Kihagyás 18+

Emily Salvatore-nak, remélem tetszeni fog!

- Jó reggelt szerelmem! – hintette be a vállam Louis. Lustán fordultam meg másik oldalamra, így tökéletes kilátás nyílt a kidolgozott, felsőtestére és persze az egész lényére. Még mindig nehezen tudom felfogni, hogy ez a csodás srác az enyém és senki másé.

- Neked is. – nyújtózkodtam, viszont a nagy örömömet az a tény rontotta el, hogy Hétfő van. Én Louis-al ellentétben járok iskolába, egészen pontosan főiskolára. Nagyon nagy a hajtás, sokat kell tanulni. Ez az egyik ok, amiatt nem jut annyi időm Lou-ra, mint amennyit megérdemelne.

- Beviszel a suliba, vagy menjek busszal? – ültem föl egy nagyot ásítva az ágyról.

- Ha, engem kérdezel, mára maradj itthon és lazíts egy kicsit. – húzott vissza derekamnál fogva. Igazán hízelgő az ajánlata, de mégsem fogadhatom el.

- Kicsim, tudod, hogy nem lehet. – sajnos nagyon szigorúan veszik a hiányzások számát, max 15 napot hagyhatsz ki, ezért nem szeretek lógni.

- Csak most az egyszer. Egész nap kényeztetnélek. – mondta, s csókokkal hintette be a nyakamat.

- Felhoznám neked a reggelit, és az ebédet is. Na, csak most az egyszer. – olyan szépen kért, s végül beadtam a derekamat. Ajkaira tapadtam, majd hosszas csókcsatába kezdtünk. Keze közben elvándorolt testemen, melleimet, s hasamat kezdte simogatni. Pólóm kicsit feltűrte, így könnyen befurakodhatott kezével alá. Nem volt rajtam melltartó, estére sosem veszek fel. Felsőmet lekapta rólam, rögtön szájával kezdte kényeztetni jobb mellem, míg a másikat kézzel. Nagyokat sóhajtoztam, a levegőt is gyorsabban vettem.

- Louis ne húzd az időt! – szóltam rá, hiszen már elég kényelmetlen volt nedvesen ülni. Bólintva jelezte, hogy megértette és mehetünk tovább. Eddig nem voltunk sokszor úgy együtt, viszont nem is hiányzik a párkapcsolatunkból. Louis szerencsére nem egy szex mániás állat, így mind a kettőnknek jó. Végig csókolva a hasamat érte el a bugyim. Szinte remegtem a vágytól. Kínzóan lassan szabadított meg az említett ruhadarabtól.

- Máris ilyen nedves vagy? – nyalta meg ajkait. Meg sem várva a válaszom kezdett bele a „munkájába”. Két ujját fölnyomta, s a hüvelykujjával a csiklómat dörzsölgette. Muszáj volt felsikítanom, ami Loui-nak igencsak tetszett. Ujjai szorgosan mozogtak, s közben mocskos szavakat suttogott a fülembe. Néha sikerült lopnom tőle egy-két csókot is. Hangosan ziháltam, olykor-olykor pár kisebb nyögés is elhagyta ajkaimat.

- Louis… - motyogtam partnerem nevét, a csúcshoz közeledve. Vette az adást, hüvelykujját eltávolította csiklómról, s selymes nyelve váltotta fel. Hátam ívbe feszült, hajába túrtam, majd megszorítottam pár tincsét. Mikor ujjait mélyebbre nyomta, elért az orgazmus. Lou tisztára nyalt, azt követően fölém hajolt, s újabb csókcsatába kezdtünk. Kicsit éreztem még a szájában az orgazmusom ízét, ettől még jobban felizgultam.  Átvettem az irányítást, immáron az ölében ülve csókolgattam ajkait.

