- Léna, vetkőzz! – rángat vissza Louis a perverz
álmaimból. Ma nyilvánvalóan a tudtomra adta, mit is tervez velem csinálni. Ahogy
elhagyták a szavai a száját, teljesen benedvesedtem. Nem tudok magamon
uralkodni, amikor mocskos szavakat használ.
Louis a változatosság híve. Sosem gondoltam volna,
hogy en valakivel is ilyen perverz, már-már beteges dolgokat csináljak, pedig
Louis előtt sem voltam egy szent. De, ő mégis mutat valami újat. Volt, hogy a
kedvenc pornóját kellett megvalósítanunk, előfordult szerepjáték is, de a legbizarrabb
élményünk, ami egyben a legkedveltebb éjszakám is, amikor megkért, hogy
helyezem neki fel egy ujjam. Érdekes éjszaka volt.
Gyorsan rugdosom és kapkodom le magamról a
ruháimat, de a fehérnemű marad. Lou is magán hagyja a boxerét. Mindig
csodálkozom a testén, általában vannak percek, amikor csak egymás testén
barangolunk. Imádom minden egyes adandó alkalommal megcsodálni a tetoválásait.
Főleg a mellkasán lévő szöveget. Az a kedvencem. Huncutul rám mosolyog, s leül
az ágy szélére.
Őt is utolérte az Apucis dolog. Megígértem neki,
hogy egy éjszakát hajlandó vagyok eltölteni vele így, de nem hinném, hogy
huzamosabb ideig tudnám ezt csinálni vele. Ő a szerelmem, számomra furcsa lenne
Apucinak hívni.
Megpaskolja az ölét, jelezve, hogy feküdjek bele.
- Ebből már nem hátrálsz ki. Ha, most elkezdjük,
akkor sem hagyjuk abba, ha neked nem tetszik. Inkább most döntsd el. –
határozott szavai kissé eltántorítanak, de, ha egyszer megígértem neki.
Különben is semmi bajom nem lesz tőle. Maximum kellemetlenül érzem magam, de ez
nem nagy áldozat Lou boldogságáért. Csak egy ilyen éjszaka.
Elindulok felé, s belehasalok az ölébe. Lou
fenekemre simítja a tenyerét.
- Ma csak Apucinak hívhatsz, ha egyszer is kimondod
a nevemet, akkor megbüntetlek, de az fájni fog, ez arra is vonatkozik, ha
ellenállsz nekem. – bólintok, de Louisnak ez nem elég, választ vár.
- Éretem, Apuci. – ahogy kimondom az Apuci szót,
elmosolyodom, s tenyere nagyot csattan fenekemen. Nem fáj, sőt, ettől még
jobban bizsereg a testem. Zihálni kezdek az ölében, közben az élvezetes mosolyt
le sem lehet törölni az arcomról.
Minden ütésénél előre ugrok. Imádom, ha ezt
csinálja. Főleg, ha utána még a tenyere nyoma is megmarad, kis piros foltban.
Néhány kellemes sikoly is elhagyja a számat. Végig Loura nézek, tekintetünk
párszor találkozik, de nagyrészt a fenekemnek szenteli a figyelmét. Ajkaiba
harapva ostromol.
- Tetszik?
- Igen, Apuci.
– észben kell tartanom, hogy nem szólíthatom Louisnak. Azt akarom, hogy
ne kelljen benne csalódnia, de gondolom, akkor lenne a legboldogabb, ha meg is
büntethetne. Majd, a vége fele kimondom a nevét.
- Ügyes voltál életem! – húz fel magához, miután
egy puszit nyomott a piros bőrömre, s enyhén beleharapott. Ajkamba harapva
döntöm homlokának a sajátom. Az ölébe vesz, s nekem dörzsöli anyagon keresztül
magát. Elhint egy lágy puszit a számon.
- Mit szeretnél csinálni? – szegezi nekem a kérdést.
- Azt hittem te vagy a főnök, Apuci. – mondom neki
kacéran. Tisztán látom a szemeiben, hogy mennyire tetszik ez neki. Ahogy Apucinak
szólítom.
- Igen, de szépen viselkedtél, ezért jutalmat
érdemelsz. Mit szeretnél? – hmm, van egy két ötletem.
- Nyalj ki, Apu! – vadállat módjára nyomja le a
csípőmet az ágyra. Lábaimat terpeszbe teszi, először az ujjaival izgatja a
csiklóm, majd lenyúl a bejáratomhoz, s szétkeni a nedvem.
- Ne fogd vissza magad. – kacsint, mielőtt eltűnne
a lábaim között. Hangosan szívom be tüdőmbe a levegőt, mikor nyelve hozzám ér,
s hátra hajtom a fejem. Forró száját a csiklómra tapasztja, majd szívni kezd.
Jóleső nyögések hagyják el a szám. A lepedőt markolom, s ringatom a csípőm, míg
Lou le nem fog.
- Maradj nyugton. – figyelmeztet, miközben a
felemeli a mutató ujját.
- Rendben, Apuci. – mondom kéjesen. Erőteljesen
végignyal rajtam, kérte, hogy ne fogjam magam vissza, ezért az egész szoba
tőlem zeng. Louis nyelve serényen mozog rajtam. Az elfenekelés után ez a
kedvencem. A nyelve. Nincs olyan dolog, ami nem csinál vele jól. Belém
csúsztatja a nyelvét, közben hüvelykujját a csiklómnak nyomja. Semmi mást nem
csinál, csak nyomja.
