Szívesség

Sziasztok! Ma csak egy sima KE sztorit hoztam nektek, méghozzá Liammel!
Remélem tetszeni fog!
Holnap hozok egy kis újdonságot, ami remélem tetszeni fog!

Szokásosan, ma is bent robotolok a könyvesboltban. Jelentkeztem eladónak, és abban reménykedem, egy napon előléptetnek majd, s bekerülök az irodákba. A kiadónak a saját üzletében dolgozom, itt csakis olyan könyveket árulunk, amiket a cég, a saját kezéből ad ki. Meg kell mászni a szamárlétrát.

Tíz perccel később, már az utolsó pár vásárlót szolgálom ki. Hatalmas volt ma a roham, komolyan már azt hittem, sosem fogynak el az emberek. Tegnap egy könyvbemutató volt, ma kezdtük árusítani a könyvet. Emberek száza megfordult itt, csak azért, hogy megvegyenek egy új detektívregényt. Elismerem valóban nagy szám a történet. Becsukom az üvegajtót, s elfordítom a táblát. Zárva. Mára hivatalosan is!

Kiveszem a mai bevételt, s beteszem a széfbe. Minden nap végén ürítik ki. Körbejárok a boltban, a víz automatát még megcsapolom. Hirtelen kopognak az ajtón. Félrenyelek ijedtemben. Egy sapkát és napszemüveget viselő pasi áll ott. Na, fasza, ha még ki is rabolnak.

- Elnézést, zárva vagyunk, legyen szíves jöjjön vissza holnap. – kiáltok át az ajtón. Olyan nagyon ismerős nekem. Biztos vagyok benne, hogy tegnap az ünnepségen is láttam, azonban akkor is el volt rejtve az arca. Még meg is jegyeztem mekkora tuskóság. Már akkor is ismerős volt.

- Kérem, csak egy perc, esküszöm. – istenem! Sóhajtva megyek a kulcsért, s nyitok neki ajtót.

- Nagyon szépen köszönöm! – amikor leveszi a napszemüveget és a sapkát, leesik az állam. Liam Payne. Nem igazán ismerem a bandáját, de hát, nem lehet úgy élni, hogy egy képet ne látnál róluk. Mellesleg az unokahúgom rajongójuk. Pontosan ezért tudom, hogy Harry Styles mekkora hűhót csapott az új hajával, hogy Niall Horan most a golffal foglalatoskodik, hogy Zayn Malik kilépett, hogy Louis Tomlinson és a Briana nevű csajjal mi a helyzet, és hogy Liam Payne készül elvenni a barátnőjét. Milyen kár.

Visszamegyek a kasszához.

- Csak ezért jöttem. Itt voltam tegnap, a barátom regénye. Nem szerettem volna napközben jönni, egyéb okokból. Hálásan köszönöm, hogy megtetted ezt miattam. Gondolom, van jobb dolgod is.

- Megértem. Blokkot nem tudok róla adni, a főnök megölne. Zárás után, nyitás előtt egyáltalán nem szabad ilyet csinálni, nagyon komolyan megbüntethetik a céget. – kifizette a könyvet, ami nem volt egyszerű, mert nagy címletet akart adni, de visszaadni nem tudok, a pénz a széfben van. Én nem tudom a kódot, minden nap jön valaki és kinyitja.

- Esetleg van valami programod, sietsz haza? Meghívnálak valamire, ha nem bánod. – ezzel most meglepett. Köpni-nyelni nem tudok, de végül csak sikerül megszólalnom.

- Hát, igazából nincs semmi dolgom, de miért?

- Mert beengedtél, az az illendő, ha viszonozom. – kérek tőle egy percet, átveszem a munkaruhámat. Táskámat felveszem a vállamra és intek Liamnek. Hátul tudunk kimenni.

- Szóval, hova szeretnél menni? – kérdezem, amikor az járdához érünk.

- Ezt nekem kellene kérdeznem.