- Most te jössz. – mondtam és a hátára löktem. Kulcscsontjánál kezdtem apró puszikkal ellepni, s így haladtam lefelé. Kezei ökölbe voltak szorítva, ezek szerint már türelmetlen volt, és nem akart szólni. Sosem siettetett, vagy erőltetett rám valamit. Türelmes velem szemben, talán túlságosan is, és ezt nagyra értékelem. Őt nekem találták ki, s remélem engem is neki. Ameddig szeret, lehetünk csórók, vagy akár rabszolgák is, nem érdekel, csak az, hogy szeret. Lassan szabadítottam meg a boxerétől, és dobtam el a szoba másik felébe. Férfiassága már a hasa alját csapta, jobbnak láttam, ha teszek valamit. Kezembe vettem méretét, majd fel-le kezdtem rajta húzogatni. Louis a hangos nyögésivel próbált bíztatni, mivel tudta, nem szeretem ezt csinálni. Nem azért, mert nem szeretnék neki örömet okozni, pont az ellentettje. Félek, hogy elszúrom és esetleg fájni fog neki, bár az utóbbi ritka.

- Kapd be… - a zihálástól alig tudott beszélni. Teljesítettem a kérését, hegyét bevettem a számba, s nyelvemmel játszani kezdtem rajta.

- Ez az! – nyögte, kézfejét hajamba temette, s lejjebb nyomta a fejemet férfiasságán. Ezzel majdnem mélytorkoztam, viszont annál a bizonyos határnál visszahúzta a fejemet, így már a tempót is ő diktálta. Nyögései egyre sűrűbbek, hangosabbak lettek, s ezektől zengett az egész szoba, talán még a ház közelebbi tájékain is lehetett hallani.

- Ah… Elég. – kicsúsztattam műszerét a számból, majd fölé kúsztam és ajkaira tapadtam. Csókunk közben maga alá fektetett, lábainak térdhajlatomnál feljebb húzta, ezáltal kényelmesen elhelyezkedett közöttük. Bepozícionálódott, majd egy határozott mozdulattal behatolt. Egy kicsit fájt, nem vagyok méh hozzászokva a méretéhez, ami így is nagy. Fájdalmasan felnyögtem, mire Louis mozdulatlan lett.

- Sajnálom. Várjak egy kicsit. – nemlegesen megráztam a fejemet, majd folytatta az előre nyomulást. Most kicsit lassabban csinálta, ezáltal nem is fájt annyira. Mire tövig bennem volt, már kicsit sem fájt. Csípőmmel felfelé löktem egyet, ilyen módon kényszeríteni a mozgásra. Szófogadóan kezdett mozogni bennem, ami nyögésre késztetett mindkettőnket. Míg Lou-nak az izmai feszültek meg, én a hátát karmoltam élvezetemben. Neki sem volt ellenére, néha még direkt meg is kér. Lökései felgyorsultak, bennem pedig csak úgy épült az élvezet. Egymás után hagyták el a szájainkat a nyögések.

- Oh, Louis gyorsabban! – lábaimat dereka köré fontam, hogy beljebb tudjon hatolni. Szorosan kapaszkodtam nyakába kezeimmel, s felsőtestemmel hozzásimultam.

- Louis, mindjárt… - ziháltam a csúcs felé közeledtében.

- Én is… - Lou még jobban begyorsított, ennek következtében hátán végigkarmolva élveztem el. Szerelmem is követett, majd lihegve terült el rajtam. Picit még pihentünk, s kihúzódott belőlem.

- Remélem nem bántad meg, hogy itt maradtál velem. – mosolygott édesen, bár mikor nem?

- Eddig még nem, de várom a folytatást. – kacsintottam a megígért ágyba hozott reggelimre célozva.

- Ne aggódj, azonnal hozom a kedvenc ételedet hercegnőm. – hagyott egy puszit a homlokomon, utána elhagyta a szobát és már csak azt lehetett hallani, hogy megy le a lépcsőn. Nem tudom mivel érdemeltem ki, mind ezt a jót. Ez a fiú maga a tökéletesség és az életem adnám érte.