- Apu, mindjárt! – húzom meg a haját, mire
abbahagyja. Nem értem miért nem enged elélvezni, amikor jó voltam.
- Miért nem engedted?
- Mert ficánkoltál. – csap egyet a mellemre. Észre
sem vettem. Az ütése nem esett jól, mostanában érzékenyek a bimbóim, ezt ő is
tudja.
- Gyere és szopd le Apucit. – észbe sem kaphatok, a
fejemnél megragadva húzza farkára a szám. Megtámaszkodok a combjain, csak
annyit kényeztetek hosszából, amennyi befér a számba. Nyelvemmel játszok a
méretén, s amennyire közben tudom, szívom is.
- Mélytorkozz, Apuci kedvéért. – nyögi. Fokozatosan
engedek be többet a számba. Szeretem, amikor a torkomra csúszik, de ahogy
hallom nem csak én. Louis öblös nyögéseket hallat. Imádom a rekedt hangját. Pillái
néha megrebegek. Ajkai szét vannak nyílva. Nem hinném, hogy valaha is látni
fogok valami gyönyörűbbet ennél az embernél.
- Készülj! – még jobban ráhúz a péniszére és a
számba üríti magát. Nem kell azzal fáradoznom, hogy lenyeljem, hiszen a farka
mélyen a torkomban volt.
Felállok hozzá, de nem merem engedély nélkül
megcsókolni. Helyette, ő tapad az én számra. Nyelve rögtön átcsússzan a számba.
- Apuci, nagyon büszke rád. – csókol homlokon – Szeretném,
ha a falnak támaszkodnál.
Megteszem, amit kér, a két kezemmel a falnak támaszkodom,
s a fenekem felé domborítom. Mögém áll, derekamnál megragad, majd
bepozícionálja magát. Egy határozott lökéssel belém hatol. Olyan, mintha nekem
teremtették volna. A vastagsága, és a hossza is tökéletes. Végigsimít a
hátamon, egészen a fenekemig. Nyakamra ad egy puszit, s mozogni kezd. Meglep,
amikor lassú mozdulatokat alkalmaz. Lehunyom a szemem, s kifújom a bent tartott
levegőt. Még jobban kinyomom a fenekem, annyira, hogy hozzám érjenek a golyói.
- Nagyon szeretlek. – búgja a fülembe. Itt az idő.
- Én is, Lou. – izgalmamban elmosolyodom, de ő ezt
nem láthatja. Erősen bele markol a fenekembe, abba a részbe, ahol nemrég ütött.
Felszisszenek, abba hagyja a szeretkezést, s kemény lökésekkel folytatja.
Nyakamnál fogva tart, nehogy a nagy lendületben arcom találkozzon a fallal.
- Uhh, Apuci! – számomra ez nem büntetés, rohadtul
élvezem. Olyannyira tocsogok a nedvemtől, hogy hallom Lou minden egyes
lökésénél, a cuppanós hangokat. Mindketten kieresztjük a hangunkat. Louis
férfias, mély nyögéseit elfedik az én sikolyaim. A falaim rászorulnak, ívbe
feszített háttal adom át magam, a bennem végigsöprő orgazmusnak. Louis is
követ, s mikor eláraszt belülről a meleg spermája, végighúzza körmeit a
hátamon. Ezt általában én szoktam csinálni vele.
- Most jön a büntetésed, kicsim. – mi? Azt hittem
ez az. Gyengéden megfogja a kezem, s az ágyhoz vezet. A szekrény aljából
kiveszi a dobozunkat, amiben a játékaink vannak. Kivesz valamit, de dugdossa
előlem. Hassal az ágyra fektet. Feljebb tol, így a felsőtestem, már nincs is
rajta a matracon. A kezeimmel támaszkodok a földön, nehogy leesek.
Lou a derekamra ül, a eleszi a kezeimet, majd
megkötözi őket a hátamon. Mi a fenét csinál? Előre nyúl, a melleimhez. Amikor
meglátom, mire készül, akkor elkap a sírhatnék. Ezt nem teheti! Mellbimbó
csipesz van nála. A kettő között pedig egy lánc, ami megnehezíti, így lehúzza a
melleid.
Rám csipeszeli, de a láncot egyenlőre tartja. Már
így rohadtul fáj. Egyébként is fájnak mostanában a bimbóim. Mikor leengedi a
láncot egy fájdalmas kiáltás hagyja el a szám. Nem törődik vele, pluszba még
súlyt is tesz rá. A könnyek lezáporoznak az arcomon.
- Egy perc. – súgja. Komolyan egy percig így kell
lennem? Louis közben a fenekem simogatja, de én folyamatosan sírok. Már
megbántam.
Mikor letelik a perc, megszabadít a játékszertől, s
kezemet is eloldja. Most vége ennek a beteg játéknak. Meg akar ölelni, de én
felkapom a székről a köntösöm, s átrohanok a fürdőbe. Rettenetesen fájnak a
melleim is, nem csak a bimbóim. Térdeimet átkarolva sírni kezdek újra. De,
valójában nem Louisra haragszom, hanem magamra.
Deanna
Folytatást !!!!!!
VálaszTörlésFolytatást !!!!!!
VálaszTörlésFolytatást léci
VálaszTörlés