy ugyanezt tehette Taylorral is. A folytonos nyögéseink elkeveredtek, majd elvesztek a csendben, ami minket körülvett.
Vadul tépte le rólam a felsőmet, ami szerencsére épségben landolt a földön. Egyből levándoroltak ajkai a kulcscsontomra, onnan pedig a melleimet csókolta körbe, de a melltartóm fölött megállt. Rám emelte csodálatosan zöld szemeit, majd miután bólintottam egy aprót, hátranyúlt, s kikapcsolta a csipkés fehérneműt. Az is lehullott rólam, így már félig meztelenül álltam előtte. A kanapé felé kezdett húzni, ahova úgy feküdtünk le, hogy közben maga alá gyűrt, ezzel is meggátolva engem abban, amit tenni akartam. - Most pedig nem játszunk, ha nem gond. Rettenetesen felizgattál, [T/N]! – mondta kéjesen, amitől összeszorult a gyomrom. A francba is, miért csinálom ezt?
- Jó.
Gyorsan kapott a farmerem széléhez, s egy rántással leszedte rólam, amit a fehérnemű-szettem másik darabja követett. Én is így tettem, azzal a különbséggel, hogy rajta nem volt alsónadrág, csak egy bő melegítőalsó. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, közben érintésétől vonaglottam, majd megéreztem, ahogy ujjai ügyesen mozogtak a legérzékenyebb pontom körül. Felmordult, ahogy melleim az ő testéhez préselődtek, mert felnyomtam a törzsem, ezzel is jelezve, többet akarok. Többet, de nem belőle. Tüstént elvette kezét, majd kemény férfiasságát éreztem meg a bejáratomhoz nyomulni, azonban itt megállítottam.
- Vegyél fel gumit! – sziszegtem, ő pedig zavarodottan nézett rám. Tény, egy ideje nem használtunk, mert örültünk volna egy kisbabának, de sajnos ez a terv füstbe ment. Nekünk már nem lesz közös gyerekünk. – Harry!
- Oké, csak egy pillanat. – mondta, majd nadrágjához sétált, s kivett belőle egy ezüstszínű csomagot. Meglepett, hogy tart magánál. – Meg is vagyunk.
Ismét fölém került, immáron biztonságosan, majd ajkaimnak esve nyomta magát nekem. Felnyögtem az érzéstől, majd mikor elkezdett belém siklani, egy apró kiáltás is elhagyta ajkaimat. Élveztem, amikor fájdalmat okozott méretével, mindig azt szerettem, ám akkor nem esett jól. Egy könnycsepp gurult végig arcomon, amit ugyan észrevett, de nem foglalkozott vele. Ütemesen kezdett mozogni, én pedig egyre inkább átadtam magam az élvezetnek. Csontos ujjai megint megtalálták a csiklómat és masszírozni kezdték.
- Gyorsabban, Harry! – mondtam hangosan, amire egy kisebb morgást hallatott, de tette, amit kértem.
Mindketten lihegtünk, csak néha szakítottuk meg egy-egy csókkal. Repültünk a csúcs felé, miközben én Harry hátát karmolásztam, ő pedig a fenekemet markolászta.
- Mindjárt… HARRY! – sikítottam fel, ahogy elélveztem, majd még mámorban úszva hagytam, hogy ő is a csúcsra juthasson.
Fáradtan, szabálytalan lélegzettel dőlt mellém, s leszedte magáról az elhasználódott óvszert. A mellkasára húzott, majd óvatos puszit lehelt a hajamra.
- Szeretlek, [T/N]! – mondta, ezzel egy hatalmas kést szúrt a szívembe. – Nem akarlak elveszíteni az ostobaságom miatt, azt nem élném túl. – suttogta, s közben letörölt néhány előtörő könnycseppet. Megforgatta azt a bizonyos kést. – Mondj már valamit…
- Egy valamit nem értek… - kezdtem, mire kíváncsian pillantott le rám. – Miért tartasz magadnál óvszert?
- Hogy mindig legyen, ha szükség lenne rá. – válaszolt egyszerűen. Lassan bólintottam egyet, majd felkeltem mellőle. – Jézusom, [T/N], nem úgy értettem!
- Biztos vagyok benne, Harry. – mosolyogtam, de könnyeim elárulták a valódi érzéseimet.
Magamra kapkodtam a ruháimat, majd miután felvettem a bőröndjeimet, elhagytam a házat. Meg sem akart állítani, de nem is szerettem volna. Jó volt ez így. Három szép, izgalmakkal teli év, amit mondhatni elvesztegettem, de nem bánom. Szerelmes voltam, megtörtént.

*Fél évvel később*

Mégis igazak voltak a hírek? Harry Styles a gyerek apja?

Az utóbbi időben sokat látták a One Direction göndör énekesét, Harry-t a szőke, szintén szakmabeli anyuka, Taylor Swift, s annak majdnem egy éves lánya társaságában. A hírek szerint Harry néhány hónapja szakított barátnőjével, így bármi elképzelhető. Taylor egyik internetes oldalára egy képet is feltöltött, melyen a nála négy évvel fiatalabb férfi és Tay kislánya látható, s csak annyit fűzött hozzá: „Együtt!”. Vajon mire célozgatott az énekesnő? A jövő heti lapból kiderül!

Könnyes szemekkel olvastam végig a sorokat, majd egy gyenge mosoly kúszott ajkaimra. Boldog volt nélkülem is, ez pedig fájt, bár senkinek nem vallottam volna be. Örültem a boldogságának és annak is, hogy a lánya egy szerető családban nőhet fel.

****

Sziasztok! Ennek a történetnek nem terveztem folytatást írni, azt hiszem, ennek így kellett véget érnie, ilyen keserédesen. Remélem tetszett, puszi:

Aine.