- Akkor elmehetnénk kávézni. – megegyezünk egy Starbucksban. Útközben rengeteg mindenről beszélünk, ami valójában lényegtelen. Az idő nagy részében én beszélek. Nagyon kíváncsi ember, folyamatosan érdeklődik a munkámról, a családomról.

- Uh, bunkó vagyok! Nem kérdeztem meg a neved, ne haragudj! – valójában nem mutatkoztunk be egymásnak, először feleslegesnek tűnt, aztán elfelejtettük.

- [T/N] vagyok. – az illem kedvéért ő is bemutatkozik, ám feleslegesen. Eddig egyetlen egy szóval sem mondtam, miként viszonyulok a bandához, vagy hozzá. Fogalma sincs „ismerem”-e egyáltalán, vagy, hogy rajongó vagyok-e.

- Tessék! – mosolyogva köszönöm meg, hogy kinyitja előttem az ajtót. A pultnál én egy jegeskávét kérek, Liam egy narancslevet vesz. Először magamnak akarom kifizetni az italt, aztán Liam útbaigazít, hogy ő fizet.

- Köszönöm. – kint leülünk egy asztalhoz.

- Igazán nincs mit. Zavar? – céloz a cigarettára. Természetesen nem zavar. Egy öngyújtót is előhúz a dobozból.

- Szerintem nem illik hozzád. Mármint csak olyan furcsa. És a tetkók is. Nagyon kedves vagy és a külsőd is ezt sugallja. – valahogy nem tudom összetenni a kettőt. Egy kedves, okos férfi és egy rosszfiú keveréke.

- Többen mondták már, de ez vagyok én.

Azt kell mondjam kijövünk Liammel. Egy húron pendülünk. Kellemesen elbeszélgetünk, az idő kezd hűvösebbé válni, aminek nagyon örülök, eddig hőség volt. Lehet, hogy csak nekem tűnt, így hisz’ egy légkondicionált üzletben vagyok egész nap.

- A kocsim a könyvesbolt előtt áll, ha szeretnéd, szívesen hazaviszlek. Már, ha nem autóval vagy.

 - Annak örülnék. – különben metróznom kéne. A lakótársamnak kölcsönadtam a járművem egy állásinterjúra ment. Gondoltam sokkal jobb lesz, ha nem kell reggel egy buszon, szorongania.

A visszaút zökkenőmentesen ment, amíg egy faragatlan paparazzi el nem rontotta. Liam azonnal berekesztette a beszélgetést, ami nem is csoda. Az a pasas elképesztően bunkó. Folyamatosan azzal zaklatja Liamet, hogy megcsalja-e a barátnőjét, ráadásul velem. Már készülök a helyére tenni a tagot, de Liam int, hogy hagyjam figyelmen kívül. Megkönnyebbülés beszállni az autóba.

- Jézus, te ezt, hogy bírod? – egészen eddig, úgy gondoltam az ilyenekre, hogy mennyire egyszerű csak úgy leszarni és elhaladni mellette. De ez sokkal rosszabb, mint valaha is gondoltam.

- Megtanultam kezelni, ennyi. – elmondom Liamnek hol is lakok, s haza is visz. Út közben bocsánatot kér a paparazzó miatt, pedig egyáltalán nem is tehet róla.

- Biztos kellemetlen volt. – nem hiszem el, hogy nem tudja felfogni, hogy nem történt semmi.

- Liam! Nem. Volt. Semmi. Baj. Ezzel. – tagolom neki a szavakat, de közben nevetek. Leparkol a házam előtt.

- Nagyon szépen köszönöm, hogy kinyitottad nekem a boltot.

- Ugyan, én köszönöm a kávét és a fuvart. Szia.

- Szia, remélem, még találkozunk! – becsapom magam után a kocsi ajtaját. Még az ajtóból intek neki, majd bemegyek.

- Téged, meg ki hozott haza? – hét, édesem, te azt nem fogod elhinni!

Deanna